Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Lecsó-vita

A nyár nálam szinte egyet jelent a lecsóval! Akár mindennap megenném, és akár több hét is eltelne úgy, hogy nem ugyanazt az ételt készítettem, tettem az asztalra.

Az a jó benne, hogy nagyon sokféleképpen variálható, bárkitől kérsz egy lecsóreceptet, biztos lehetsz benne, hogy nagyon sok eltérő elkészítési móddal találkozol, de a hozzávalók is sokfajta variációs lehetőséget nyújtanak. Ahány ház, annyi íz!

Mi is a lecsó?

Lehet önmagában, csak zöldfélékből, húsmentesen egy vegetáriánus étel. Némi hentesáruval (szalonna, kolbász, virsli) feldobva egy ropogós, friss szelet kenyérrel tálalt ízes egytálétel, amiben az összetevők cserélhetőek, variálhatóak. Kiegészítőnek, különféle köretekkel összepasszítva adhatjuk különféle párolt, sült vagy grillezett húsok mellé, legyen az a hús a legkönnyebb szárnyastól egészen a markáns vadhúsokig bármi. Adhatunk mellé különböző főtt tésztát, akár nokedlit is, de tölthetjük palacsintába, lángosba, én már hallottam lecsós rétesről is, de tésztafélékbe is belesüthetjük.

Van még más étel, ami ennyire sokféleképpen elkészíthető? Egy a biztos a hozzávalókban, illetve három: a hagyma, a paradicsom és a paprika. Ezek állandóak!

Nézzük, mit ír a lecsóról a Wikipédia:
„A lecsó (szlovákul lečo, németül letscho, lengyelül leczo, oroszul Лечо) a hagyományos, nagy magyar ételklasszikusok közé tartozik. Általában főfogásként szokták tálalni. Rengeteg fajtája van, a tojásostól egészen a rizsesig, de mindegyikben megtalálható a vöröshagyma, zöldpaprika és a paradicsom, mint alapvető összetevők. Ez utóbbi kettő miatt szezonális étel.
Egyes főfogások ízesítőjeként is alkalmazzák: készítenek lecsós hússzeleteket, lecsós májat, vagy lecsós debrecenit. Ezek tálalásakor a köret (általában főtt rizs vagy burgonya) tetejére kerül a húsféleség és ezt öntik le lecsóval.”
Foglaljuk össze: Hagyományos magyar ételklasszikus, sokféleképpen variálható, változatosan alkalmazható az étrendünkben, szezonális.

Nani és a lecsó

Mint bemutatkozómban írtam, nálunk a konyha közös játszótér, párommal mindketten szívesen alkotunk ott. Persze nem mindig és mindenben van harmónia közöttünk. Ilyen a lecsókérdés! Mindketten másképpen készítjük, persze mindketten a magunkéra esküszünk. Én Erzsó lecsóját egyszerűen paprikafőzeléknek titulálom – na, tessék, főzelék is lehet :-) - persze ezt Ő nem nagyon tolerálja, tehát áll a lecsó-vita! Mivel nálunk mindkét frakció 50-50 százalékot képvisel, sosincs konszenzus. Persze azért mindig elfogy, bármelyikünk is készíti.
Akkor jöjjön néhány lecsós receptünk:

Erzsó paprika főzeléke (Ő lecsónak hívja)

Hozzávalók: 1 kg paprika (fele édes, fele bogyiszlói), 60 dkg paradicsom, 1 fej hagyma, 2-3 szelet szalonna, 10-15 dkg füstölt kolbász, 1 db babérlevél, piros arany, só

Elkészítés: A hagymát félfőre, a paprikát és a kolbászt szeletekre, a paradicsomot kockára vágom. Egy lábosban kiolvasztom a szalonnát, jól megpirítom, majd kiveszem a lábosból, egy szelet kenyérrel megeszem. A szalonnazsíron némi só hozzáadásával üvegesre párolom a hagymát, majd hozzáadom a kolbászkarikákat, lepirítom. Ezután beleteszem a paprikát, a babérlevelet és piros aranyat nyomok bele, összekeverem, fedő alatt főzöm. Amikor a paprika már majdnem puha, beleteszem a paradicsomot, ha kell, sózom, készre főzöm.

Véleményem: Szerintem nem elég ízes, színes. Mivel fedő alatt készül, a paprika sok levet enged, ezért híg, vizes, nem sűrű szaftos, nekem főzelék jellegű. Egyébként nem rossz, nyugodtan elkészítheti és fogyaszthatja bárki.

