Salátát készíteni a világ legegyszerűbb dolga - és ez majdnem igaz, kivéve, hogy simán el lehet rontani ezt is, legfőképpen akkor, ha különböző fajsúlyú és méretű hozzvalókat akarunk összemixelni. Hogy miért? Mert, az elképzelésekkel ellentétben, egyátalán nem mindegy, hogy mit, mikor teszünk a salátás tálba. Ha egyes elemeket túl korán, másokat pedig túl későn adunk hozzá, az jelentősen befolyásolhatja a végeredményt: lesznek például olyan hozzávalók, amelyek makacsul a tál aljához lapulva, csak az étkezés végefelé bukkannak fel, mire a többi, zömmel habkönnyű elem már régen elfogyott.
Szerencsére van egy egyszerű szabály arra, hogy mindezt elkerüljük, mégpedig az, hogy egy meghatározott sorrendben kell a tálba rétegezni az összetevőket: könnyű hozzávalók -> öntet - > keverés -> nehezebb hozzávalók- óvatos, rövid keverés. Tehát:
- Először a könnyebb, nagyjából egyforma fajsúlyú hozzávalókat tegyük a tálba: például paradicsom, aprított, vagy hajszálvékonyra vágott hagyma, salát- és egyé zöld levelesek.
- Aztán locsljuk meg az öntettel, forgassuk jó össze. Az öntet hozzáadásával a salátaalapunk, ha úgy tetszik egy kicsit tömörebbé válik, és így jobban megtartaják a tömörebb, nehezebb feltéteket, mint például a csirkemellcsíkok, a pirított magok vagy a tészta.
- Végül adjuk hozzá a többi összetevőt, és óvatosan még egy párszor forgassuk össze a keveréket - és kész!
Van azonban egy kivétel: ha az öntet ízharmóniájához egy-egy nehezebb hozzávaló is szükséges - például narancsszeletek,gránátalma, vagy más lédús gyümölcs - akkor annak az egyik felét tegyük a tálba, még az öntet előtt, majd forgassuk össze úgy az alappal, a másik felét pedig a többi, nehezebb alkotóelemmel. Így garantáltan tökéletes lesz a végeredmény!
.jpg)
.jpg)
.jpg)