Nem tudom, ki mennyire emlékszik, vagy látott-e valaha melegszendvics sütőt. No, nem az egymásra hajtható modern változatra gondolok, hanem arra, ami alapnagyságra akkora volt kb., mint egy normál laptop és kb. 20 cm magas. A belsejében egy rács, amire a kenyereket lehet rakni, felül pedig egy fűtőszál tekergőzött.
Nekem nagyon szép emlékeim vannak ezzel a kis konyhai tárggyal kapcsolatban. Reggelire, vagy vacsorára gyakran készítettünk el Édesanyákkal együtt a melegszendvicset.
A minap eszembe jutott, hogy volt egy olyan szendvics, amit sehol máshol nem láttam, csak nálunk: ez volt a tojásos zsemle! Anyukám fogott egy szép, fehér zsemlét, levágta a tetejét, úgy, hogy ki lehessen kaparni a belsejét. Abba ütötte bele a tojásokat, és mehetett a grillbe.
Ez az emlék anyira elindította a nyáltermelésemet, hogy még este megsütöttem a zsemlét, majd reggel illatos tojásos-kolbászos szendvics várta az ébredő családot.