A rizst víz alatt, úgynevezett árasztásos módszerrel termesztik, ehhez pedig, ahogy a név is elárulja, rengeteg vízre van szükség. Egy kiló rizs „előállításához" megközelítőleg 3-5 ezer liter vizet használnak, miközben ekkora mennyiség pillanatok alatt elfogy egy családi háztartásban. A KSH adatai alapján az látszik, hogy folyamatosan változik a magyarok egy főre jutó, éves rizsfogyasztása, de az elmúlt években növekvő tendenciát mutat. A legutóbbi, 2019-es beszámoló szerint átlagosan 6,3 kg rizst ettünk fejenként.
A magyar háztartásokban roppant népszerű másik gabonafajta a búza, melyet a belőle készült liszt, és az abból gyúrt kenyerek és pékáruk, valamint száraztészták formájában fogyasztunk. A kukorica főképp takarmánynövény, de gluténmentes lisztkeverékekben vagy étkezési keményítő formájában is találkozhatunk ezzel a növénnyel a boltok polcain. Ezek termesztéséhez a rizsnél jóval kevesebb, de még így is tetemes mennyiségű vízre van szükség. Egy kiló búza 900 liter vizet igényel.
Ezekhez képest jóval szerényebb természeti erőforrások szükségesek egyes ősi gabonafajták termesztéséhez, melyekre a szakértők szerint érdemes lenne egyre nagyobb figyelmet fordítani. A köles, az amaránt, a cirok vagy a hajdina ugyanis nemcsak kisebb terhet ró a környezetünkre és a termőtalajra, mint mondjuk a búza vagy a rizs, de tápanyagban is gazdagok, ízletesek és lehetővé teszik, hogy változatos, egészséges életmódot kövessünk.
A Daily Meal idézi Dan Saladino író-újságírót, aki egy teljes könyvet szentelt a ritka, megmentésre váró értékes élelmiszereknek. Saladino feldiézi, hogy az ősi gabonák nemcsak szénhidrátban, hanem fehérjében is gazdagok, található bennük ómega-3 zsírsav és B-vitamin, valamint cink is, és kiváló rostforrások, ezek pedig mind szükségesek ahhoz, hogy óvjuk az egészségünket. A hajdina, a köles és az amaránt nemcsak köretként, hanem lisztként is használható, és ma már több élelmiszerboltban is találhatunk ezekből készült száraztésztákat.
Egyszerűen lecserélhető a rizs kölesre?
Bármihez használtuk eddig a rizst, legyen szó köretről, édességekről, rakott vagy töltött ételekről, bátran lecserélhetjük valamelyik ősi gabonafélére, például a kölesre, ugyanis semleges az íze, akárcsak a rizsnek. Ellentétben a hajdinával, melynek erősebb, jellegzetes aromája van, ezért azt ajánljuk, ne ezzel kezdjétek a cserét.
A főtt kölest keverhetjük salátákhoz, de egyébként finom „tejberizs" vagy kása is főzhető belőle, a laktózérzékenyek és vegánok pedig már régóta kölesből készítik a „túrógombócot", ugyanis a főtt köles édesítőszerrel és citrommal, valamint egy kis vaníliaaromával ízesítve megközelítőleg olyan állagú és ízű lesz, mint a tehéntúrós változat.
A kölesből, amarántból vagy hajdinából készült lisztek használhatók sűrítéshez, de kenyeret vagy kelt tésztát nehezen készíthetünk belőlük.
KÖLESSEL RAKOTT KELKÁPOSZTA >>>
Borítókép: Shutterstock
-az-abc-zoldsegesstandja-kriss-geza.jpg)
.jpg)
