A kilencvenes évek derekán, harmadéves egyetemistaként, ösztöndíjjal érkezett Magyarországra. Belekerült egy teljesen új közegbe és megismert egy számára teljesen új, akkor még idegen világot, ám végre megízlelhette a régóta vágyott szabadságot jelentő felnőtt életet.
„Otthon nem tudtam elszakadni a családomtól, mert az egyetem csak pár kilométerre volt az otthonunktól. Nem engedték, hogy beköltözzek a városba, hanem ingáznom kellett, így amikor megérkeztem Magyarországra, akkor szembesültem először önmagammal. Egy férfi életében szerintem ez egy nagyon fontos pillanat" – mesélte Gianni a mindmegette.hu-nak a Candy sajtóvacsoráján.
1. tétel: Prosecco
Az olasz gyökerű Candy Giannit választotta márkanagykövetének, hogy népszerűsítse az okos háztartási eszközöket gyártó és forgalmazó vállalat termékeit. A szerződés aláírására újságírók előtt, egy borkóstolóval egybekötött itáliai ízutazáson került sor Budapest belvárosában, a Casa Pomo Doróban. Az idegenvezetőnk pedig nem volt más, mint Gianni, aki finom fehérborok és mennyei falatok társaságában végigkísért minket a híres „csizmán".
A ma már kétgyermekes édesapának nem hullott az ölébe a siker, sőt eleinte még abban sem volt biztos, hogy mivel is szeretne foglalkozni. Ma szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy a tévéműsorokból és persze az étterméről ismert Gianni, aki szenvedéllyel beszél az olasz és a magyar gasztronómiáról, egy irodában üljön, számokkal és papírmunkával foglalkozzon, pedig akár így is alakulhatott volna az élete, ha kitart egykoron választott szakmája mellett.
2. tétel: Pinot Giorgio
Az egyetem elvégzése után közgazdászként kezdett dolgozni, de nagyon hamar kiderült Gianni számára, hogy ez az út nem az, amelyet elképzelt magának. Nem volt boldog, nem érezte teljesnek magát és csak egyvalamit tudott biztosan, mégpedig azt, hogy váltania kell. A kérdésre, hogy merre induljon tovább, végül az élet adta meg a választ.
Ha kellett, kőművesként vagy kertészként dolgozott, de istállóban, csomagológyárban és pizzasütödében is munkát vállalt fiatalon, hogy kiegészítse a keresetét. Ezeknek köszönheti, hogy megtanulta értékelni és mindenekelőtt becsülni mások munkáját, megtapasztalta ugyanis, hogy milyen a kemény, kétkezi munka és valójában mennyit is ér a verejtékkel megkeresett pénz. A szülei felkészítették az életre, de végső soron mindent a saját bőrén tapasztal meg az ember.
„Amint kikerülsz a szülők és az otthon védelme alól, azonnal megérzed, milyen is a való élet. Kiderül, hogy mitől félsz és persze az is, hogy képes vagy-e alkalmazkodni a folyamatosan változó világhoz. Én azt vallom, hogy nem szabad benne ragadnunk a komfortzónánkban, mert ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmainkat, bizony új és ismeretlen terepre kell merészkednünk. A siker pedig nem hullik az ölünkbe. Kemény munka és türelem kell hozzá."
3. tétel: Vermentino
„Engem az tesz boldoggá, ha másoknak adhatok" – mondja Gianni, aki fiatalon profi szinten futballozott, méghozzá a Milan csapatában.
Elmesélte, hogy a Magyarországon töltött egyetemi éve alatt rendszeresen kapott csomagot a szüleitől. A dobozok roskadásig tele voltak a hazai finomságokkal, melyeket Gianni megosztott a csoporttársaival, sőt első dolga volt, hogy az alapanyagokból összeüssön valamit, és az étellel összehozza a társaságot. A dobozokba néha belekerült egy-két édesség is, és a későbbi étterem-tulajdonos rögtön tudta, ilyenkor más is lapul a csomagban.
