Simon Benjámin egyike azon kevés magyarnak, aki körbeutazza a világot, méghozzá a Forma–1 csapatával. A fiatal szombathelyi srác az egyetem első éve után döntött úgy, hogy új kihívás elé néz és meg sem állt egészen Walesig. Az azóta eltelt évek során főzött Gordon Ramsay-nek, testközelből látta a brit királyi családot, most pedig az F1 VIP vendégei kóstolhatják és élvezhetik a főztjét.
Mindig is szakácsnak készültél?
– Nem egészen… a főzés mindig is a hobbim volt, de nem ebbe az irányba indult el az életem. A gimnázium után felvételiztem a szombathelyi egyetemre business management szakra, ahol egy év után rájöttem, hogy ez egyáltalán nem én vagyok. Azt mindig is éreztem, hogy nem tudnám leélni úgy az életemet, hogy egész nap egy íróasztal mögött ülök és nap mint nap ugyanazt a monoton munkát csinálom, így otthagytam az egyetemet.
Bátor lépés.
– Szerencsére a családom mindenben támogatott és elindulhattam egy olyan úton, amin a határ a csillagos ég, ha az ember hisz magában. Nem mondom, nehéz volt a barátaim és a szeretteim nélkül, ugyanis fogtam magam és kimentem Walesbe, ahol egy helyi hotelben, kezdő szakácsként kaptam életem első konyhai munkáját. Nagy szerencsém volt, hogy gyorsan cserélődtek az emberek körülöttem és egyre feljebb lépdeltem a ranglétrán, még úgy is, hogy az önéletrajzomban alig volt tapasztalat.
– Odakint azonban nem az érdekli az embereket, hogy milyen papírral érkezel, hanem hogy mit tudsz! A walesi kaland végül másfél évig tartott.
Onnan hová vezetett az út? Mi volt a következő állomás?
– Egy újabb másfél éves, immár angliai kitérő után jött a nagy megálló és eddigi életem legérdekesebb munkája, ugyanis a Tresco Island nevű magánszigeten kezdtem el dolgozni. Ez a terület az Egyesült Királyság egyik legbefolyásosabb családjáé, ahova hatalmas kedvvel járnak a hírességek a világ minden tájáról. Itt senki nem zavarja őket, kiélvezhetik a nyaralás minden másodpercét.
– A sziget visszatérő látogatói között van például Gordon Ramsay, a szakma legjobbja, és a brit királyi család is, akik minden évben két hetet töltenek a szigeten. Hatalmas megtiszteltetés volt az éttermünk számára, hogy nálunk étkeztek. A királynő sosem jött, de Károly király igen. A család szinte minden tagja járt nálunk, a legkisebbektől a legidősebbekig.
– Öt éven át dolgoztam ott és nagyon sokat köszönhetek ennek a helynek is, mert rengeteget tanultam, méghozzá olyan emberek mellett, akik a világ legjobb éttermeiben dolgoztak. A mi éttermünk is többször bekerült a Michelin Guide-ba, beválogattak minket az év legjobb 100 tengerparti étterme közé, és elnyertünk számos Rosettes-csillagot is. Nagyon sokat köszönhetek az akkori főséfemnek, James Jonesnak, hiszen nélküle, és persze az ötletei nélkül nem értünk volna el ennyi mindent.
Ha már itt tartunk, melyek szerinted egy jó étterem ismérvei?
– Egy jó étterem odafigyel a vendégeire, a vendégek igényeire, és nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy milyen legyen az arculata vagy a konyha stílusa, ezeknek ugyanis semmi köze az elkészített ételek minőségéhez. Sajnos itthon sok étterem próbálja követni a francia vagy angol mintára épülő á la carte éttermeket, de a végeredménynek sokszor köze sincs a valósághoz.
– Nagyon fontos még az is, hogy az étteremnek legyen egy jó csapata, amibe a mosogatótól a főszakácsig mindenki beletartozik és mindenkit megbecsülnek, mert csak így készülhetnek szívvel-lélekkel az ételek.
Melyek azok a gyanús jelek, amikre figyeljünk oda?
– Az egyik ilyen, ha az étlap sok oldalból áll és az étterem nagyon sok opciót kínál. Minél több étel található egy étlapon, annál nagyobb az esélye annak, hogy valami olyasmit rendelünk és kapunk, ami nem frissen készült. Érdemes megnézni az éttermek netes értékeléseit, a hozzászólásokat is, de legyünk óvatosak, mert sok influenszer egy-egy ingyen ebédért felülértékeli a helyeket. Nézzük meg azt is, hogy kik esznek az étteremben, mert ha csak turistát látunk és helybelieket nem, akkor valószínűleg jó okkal nincsenek ott.
Visszatérve a szigetre… Miért váltottál?
