Cseh László a Mindmegettének adott interjújában elárulta, hogy mik a kedvenc ételei, mit vállal magára a konyhai feladatok közül és milyen változást vett észre magán azóta, hogy abbahagyta a versenysportot.
Mi változott az étrendedben és az életedben, mióta felhagytál a versenysporttal?
– Azt vettem észre, hogy a szervezetem rájött arra, hogy nem kell napi 16 kilométer úszásra, meg másfél óra edzésre felkészülnie és megnyugodott. A testem most már nem feltétlenül érezteti azt velem, hogy sokat kell egyek, hogy raktároznom kell, mondhatni normalizálódott a helyzet. Mióta visszavonultam, csökkent az étvágyam.
Mennyit ettél régen és mennyit most?
– Amikor versenysportoló voltam, akkor egy nagy tányér ételt megettem étkezésenként, meg még utána is éhes voltam, és ez volt a jellemző az elmúlt évben is, hogy akármennyi étel volt előttem, azt megettem. Mostanában változott meg a helyzet. Én sem szedem tele már a tányért, és az a kevés, ami elém kerül, az is teltségérzetet nyújt.
Mi volt az, amit nem engedhettél meg magadnak régen a sport miatt?
– Nem volt tiltólistás étel, csak voltak olyan dolgok, amiket edzés előtt kerülnöm kellett, mert mondjuk nehezebben emészthetőek. Oda kellett figyelnem arra, hogy például reggelire mit eszek, vagy hogy a délutáni edzés előtt az ebédet már mindenképp megemésszem. Ezekre ma már nem kell figyeljek, és azt ehetem, amit megkívánok. Persze igyekszem tartani az egészségesebb vonulatot, de ezzel már az úszás idejében sem volt probléma.
Akkor nem volt olyan, hogy nagyon vágytál volna egy szelet sütire, és nem fért bele az étrendbe.
– Azt gondolom, hogy egyszer-egyszer minden belefér… sőt a rengeteg edzés mellett a szénhidrátra szükség is van, csak az nem mindegy, hogy egy szeletet eszel a tortából, vagy megeszed a felét. A mennyiségre és az arányokra kellett a versenysport idején odafigyelni, és ez a fontos most is. Azt gondolom, hogy az ember ne éheztesse, ne sanyargassa magát, még akkor se, ha fogyókúrázik.
Régen szinte be volt osztva, hogy mit és mikor ehetsz. Ez volt a könnyebb, vagy most az egyszerűbb, amikor megkötések nélkül, szabadon alakíthatod az étrendedet?
– Régen nagyon sokszor előírtak nekem napi étrendet, hogy pontosan mit és mikor egyek, és ehhez bevásárolni, majd az ételeket megcsinálni az nagy odafigyelést és erőfeszítést igényelt. Annak idején a mamámat kértem meg arra, hogy főzze és süsse meg ezeket az ételeket. Én megpróbáltam bevásárolni, ő pedig megcsinálta a kajákat a receptek alapján.
Mik most a kedvenc ételeid?
– A rántott hús sült krumplival, a steak, meg a kacsamáj roston.
Mit vállalsz a konyhai munkából?
– Ha jó az idő, akkor a kerti sütögetésben kiveszem a részem, de inkább a kéz alá dolgozást próbálom valamilyen úton-módon megvalósítani. Bekapcsolom a sütőt, beteszem, meg kiveszem az ételt… A többit a feleségem intézi.
Ha főzni nem is, de horgászni nagyon szeretsz. Asztalra is kerülnek a fogások, vagy visszaengeded a halakat?
– Nagyon szeretem a vizet, és amikor horgászni megyek, akkor is jó érzéssel tölt el, hogy a víz mellett lehetek. Odafigyelek arra, hogy ne szemeteljek, ne használjak semmi olyasmit, ami káros lehet a vízi élővilágra.
– Válaszolva a kérdésre, idézőjeles sporthorgász vagyok, és a halakat visszaengedem, mert hogy őszinte legyek, nem szeretem a vízben élő dolgokat, és nem eszem halat sem. Karácsonykor sem eszem halászlevet. A nagymamám szokott halászlevet csinálni, csak én nem eszem belőle.
Pircs Anikó és Jasinka Ádám interjúja
Borítókép: Tumbász Hédi/Nemzeti Sport
.jpg)
.jpg)
.jpg)