„A szüleim nem hazudtolták meg magukat. Nem tudták, milyen lehet az élet Magyarországon, csak elképzeléseik voltak erről az országról, ezért mindig küldtek egy kis pénzt is az ételek mellett. A bankókat feltekerték és belerejtették a croissant-ba. Ezeket aztán mindig ki kellett vasalnom" – nevetett Gianni, akit a szülei már gyerekként megtanítottak mindenre, amire szüksége lehet az önálló élete során.
Megtanult varrni és vasalni, ruhát foltozni és természetesen főzni is. Bármilyen ételt készített, mindegyiknek a családi recept volt az alapja, és később, amikor megnyitotta saját éttermét, ezek a fogások kerültek fel az első étlapra.
„Amikor eldöntöttem, hogy otthagyom a közgazdász pályát, akkor már nem volt kérdés, hogy a gasztronómia felé veszem az irányt. A barátaimnak rendszeresen főztem, hétvégente a Citadellánál egy pizzériában is sütögettem, de saját helyet szerettem volna. Kockáztattam, mert eladtam az egyetlen vagyontárgyamat, az autómat, bevállaltam egy kis adósságot is, és megnyitottam az éttermemet" – emlékezett vissza Gianni, aki az elmúlt harminc évben folyamatosan tanult és képezte magát.
4. tétel: Gavi
Közgazdászként került bele a gasztronómia világába, ezért megpróbált mindent megtanulni és ellesni a legnagyobbaktól. Beiratkozott szakácsiskolákba, figyelte a séfeket, de nemcsak azt kutatta és próbálta az elméjében rögzíteni, hogy mit főznek vagy milyen lesz a végeredmény, hanem azt is, hogy a profik hogyan bánnak az alapanyagokkal, hogy dolgoznak és hogyan léteznek a konyhában.
Rengeteget ízlelt és kóstolt, rengeteg emberrel beszélgetett és szó szerint minden érzékszervével szívta magába a tudást, hogy ezt felhasználva tökéletesíthesse saját receptjeit. Az éttermi élmény azonban nem csak azon múlik, hogy milyen az étel, sokkal komplexebb történet, melyre Gianni is nagy hangsúlyt fektet. Ezt a borvacsorán is megtapasztalhattuk, ugyanis házigazdaként folyamatosan odafigyelt a vendégeire, mindenkihez volt egy kedves szava vagy éppen mosolya, és néha az ilyen apró gesztusok, emberi pillanatok teszik felejthetetlenné az estéket.
„Az étterem a bejáratnál kezdődik" – meséli Gianni. „Nagyon fontos, hogy hogyan fogadják a vendéget, a pincér hogyan közelíti meg az embert, ez alapozza meg az egész este hangulatát. Ha olyan pincéred van, aki megadja neked a lehetőséget arra, hogy ellazulj, hogy jól érezd magad, akkor még az étel ízét is finomabbnak érzed."
Az a borkóstoló során is kiderült, hogy Gianni számára a főzés nemcsak munka vagy hobbi, hanem egyfajta nyelv is, mellyel az érzéseit kifejezi, a gondolatait közvetíti. A pohárdesszertek felszolgálása előtt megkérdezte, hogy mindenki jóllakott-e, és amikor egy kolléga viccesen megjegyezte, hogy egy kis rizottó még lecsúszhatna, Gianni azonnal lehajolt és egy lábassal a kezében bukkant fel a pult mögött. Alig húsz perccel később pedig már mindenki előtt ott gőzölgött a frissen főtt, parmezánnal szórt rizottó.
„Szeretek adni, és ilyenkor egyáltalán nem fáradok el, sőt engem az tölt fel energiával, ha végignézek a vendégek arcán és mindenkin azt látom, hogy mosolyog, hogy élvezi az ételeket és elfelejti a hétköznapi problémákat. Ilyenkor én is élményekkel gazdagabban távozom… Nehéz volt, de meg kellett tanulnom kapni is, elfogadni a bókokat, dicséreteket és ajándékokat. Fogadás és elfogadás, ezek fontosak. Az igazi szeretet abban nyilvánul meg, hogy elfogadod a másikat olyannak, amilyen, minden hibájával együtt és nem akarod őt megváltoztatni."
Borítókép: Szabolcs László
.jpg)
.jpg)