Alaplecsó (ez már az én receptem)

Hozzávalók: 1 kg bogyiszlói paprika, ½ kg édes paprika, ½ kp paradicsom, 2-3 nagyobb fej hagyma, 15 dkg szalonna, 1 rövidebb szál paraszt kolbász, 2-3 db babérlevél, 2 ek zsír, só, bors, őrölt pirospaprika

Elkészítés: A szalonnát felszeletelem, majd felcsíkozom, a hagymát apró kockára vágom. Egy nagyobb lábasban felmelegítem a zsírt, rádobom a szalonna csíkokat, hagyom, hogy megfelelően kiadja zsírját. Ekkor mehet rá a hagyma, sózom, és lassú tűzön párolom.

Amíg a hagyma dolgozik a szalonnás zsírban, felkarikázom a paraszt kolbászt és felkockázom a paradicsomokat. Ennyi idő körülbelül elég is a hagymának, hozzáadom a kolbászkarikákat, így zsírjára sütöm a lábasban lévőket. Következik a paradicsom hozzá adása, a babérlevelekkel. Ilyenkor sózom és ízesítem a törött borssal.

Mindezek közben feldarabolom a paprikát a következőképpen: először kicsumázom, majd hosszában félbevágom és vágódeszkára téve keresztben felszeletelem.

A paradicsomos alapom már kellemesen szaftos lett, így beleadagolom a paprikát, megszórom a pirospaprikával, jól elkeverem és készre főzöm. Úri kedvem függvényében a végén még darabolt, beirdalt virslivel gazdagítom. Friss kenyérrel tálalom.

Véleményem: Kellemesen szaftos, csípős, de nem vadul erős, szép, színes ételt kapok eredményként.

Ez volt az én alap lecsóreceptem, most lássunk néhány variációt belőle. A megnevezés után csak a többlet hozzávalókat, illetve a hozzáadásuk fázisát, időpontját fogom feltüntetni.

Kezdjük az egyszerűbbekkel:

• Rizses lecsó
Hozzávalók: 1 maréknyi fehér rizs
Hozzáadás: A paradicsom előtt kevéssel teszem a lábosba, kicsit lepirítom, majd mehet rá a paradicsom. Mivel a rizs nedvességet vesz fel, kevés vizet is öntök alá, annyit, amennyit kíván. A rizs puhulásáig főzöm.

• Tarhonyás lecsó

Hozzá valók: 1 maréknyi tarhonya (nem tudom miért, de én a gépit kedvelem, amit valamikor úttörő gombócként aposztrofáltunk)
Hozzáadás: Amikor a hagyma már kellően üveges, teszem bele a tarhonyát, kicsit lepirítom, hogy barnuljon, mint lányok a strandon. Ezután mehet bele a kolbász, innen a készítés megegyezik az alap változattal, de a tarhonya miatt ebbe is adok némi vizet, az étel igénye szerint. Addig főzöm, míg a tarhonya teljesen megpuhul.

• Kolbászos vagy virslis lecsó
Hozzávalók: Egyéni ízlés szerint lecsó kolbász, debreceni kolbász, virsli, esetleg krinolin, vagy szafaládé.
Hozzáadás: Amikor a lecsónk már tulajdon képen elkészült teszem bele valamelyiket a felsoroltakból. A lecsó kolbászt, a debrecenit és a virslit karikázva, esetleg beirdalva, minden harmadik – negyedik bevágást végig vágok. A krinolint és a szafaládét hosszában kettévágom, ezután a módszer megegyezik az előzőekkel. Természetesen valamennyit megszabadítom darabolás előtt védő burkolatától.

• Gombás lecsó
Hozzávalók: 15-20 dkg csiperkegomba
Hozzáadás: A gombákat félbe, majd szeletekre vágom, a paradicsommal együtt adom bele.

• Káposztás lecsó
Hozzávalók: 30-40 dkg káposztagyalun legyalult fejes káposzta
Hozzáadás: A paradicsom és a paprika között kerül a lábosba, amikor már kezd összefonnyadni, mehet hozzá a paprika.

• Tökös lecsó
Hozzávalók: ½ kg gyalult tök
Hozzáadás: A paprikával egy időben, főzési idejük körülbelül megegyezik. Egyéni ízlés alapján kevés apróra vágott kaporral megbolondíthatjuk.

