Ma már a lakásból sem kell kilépni ahhoz, hogy elintézzük a bevásárlást. A neten összeállítjuk a kosarat, amit aztán a számunkra legideálisabb időpontban házhoz is szállítanak, sőt ha kérjük, még a futárral sem kell kommunikálni, simán a küszöb előtt hagyja a csomagot. Egyesek imádják ezt, hiszen nem kell elmenni a boltba, ott mászkálni a sorok között, majd a kasszánál sorban állni és hazamenni, hanem akár a kanapén feküdve is elintézhető a vásárlás, jóval rövidebb idő alatt.
Mások viszont szeretik maguk kiválasztani az alapanyagokat, mászkálni a sorok között, nézelődni, felfedezni új termékeket, és egyszerűen szeretnek vásárolni, szeretik a boltok hangulatát. Ők azok, akik ha tehetik, nem is az önkiszolgáló kasszákhoz, hanem a hagyományos pénztárakhoz állnak sorba. Egykoron elképzelhetetlen volt az önkiszolgáló pénztár, de az online vásárlás is. Nemcsak a vásárlás változott hatalmasat, hanem az üzletek működése, felszereltsége, kialakítása is.
Alig pár évvel ezelőtt még teljesen más élmény volt betérni egy élelmiszerboltba. Rengeteg olyan dolog, ami egykor része volt a vásárlásnak, mára eltűnt. Összegyűjtöttünk néhányat azok közül, melyeknek már nyomát sem látni a boltokban! Neked mi hiányzik a legjobban a régi magyar boltokból?
Zsírpapír a kenyérhez
Emlékszel még arra az időre, amikor a boltokban a friss kenyeret és pékárut nem egy nejlonzacskóba vagy egy félig papír, félig műanyag tasakba kellett csomagolni? A kenyeres stand tetején ott állt mindig egy köteg szürke zsírpapír, amiből le kellett ügyeskedni egy darabot (általában vagy többet fogtunk össze vagy hirtelen lecsúszott belőle a fél köteg), majd ebbe a papírba kellett belecsomagolni a friss, félbarna veknit. Ma már ezt se találjuk meg a diszkontokban, szupermarketekben.
Kávédaráló
Egyes boltokban, a kasszák mögötti pakolópulton állt az a szerkezet, melyet gyerekfejjel nehezen tudott értelmezni az ember. A pulthoz rögzített kávédaráló általában csak útban volt, főleg ha sokan pakoltak éppen a kosárból a bevásárlótáskába. Mai szemmel furcsa látvány lenne, ha valaki betérne egy Lidlbe és ott, a kassza mögött darálná le a megvett szemes kávét, pedig régen ez is megtörtént. Sőt, nemcsak kávé-, hanem dió- és mákdaráló is lehetett a pulton, egyes osztrák boltokban még ma is létezik ez a rendszer.
Szódásszifon
A szénsavas ásványvizek megjelenése és elterjedése előtt ha valaki bubis vizet szeretett volna inni, akkor jó volt, ha volt otthon nála szódásszifon, a cserélhető patronnal. Létezett mondhatni egyszer használatos változata is, melyet az ember megvett a boltban, hazavitte, majd miután kifogyott, egyszerűen visszavitte a kisboltba, elhelyezte a rekeszben és kicserélte egy újabb szódásszifonra. Léteztek fém-, majd elterjedtek a műanyag palackok, melyeket akár házhoz is vittek a szikvizes kisiparosok.
Savanyúság nagy vödörben
A zöldségesekre volt jellemző, hogy a savanyúságokat hatalmas műanyag hordókban tárolták és innen is árusították. Néhány helyen talán még ma is így történik az árusítás, de sajnos nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a módi is eltűnőfélben van. Pedig milyen jó volt, mikor az ember betért a zöldségeshez, és mielőtt vásárolt volna a kovászos uborkából, csalamádéból vagy káposztával töltött paprikából, volt lehetősége előtt megkóstolni az árut. Feledhetetlen élmény, ahogy a zöldséges felpattintja a hordó tetejét, kiárad belőle a savanyasúság illata. Ma már ez is eltűnt.
Hentes szabásminta
A saját hentesrészleggel rendelkező élelmiszerboltokban ott lógott a falon egy tábla, rajta egy érdekes rajzzal, ami azt mutatta meg a vásárlónak, hogy miként nevezik a sertés bizonyos részeit. Könnyű volt leolvasni róla, a sertés melyik része is pontosan a tarja, a lapocka, a karaj vagy az oldalas. Ma már ezeknek sincs nyoma a boltokban.
A nagy fehér, kétkarú mérleg
A diszkontokban ma szinte senki sem használja a mérleget, hiszen a zöldségeket és gyümölcsöket a kasszáknál mérik, a hiper- és szupermarketekben sem elsősorban a súly ellenőrzésére, hanem a vonalkód "legyártására" használjuk a mérlegeket. Régen azonban az elsődleges és egyetlen funckiója a mérés volt, és ki ne emlékezne a hatalmas, kétkaros, fehér színben pompázó mérlegekre, meg persze a "kicsit több lett, maradhat?" kérdésekre.
+1 kedvesség
Egyesek szerint a felgyorsult tempó miatt ma már senkinek nincs ideje igazán odafigyelni a másikra, a kereskedelmben dolgozók feszített iramban, emberfeletti teljesítményt nyújtva dolgoznak, nem egyszer két feladatot is végezve egyszerre, hiszen mindig több a feladat, mint amennyi ember jutna rá. Már nincs idő sztorizgatni, beszélgetni a vásárlóval, ráadásul annyi a vevő egy nap, hogy nehéz is lenne emlékezni mindenki arcára, történetére. Régen talán erre is több idő jutott, amikor nem rohant mindenki.
Borítókép: Fortepan/Főfotó
.jpg)
.jpg)
