Hogy ki, mit evett karácsonykor, az attól is függött, hogy az ország melyik részén lakott, milyen vallású/nemzetiségű volt és hogy milyen társadalmi osztályhoz tartozott. Más volt a karácsonyi hagyomány a katolikusok és a reformátusok, és megint más például a szláv vagy a palóc nemzetiségűek körében.
Hal, a gazdagsághozó
A karácsony a kereszténység legjelentősebb ünnepe és egészen a 19. század végéig a vallásból kialakított szokások határozták meg a karácsonyt. Ezeket ma már nyomokban lehet fellelni a karácsonyi étkezésekben. A katolikusoknál az advent ideje böjti időszak volt – kisböjtnek is hívták – és még december 24-én a karácsonyi ebéd vagy vacsora alkalmával sem ettek húst, azt csak másnap, 25-én.
Levesnek gyakori volt a habart bableves vagy böjti bableves, míg a hal megengedett volt – innen maradhatott fent a halászlé, halleves, halkocsonya készítésének hagyománya. A tartalmasabb leveshez a valamilyen magvakkal dúsított főtt vagy sült tészta – többnyire mákos, diós tészta, vagy papucska – azaz guba. A hal a bőséget és a jólétet szimbolizálta, ahogy a keresztény hitet is. De utalt a szerencsére, a halpikkely pedig a pénzre, gazdagságra is. Egyes vidékeken azonban épp ilyenkor soha nem fogyasztottak halat, „nehogy elússzon a szerencséjük”. Karácsonyi halnak mindig is a ponty számított (a pénzérmékre hasonlító pikkelyei miatt).
Szintén népszerű volt a sokaságot, és ezzel együtt a gazdagságot jelképező hüvelyesek (borsó, bab, lencse) és a magvak fogyasztása is. Úgy tartották, hogy aki ilyen ételt eszik karácsony vagy Újév napján, az a következő 12 hónapon belül sok pénzhez juthat. A savanyításnak és a könnyű eltarthatóságának köszönhetően a káposztás ételek is gyakoriak voltak – savanyúkáposztás leves, káposztás húsok -, és a fokhagyma, dió, alma, méz fogyasztása is, amelyeknek misztikus, gyógyító erőt is tulajdonítottak.
Sertéshús, az erő, a szerencse jelképe
Vidéken ilyenkor télen, a disznóvágások idején már volt friss vagy füstölt sertéshús is, sülhettek a hurkák, kolbászok. Régi időkben a katolikusok Katalin- és András-napra időzítették a disznóvágást, így maradt elég idő arra, hogy karácsonyra a sonkák és kolbászok „felfüstölődhessenek”. A protestánsok inkább Tamás- napkor (dec. 21.) vágtak disznót, hogy a friss, szerencsehozó disznótoros ételek karácsonyra és Újévre maradjanak. A menü része volt a húsleves, orjaleves a sültek és a kocsonya is.
A szárnyas ételeket karácsonykor mellőzték, mondván: elrepítik a boldogságot vagy a ház szerencséjét. A pulyka pedig csak nemrég került a Kárpát-medencei karácsonyi étkek közé. A töltött-sült pulyka egyértelműen angolszász vidékről érkezett a magyarok konyháiba, míg a sült kacsát a dánoktól vettük át.
Desszertnek kalácstekercs vagy bejgli
A többnyire mákkal vagy dióval töltött kelt kalács a Kárpát-medence egyik legismertebb karácsonyi süteménye. A mai formában ismert bejgli a sziléziai németektől kerülhetett hozzánk. Ismertebb más megnevezései: pozsonyi kalács vagy tekercs, bejgli, pejgli, makovjec, potica stb. néven sokfelé ismert. Szinte az összes itteni nemzetiség és vidék körében ismert csemege. Mákon kívül a dió, lekvár, mogyoró vagy a túró is kedvelt tölteléknek számított.
Tipikus székely karácsonyi menü
Leves: csiga- vagy metélt tésztás húsleves, füstölt hús vagy kolbász levével főzött tésztaleves.
Főétel: gyakran tejfölös töltött káposzta (galuska), kocsonya, sült disznótoros.
Körítés: párolt káposzta, főtt burgonya vagy kása, savanyúságok.
Finomság: diós és mákos bejgli, túrós vagy mákos rétes.
Sütemény: rozs- vagy búza-kenyér, sós vagy édes kalács.
Csemege: gyümölcs-befőtt, aszalt gyümölcs, dió, mogyoró, alma,
Ital: mézes vagy köményes pálinka, gyümölcsbor.
Tipikus palóc karácsonyi menü
Leves: orjaleves, füstölt húsos bableves.
Főétel: sertéspaprikás, töltött káposzta (galuska), kocsonya, hurka, kolbász.
Körítés: főtt metélt tészta vagy galuska, főtt krumpli, párolt káposzta, savanyúságok.
Finomság: diós és mákos kalácstekercs, túrós lepény.
Sütemény: töpörtyűs pogácsa, fonott sós vagy édes kalács, kenyér.
Csemege: gyümölcs-befőtt, aszalt gyümölcs, dió, mogyoró, alma,
Ital: törköly- vagy boróka-pálinka, bor.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
-(1).jpg)