Bár a sörfőzés elsőre talán nem tűnik olyan bonyolult folyamatnak, otthon is sokan nekilátnak megalkotni a tökéletes nedűt, valójában egy komoly, összetett szakma. Hiszen míg a házilag készített változatot nehéz pontosan újraalkotni, addig a pécsi sörgyárban készült söröknek már megvannak a megszokott, bombabiztos receptjei.
De nemcsak a sörfőzés folyamatiba avatott be minket Aradi József sörfőző mester, hanem arról is lerántotta a leplet, mitől búzasör a búzasör, és mitől barna a barna sör.
Sör-történelem
Mezopotámiában már időszámításunk előtt hétezer évvel ittak sört, amit Ninharnak, a bika képében ábrázolt sumér istennek áldoztak; aki a mennydörgés és felhőszakadás ura volt.
Egyiptomban a titokzatos mitológia legősibb istenei közé sorolt Ozirisznak köszönték a sört. Ő terjesztette a kultúrát nemcsak Egyiptomban, de más népek között is. Istennek tartották, ám nagyon is emberi módon, ittasan elkövetett félrelépéséért az életével fizetett. Újjáéledt, s ő lett a halottak istene. Az ókori egyiptomiak a mezőgazdaság istenét is tisztelték benne. Ő ajándékozta meg a földieket a henketnek nevezett erjesztett itallal, ami időszámításunk előtt ötezer évvel mindennapi tápláléknak számított.
Az erjesztett árpalevet nevezték henketnek, amit egyiptomi orvosok időszámításunk előtt 1500 körül már jó néhány receptjükben előírtak pácienseiknek. Az egyiptomiak napi két-három kenyér mellé átlagosan két korsót fogyasztottak. Munka közben is szívesen itták, s ahogy egy egyiptológus sokatmondó hasonlattal megfogalmazta: „Legalább annyira nemzeti ital volt, mint ma a bajoroknál.”
-(1).jpg)
.jpg)
