5 tipp az ellenállhatatlan mézeskalácsért: a fűszerezéstől a sütésig!

Az adventi időszak elengedhetetlen aprósüteménye a mézeskalács, amely nem csak ízével, hanem illatával is aktívan hozzájárul az emelkedett karácsonyi hangulatunkhoz. A mézeskalács azonban faramuci sütemény, ügyelni kell egy pár dologra, hogy biztosan jól sikerüljön.

Édesítsünk!

Mézeskalácsra ezer és egy recept létezik, a különféle receptek mögött pedig külön táborok húzódnak meg. Van, aki a cukorral készített mézeskalácsra esküszik, van, aki keveri ezeket a matériákat és olyan is akad, aki ragaszkodik a mézzel készített kalácshoz. Mindenkinek megvan a maga igazsága. A mézzel készített sütemény tésztájával ugyanis nehezebb dolgozni, szobahőmérsékleten nagyon hamar túl puha lesz, amitől nehezen formázhatóvá válik. Ha ódzkodunk a nehézkesen megmunkálható tésztától, akkor érdemes a cukros változatot készíteni, de ha van rá lehetőségünk, hogy a hűtőhideg tésztát szaggassuk, akkor készíthetjük mézzel is.

Készítsünk saját fűszerkeveréket!

A bolti fűszerkeverékek nagy részében ugyanaz a 4-5 fűszer található. Egy kis fahéj, szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió, csillagánizs, koriander. Ha szeretnénk egészen különlegessé, illatossá tenni a mézeskalácsunkat, akkor mi magunk is készíthetünk ilyen fűszerkeverékeket, sőt, akár ajándékba is adhatjuk a saját blendünket. A felsorolt fűszerek mellett még csillagánizs, fekete bors, szegfűbors, ánizs vagy egy kis édeskömény is kerülhet bele.

Szaggassunk!

A mézeskalács tésztája bármilyen omlós és jó lehet, de az igazi élményt mégiscsak akkor nyújt, ha szép formájúra van szaggatva és a dekorációval sem spóroltunk. A forma kiválasztásánál ügyeljünk rá, hogy viszonylag egyöntetű legyen, de legyen túl sok apró sarka, mert sajnos ezek a picinyke részek könnyen megégnek a sütőben, miközben még a nagyobb, egybefüggő tészták nem sültek át. Arra is ügyeljünk, hogy egy-egy tepsin is nagyjából egy méretű mézeskalácsokat süssünk, így elkerülhető, hogy míg az egyik sületlen, addig a másik már ropogóssá sült.

Dekoráljunk!

A mézeskalács formája mellett a dekorációja is igen fontos. Ha szeretünk pepecselni vele, akkor érdemes nagyobb mennyiségű cukormázat bekeverni, kevés ételfestékkel megszínezni őket, majd kivágott végű uzsonnás zacskó, vagy ügyesen felcsavart sütőpapírtölcsér segítségével megmintázni a kisült és teljesen kihűlt süteményeket. Ha bizonytalanok vagyunk a mázzal kapcsolatban, semmi gond, számtalan verzióban meg is vásárolhatjuk őket. A tésztára kerülhetnek meg cukorvirágok, pillangók, hópelyhek, házilag készített fondant vagy marcipán apróságok. Ha jobban szeretjük a kissé rusztikus mézeskalácsokat, akkor nyugodtan tehetünk a süteményekre vékonyra szelt mandulát, nyomhatunk aszalt meggy- vagy mazsolaszemet a készülő hóemberünknek, s a háztartásban fellelhető magokkal és aszalványokkal is kedvünk szerint dekorálhatjuk.

Dobozoljunk!

Örök és kínzó kérdés, hogy mitől lesz puha a mézeskalács. Van, aki a tészta mibenlétére esküszik, van, aki szerint nem mindegy, hogy hogyan hűl ki, s vannak azok, akik a dobozban érlelés technikáját választják. A doboz több szempontból is hasznos. Egyrészt valóban segít a zárt környezet a mézeskalácsnak, hogy visszanyerje a puhaságát, másrészt ügyesen elrejti a kekszeket a kíváncsi tekintetek elől, így van rá esély, hogy szenteste tálra kerülhetnek a nagy munkával készített mézeskalácsok. A dobozba, a kalácsok mellé szokás egy kisebb almát tenni, hogy a gyümölcsben lévő nedvességet beszívhassa a tészta. Nem rossz módszer, de folyamatos ellenőrzést igényel. Ha nagyon félünk attól, hogy kemény és száraz lesz a mézeskalács, akkor egy kis tejfölt csempésszünk a tésztájába.