• Tojásos lecsó:
Hozzávalók: 4-5 tojás
Hozzáadás: Én általában nem a friss lecsóhoz adok tojást, hanem ha marad belőle, azt felmelegítem a tűzhelyen, és ahhoz adom a felvert, sózott tojásokat így növelve a maradék mennyiségét. Természetesen így már nem lesz olyan szaftos, mint eredeti állapotában. Vacsorára, esetleg másnap egy kiadós reggelire tálalom.

• Zöldbabos - vajbabos lecsó
Hozzávalók: 20-25 dkg friss, tisztított, darabolt zöldbab, vagy sárga hüvelyű vajbab
Hozzáadás: Általában a bab frissességétől függően a paradicsom előtt, vagy közvetlenül utána adom hozzá.

• Babos lecsó
Hozzávalók: 25 dkg tarkabab
Hozzáadás: A babot előző este beáztatom, legalább kétszer cserélem rajta az áztató vizet. A babot enyhén sós, ételízesítős vízben előfőzöm, majdnem teljesen puhára. A paprikával együtt adom hozzá, kevés vizet is igényel. Főtt füstölt sonkával, csülökkel is gazdagíthatom, esetleg a mellé tálalhatom.

• Tésztás lecsó
Hozzávalók: 15-20 dkg száraz széles metélt tészta
Hozzáadás: A tésztát szokásos módon felteszem főni, sós olajos vízben, de csak félpuhára főzöm. Leszűröm, úgy időzítem a főzését, hogy addigra legyen félpuha, mire a paprika is félig főtt meg, ekkor belekeverem a tésztát, ez a változat is igényel kevés többlet vizet.

• Csirkemájas lecsó
Hozzávalók: 20 dkg csirkemáj
Hozzáadás: A csirkemájat alaposan átmosom, felkockázom, a már majdnem kész lecsóhoz adom, addig főzöm, míg a máj megpuhul.

Nézzünk néhány kissé komplikáltabbat is:

• Zöldséges lecsó
Hozzávalók: 1-2 szál sárgarépa, 1 szál fehérrépa, 1-2 szelet zeller
Hozzáadás: A répákat olyan öt centi hosszútra vágom fel, majd a zellerrel együtt először vékonyra szeletelem és juliennere vágom, a paradicsom előtt kerülnek a lábosba, kevés vizet is adok hozzá. Ezt a változatot kora tavasszal szoktam készíteni, amikor már nagyon lecsó ehetnékem van, de még egekbe szökik a friss paprika és paradicsom ára, viszont van még jócskán a tavalyi zöldségből. Persze ilyenkor kis adag készül, 2-3 db paradicsommal és 4-5 szem paprikával. Ebből a változatból kihagyom a szalonnát és olajban főzöm a zsír helyett.

• Csirkés lecsó
Hozzávalók: 1 db filézett csirkemell, szeletelve, vagy csíkokra vágva
Hozzáadás: A kolbász után teszem az ételbe, kissé lepirítom, utána változatlan, esetleg 2-3 evőkanálnyi száraz fehér borral megbolondítom, amikor a hús lepirult. Ebben a változatban a paraszt kolbászt akár el is hagyhatjuk.

• Velős lecsó
Hozzávalók: 20 dkg sertés velő
Hozzáadás: A velőt alaposan átmosom, lehártyázom, a majdnem kész lecsóba keverem, készre főzöm.

• Pacalos lecsó
Hozzávalók: ½ kg konyhakész, felcsíkozott pacal, 1 dl száraz vörösbor
Hozzáadás: A pacalt sós, vízben pár szem egész borssal, 1-2 gerezd fokhagymával előfőzöm, a paradicsom előtt adom hozzá, zsírjára pirítom, felöntöm a vörösborral, innen mehet az alap recept szerint.

Ha jól számolom, ez eddig a 2 alap változaton kívül 15 variáció, csak egytál- vagy főételként. Én gyakran az alapreceptbe belereszelek a paradicsom hozzáadásakor egy kisebb fej burgonyát, nagyon jól sűríti a szaftot. Természetesen a fenti változatok is variálhatóak, hiszen akár a tökösbe, a káposztásba vagy a babosba is tehetünk virslit, kolbászt, de akár rizst vagy tarhonyát is.

Még egy történet a lecsóhoz:
Gyakran fordultunk meg német barátainknál, ők is sűrűn jártak nálunk. Egyik látogatásunkkor, jó magyar szokás szerint kajával rendesen felpakolva érkeztünk hozzájuk. A második estén barátaik jöttek vendégségbe, kerti parti keretében én lecsót főztem. Eszembe sem jutott, hogy feléjük ismeretlen a bogyiszlói paprika, így tettem bele emberesen! Hát pirultak az arcok, de még a fülek is rendes! Páran nem is tudták mind megenni, de dicséretükre legyen mondva, többségük legyűrte, sőt még olyan is volt, aki repetázott!