– Nagyon nehéz volt otthagyni a szigetet, de egyszer minden véget ér. Úgy éreztem, hogy ez a hely már nem adta meg nekem huszonévesen azt a szabadságot, amire akkor szükségem volt. Az egyik ismerősömtől hallottam ekkor egy lehetőségről, hogy embert keresnek a Formula–1 konyhájára, én pedig lesz, ami lesz alapon elküldtem az önéletrajzomat és összejött!
Melyik részlegen dolgozol pontosan?
– A Formula–1 Paddock csapatával járom a világot, és rendkívül izgalmas, hogy hétről hétre mindig más országban vagyok. Különféle nemzetiségű, VIP-vendégeknek főzhetek, rengeteg ételt megismertem és sokat tanulok most itt is. A sok utazás miatt szabad munkának tűnhet, de mégis viszonylag kötött, nem sok lehetőség van például arra, hogy az ember kiélje a saját fantáziáját. Minden, amit főzünk, hosszú évek alatt tökéletesített recept alapján készül, ebbe nem nagyon fér bele a kreatívkodás.
Minden versenyen ugyanazt készítitek?
– Versenyről versenyre változik a főmenü, de általánosságban elmondható, hogy van benne hal, többfajta hús, ázsiai és indiai, illetve olasz fogás is. Ezek mellett persze sok mást is kínál a Paddock, bőséges a választék, és a klasszikus fogásoktól a legújabb street food ételekig minden megtalálható. Ami állandó, az a homár, ez vasárnap, a futam napján minden helyszínen terítékre kerül. A visszajáró vendégek kérdezgetik is, hogy „ugye vasárnap jön a homár?".
Ha nincs futam, vagy két verseny között vagy, akkor pihensz vagy van esetleg másodállásod?
– Jelenleg nincs, és bevallom, élvezem is, hogy a hosszú, angliai évek után most vannak olyan hetek, amikor nem kell dolgoznom, amikor pihenhetek. Ilyenkor hazautazom Magyarországra, együtt vagyok a családommal, a barátnőmmel és a barátaimmal.
Mennyire kötött a menetrend, van időd és lehetőséged világot látni, várost nézni?
– Az első vagy az utolsó nap tudunk csak körülnézni, de minden attól függ, hogy mikor érkezünk és mikor repülünk tovább. Hozzá lehet szokni egyébként ahhoz, hogy az ember sokat utazik, az időzónák közti folyamatos ingázás az, ami inkább megterhelő. Főleg úgy, hogy utazzunk bárhonnan bárhová, nekünk mindig száz százalékot kell nyújtanunk.
Melyik a kedvenc helyszíned? Dolgoztál már a Magyar Nagydíjon is?
– A magyar futamon tavaly voltam először, és természetes, hogy különleges helyszín számomra. Jó volt itthon lenni, magyar vendégekkel beszélgetni, de ha az őszinte válaszomra vagy kíváncsi, a kedvenc pályám a kanadai. Montréal gyönyörű város, az emberek nagyon rendesek, és ha valaki még nem járt ott, mindenképp utazzon el oda!
Mi a terved a jövőre nézve? Hová vezetne tovább az út, ha egyszer úgy döntesz, hogy a Forma–1-et is magad mögött hagyod?
– Nagyon szeretnék ismét magánszemélyeknek főzni. Magyarországon sajnos nincs lehetőség arra, hogy az ember kihajózzon az óceánra a vendégekkel, kifogjon egy halat, majd ott a hajón meg is süsse nekik. Ha nem is ilyen léptékben, de remélem egyszer lesz majd igény odahaza is az otthoni látványfőzésre.
Mi a véleményed a fenntartható gasztronómiáról? Mit tapasztaltál az eddigi munkáid során?
– A fenntarthatóság nagyon fontos a gasztronómiában. A lehető legfrissebb alapanyagokkal dolgozunk, a napi áruszállítás viszont nagy terhet ró a környezetre. Az éttermek törekednek arra, hogy csökkentsék a káros hatásokat, de nem lehet mindent helyben megtermelni vagy előállítani. Annak érdekében, hogy mégis előmozdítsák az önfenntartó működést, az éttermeknek adható díjak egy részét csak akkor nyerheti el a hely, ha bizonyos százalékban saját alapanyagokat használ.
– A Forma–1-ben ez sajnos nehezített pálya, mivel hétről hétre a világ más és más pontjára utazik a konyha és minden csapatnak megvannak a saját beszállítói, akik segítenek beszerezni a legfrissebb alapanyagokat az adott területről.
Ha lehetne, valamit másként csinálnál?
– Nem, semmit sem! Szerencsére elég bátor voltam, és kellett is hozzá, mert mindent hátrahagytam, és reménykedtem abban, hogy összejön, amit szeretnék. Nem csalódtam önmagamban.
Borítókép: Simon Benjámin Instagram-oldala
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)