Egyes történészek szerint az étel már időszámításunk előtti 3. században létezett, legalábbis erre utalnak az ásatások során talált kuszkuszfőző edénynek látszó tárgyak. Bár az étel eredete bizonytalan, tény, hogy Algéria és Marokkó területén a 13. században már javában fogyasztották a berberek, amit meg is említenek spanyol nyelvű mór szakácskönyvekben. Változatai felbukkannak többek között a török, francia, dél-olasz, andalúz, de izraeli konyhában is.
A kuszkusz durvára őrölt gabonából, leggyakrabban durum búzából készül, bár vannak köles, árpa és egyéb gabonákból való variánsai is. Hagyományosan kézzel készítették, és a folyamat anno közösségi élmény volt. Ilyenkor a család nőtagjai összegyűltek, és hosszú napokig dolgoztak azért, hogy a tésztafélét aztán hónapokig fogyaszthassa a család.
Az kuszkusz sokáig eláll, és nem igényel hűtést, így nem véletlenül népszerű a forró országokban. Elkészítése macerás, de nem bonyolult. A durvára őrölt durum grízt tengervízzel és némi liszttel szórják meg, majd kézzel addig görgetik, míg golyócskák nem alakulnak belőle. A golyócskákat időnként átszitálják, hogy nagyjából egyformák legyenek, a szitán áthulló maradékot pedig a következő adagban újra felhasználják. A kész kuszkuszt ezután több részletben gőzölik, majd újra szárítják. Bár a tésztaféle viszonylag könnyen elkészíthető otthon, manapság már szinte mindenki készen veszi a nagyüzemi változatot. Az a termék, amit a boltban veszünk már félkész, előfőzött, így pillanatok alatt megpuhul, így méltán lehet az időhiánnyal küszködők kedvence.
A kuszkusz felhasználása rendkívül sokoldalú. Önmagában vízben, alaplében vagy akár aludtejben főzve, némi zsiradék hozzáadásával egyszerű, ám laktató egytálétel, de keverhetünk bele szinte bármit, amit fantáziánk megenged, a határ a csillagos ég, és a pórias fogásból így könnyen válhat fejedelmi lakomává!
Hagyományosan kétszintes, speciális edényben készül, melyet jól ismerhetünk az „Éretlenek” című filmből, amiben a diákok a dupla fenekű edénybe rejtették a bombát annak reményében, hogy így megúszhatják az érettségit. Ha azonban mégis rendeltetésszerűen használnánk az eszközt, tegyük a felső részébe bomba helyett a kuszkuszt, az alsóba pedig a ragu hozzávalóit. A felső edény alja lyukacsos, így a tészta a ragu által generált ízletes gőzben puhul meg. E raguk készülhetnek hússal, hallal vagy zöldséggel. Az észak-afrikai konyhára jellemző az is, hogy a sós hozzávalókat előszeretettel kombinálják édesekkel, például aszalványokkal, mézzel, melasszal vagy cukorral. Az ételekbe emellett az európai fogásokhoz képest elképzelhetetlen mennyiségű fűszer kerül, de a kuszkuszba remekül illik a csicseriborsó, a sóban eltett citrom és a különböző magok is. Gyakran ízesítik harissával, a régió „erőspistájával”, melyet a nagyobb hiperek nemzetközi részlegén mi is megvehetünk, de némi görög joghurttal mediterrán hangulatúvá is varázsolhatjuk az ételt! Az kuszkusz népszerű hozzávaló nem csak sós, de édes ételekhez is, és bár legtöbbször meleg fogásként ismerjük, remekül passzol hideg salátákba. Tálaláskor pedig szinte mindig kerül a tetejére egy jó csomag friss zöldfűszer is!
Kuszkuszt minden nagyobb élelmiszerboltban kaphatunk és érdemes bevezetni a család étkezésébe, hiszen gyorsan elkészülő, remekül variálható, sok mindenhez passzoló, ízletes alternatívája az általunk unalomig ismert köreteknek!
Kuszkusz - alaprecept
(4 fő részére)
- 15 dkg kuszkusz
- 5 dl forró víz vagy alaplé
- 5 dkg vaj vagy olívaolaj
- Forraljuk fel a folyadékot. Ha sima vízzel dolgozunk, sózzuk meg annyira, hogy kellemesen sós legyen.
- Öntsük a forrásban lévő folyadékot a kuszkuszra, keverjük ét, takarjuk alaposan le, és hagyjuk érintetlenül 7-8 percig.
- Szedjük le a tetőt, keverjük át a tésztát, hogy minél könnyebb legyen és adjuk hozzá a zsiradékot.
- Tálaljuk köretként, vagy keverjük bele az általunk preferált hozzávalókat.
A LEGJOBB KÖRETEK: KRUMPLISALÁTA, RIZIBIZI, KUSZKUSZ, KROKETT - VÁLOGATÁS >>>
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