Dzsafi belecsap a lecsóba

Elöljáróban ki kell jelentenem, hogy hasmester Nani barátom fején találta a szöget, mikor kedves neje lecsóját nemes egyszerűséggel főzeléknek titulálta. Ugyanis a lecsó rendszertanilag a párolt, sűrítés nélküli főzelékek családjába tartozik, de a leleményes magyarok addig buherálták, hogy kies hazánkban gyakorlatilag lehetetlen olyan famíliát találni, melynek ne lenne meg a jól bejáratott, titkos receptje, amit féltő gonddal őriz, és nemzedékről nemzedékre hagyományoz.

Arra is rájöttem, hogy nincsen még egy étel, ami olyan feszültségeket képes generálni, mint a paprika, paradicsom és hagyma elegyítése. A sarki kimérésben rögtönöztem egy közvélemény-kutatást lecsóilag, és pillanatokon belül az egész helyiség robbanásig hevült. Tisztességben megőszült nagypapák szorongatták egymás torkát azon kérdések eldöntése érdekében, hogy kell-e bele kolbász, vagy nem, a hagyma után mi kerüljön sorra, paradicsom vagy paprika, és amikor félősen megkockáztattam, hogy én bizony tejföllel is meglocsolom, az egész társaság, villogó tekintettel, egy emberként fordult ellenem. Nem vártam meg a készültséget, gyorsan kereket oldottam, és megfogadtam, hogy a lecsóról ezután csak a neten fogok értekezni, mivel itt fizikai erőszak nem fenyeget, a durva üzeneteket meg a webmester úgyis kitörli.

Hadd adjam közre én is a mi variációnkat, pontosabban anyósomét, ő egy zseniális nő, roppant jókat tud főzni, ráadásul azzal az egészséges vidéki ízléssel és ízesítéssel készíti ételeit, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni az evést. Amikor pukkadásig teli hassal valami emésztést segítő szerért könyörgünk, akkor angyali mosollyal az arcán elénk tesz még valamit, aminek szintén nem lehet ellenállni, és akkor – no mindegy, ezt már tovább fokozni nem lehet. (Tudjátok, a jövő hétvégén utazunk a mamához, hehe…)

No, ő úgy készíti, hogy a paprika után felcsíkozott kolozsvári szalonnát tesz bele, valamint kis kockákra vágott burgonyát. Ha a burgonya már majdnem kész, akkor teszi bele a paradicsomot, nem főzi szét, és a végén tejföllel gazdagítja.

Végezetül engedek a folyamatos unszolásnak (páran már térden állva könyörögtek), és fájó szívvel közreadom jó anyám lecsóeltevő receptjét. Adományokat a fenti címre lehet küldeni.

Lecsó télire

Hozzávalók: 1 kg zöldpaprika, 0,5 kg paradicsom, 20 dkg hagyma, 2 dl olaj, 1 evőkanál só, 2 mokkáskanál őrölt piros paprika, 1 mokkáskanál nátrium-benzonát

Elkészítés módja: hagymánkat finomra, a kicsumázott paprikát karikára, a lehéjazott paradicsomot szeletekre vágjuk. Keresünk egy jóképű lábost, benne az olajon a hagymát megdinszteljük, hozzáadjuk a paradicsomot, és lassú tűzön, lefedve pároljuk. Sózzuk, paprikázzuk. Mikor már majdnem kész, hozzáadjuk a zöldpaprikát, és összefőzzük. Ne forraljuk sokáig, a paprikát ne főzzük szét. Belekeverjük a tartósítót, és forrón üvegekbe rakjuk. Száraz dunsztban hagyjuk kihűlni, így az olaj szépen feljön a tetejére.
A száraz dunszthoz keressünk egy megfelelő méretű kartondobozt, üvegeinket csomagoljuk újságpapírba, állítsuk szorosan egymás mellé, és takarjuk le egy jó vastag frottírtörülközővel. Ha így járunk el, egész télen eláll, és bármikor, bármilyen formában élvezhetjük.

Még egy fontos dolog: akárhogyan is variáljuk lecsóinkat, száraz, könnyű vörösbor dukál mellé.

Csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni Nani barátom írásához, teli pocakot mindenkinek!


Nord utazása a lecsóval

Alex barátom jól választott, amikor a lecsó mellett döntött, így első nekifutásra. Dzsafival is egyetértek, hogy mi, magyarok szinte nemzeti eledelnek tartjuk. Sokfelé jártam az országban, valóban minden tájegységnek, és ahogy Dzsafi is említi, szinte minden családnak van saját titka vele kapcsolatosan.

Én a lecsót leginkább nagy tételben, bográcsban imádom főzni, jó és nagy létszámú társaságban. Közben jókat lehet dumcsizni, persze iddogálni is. Tavalyelőtt nyáron Izlandon töltöttünk tíz teljes hetet, baráti társasággal. 14 lakókocsi, lakóautó volt a karavánunkban, ez 14 párt, 28 embert jelentett, nemzetközi csapat, többségük magyar gyökerekkel. Az egyik lakóautós barátunk hűtős utánfutót vontatott, tele alapanyagokkal, hústól a zöldségfélékig, persze sör is volt bőven. Önellátóak voltunk utunk jelentős részén. Izlandon nagyok a távolságok, rengeteg izgalmas, de elhagyott, kies területtel rendelkezik, de minket, mint kalandkeresőket ezek is vonzottak. Jártunk olyan helyeken, ahol napokig még mobiltelefon-kapcsolatunk sem volt, nemhogy áram. Ez utóbbit saját generátorokkal meg tudtuk oldani.

Szóval, ott is rendszeresen bográcsban főztünk. Még a tűzifát is vinnünk kellet, mert ott azt sem találni. Azért huszonnyolc emberre főzni nem kis mutatvány ám. De megoldottuk, és mondhatom, az egyik legsikeresebb étel a lecsó volt, mindközül. Nani alpreceptjéhez hasonlóan készült, de mi eredeti izlandi (helyben beszerzett) bárányhússal főztük egybe, mondhatom, fantasztikus volt az eredménye.

Recept, ha valaki kipróbálná:
Nem akarom ide bemásolni Nani alap lecsójának receptjét, gyakorlatilag az eleje megegyezik mindenben a mienkkel, persze más mennyiségben.  Mi a kolbász után tettük bele a felszeletelt, előre befűszerezett (só, bors, tárkony) szeletelt, csontos báránybordát. Pár perc elteltével következett a paradicsom. Amikor a bárány már majdnem puha volt, következett a paprika és némi száraz fehérbor. 30 literes bográcsban készült, nyoma sem maradt. Az igazsághoz tartozik még, hogy vele párhuzamosan, másik nagyméretű bográcsban valami más is készült, meg nem mondom már, micsoda, de a báránytól a társaságból ott is többen idegenkedtek. Talán valami csirkepörköltet csináltak?

A lecsóról én nem is írok többet, barátaim után csak plágiummal élhetnék.

Egy gondolat erejéig azonban vissza Izlandhoz. Aki szeret utazni, világot látni, ne hagyja ki úti céljai közül. Autóval, lehetőleg terepjáróval vágjon bele. Teljesen körbeautózható a sziget, autópálya, de aszfaltos út is kevés van, de viszonylag jól járhatóak a lávás, köves utak, mert földútnak nem nagyon nevezhetőek. Ne lepődjetek meg, ha kisebb folyóknál gázlót találtok, de van, amikor azt is keresni kell, mert híd se közelben, se távolban. Akár két-háromszáz kilométert is el lehet úgy autózni, hogy teremtett lélekkel sem találkozik az ember. Viszont akivel találkozol, nagyon szívélyes, behív a házába, vendégül lát, persze ezt - bár szabadkoznak - illik meghálálni. Ez a nehéz dió! Van, aki elfogad pénzt (nálunk, ennyi embernél ez jött be általában), de beszélgettünk sima családokkal. akik hárman-négyen utaztak, sokszor egy üveg jobb fajta ital, pár hatos karton sör is megtette.

Aki nekivág, készüljön arra, hogy Izland Európa legdrágább országa. Oda még az építési faanyagot is szállítani kell! Tehát, amit lehet, vigyünk magunkkal. Dániából hetente egyszer indul hajó, ami először a Feröer szigeteken köt ki. Ott érdemes kihajózni, mert a hajó visszatér Norvégiába, onnan ismét a Feröer szigetekre és úgy Izlandra. Így a szigeteken is van két napunk, kár kihagyni.

Jó utat annak, aki belevág, és jó étvágyat mindenkinek, akár utazó, akár otthonülő.

Szép napokat a következő hétre mindenkinek, sok sikert a konyhában és minden téren!

Ezek is érdekelhetnek

Friss

Friss