A babok népes családjának tagjai, amelyekhez a köznyelvben zöldbabként (még ha gyakran sárgák is) ismert fajták is tartoznak, Közép- és Dél-Amerikából származnak. Számos egykori utazó beszámolt az indiánok egyik fő táplálékaként ismert babról, és annak jelentőségéről az inka kultúrában. Arról már megoszlanak a vélemények, hogy Peruból vagy Mexikóból eredeztethető-e, de szinte bizonyosra vehető, hogy Mexikóban már 7-8000 éve termesztették, és innen érkeztek a 16. század folyamán Európába az első babfajták, majd szép lassan elterjedtek világszerte.
A pillangósvirágúak családjának tagja a nálunk is mind kedveltebb élénkzöld ceruzabab (tudományos nevén: Phaseolus vulgaris var.), amellyel az év döntő hányadában mélyhűtő-tasakokban lehet találkozni. Ennek oka, hogy az igencsak melegigényes növény valóban csak néhány hétig élvezhető frissen. Csodás aromái azonban ilyenkor utolérhetetlenek – arról sem szabad elfeledkezni, hogy ez a fajta egyáltalán nem szálkás! C- és B-vitaminokban, ásványi anyagokban (többek között foszforban, vasban és kalciumban), egészséges rostokban egyaránt gazdag, de jótékony folsavtartalma is kiemelkedő. Sőt, egyike azon kevés zöldségfélének, amely a szervezet inzulintermelését is jótékonyan szabályozza – cukorbetegeknek is kifejezetten ajánlott, de fontos, hogy nyersen nem, csakis párolva, sütve vagy főtt állapotban fogyasztható.
Ha csak lehet, nyáron igyekszem sokféle formában tálalni. Kevés olívaolajon párolva éppúgy kitűnő köret, mint amilyen nagyszerű salátaalkotó, de főzelék vagy leves formájában is gyakran kerül a tányérokra.
A nyári melegben több szempont is szerepet játszik az étrend összeállításában. Tagadhatatlan, hogy ilyenkor kulcsszerep jut a minimális tűzhelyhasználattal készülő fogásoknak, azonban az sem elhanyagolható, hogy ami asztalra kerül, legyen látványra, ízkombinációiban és vitamin-, valamint ásványianyag-tartalmát tekintve kívánatos és jótékony.
A tartalmas saláták egyik előnye, hogy mindezen kívánalmaknak megfelelnek, továbbá köretként éppúgy tálalhatók, mint könnyű ebéd vagy vacsora komponenseiként. A kétféle paradicsommal, friss parmezánforgácsokkal kiegészített ceruzababsaláta frissen és alapos hűtést követően egyaránt jólesik grillezett húsok vagy zöldségek mellé, de pirítóssal is nagyszerű.
A fűszerezésben fontos szerepet kap a szárított édesköménymag, amelynek különleges aromája nem csupán rendkívül ízletessé teszi a fogást, de az érzékeny gyomrúak számára is garanciát jelent a kellemetlen tünetek kiküszöbölésére.
Ceruzababsaláta paradicsomsalsával
Hozzávalók 4 személyre:
50 dkg zsenge ceruzabab
3-4 db közepes méretű aromás, kemény paradicsom
6-8 db napon szárított paradicsom
1 nagy csokor bazsalikom
4 dkg parmezán (vagy más kemény sajt)
2 evőkanál vörösborecet
1 evőkanál világos szójaszósz
1 evőkanál extraszűz olívaolaj
1 teáskanál szárított, őrölt édesköménymag
ízlés szerint: frissen őrölt bors
A bab főzéséhez:
1 l víz
1 teáskanál só
1 citrom leve
Elkészítés: A babot alaposan megmosom, végeit lemetszem, egy jókora lábosban vizet forralok, sózom, majd beleszórom az előkészített babot. Frissen facsart citromlével ízesítem. 10-12 perc alatt roppanósra főzöm, majd azonnal jeges vízbe szórom, hogy ne veszítsen élénk színéből. Közben elkészítem a salsát. Ehhez a paradicsomok héját kereszt alakban bemetszem, forrásban lévő vízbe mártom, meghámozom, majd kb. ½ cm-es kockákra vágom. Tálba halmozom. A szárított paradicsomokat vékony csíkokra szeletelem, a friss paradicsomhoz adom. Szójaszósszal (ha intenzívebb szójaszósz van a háztartásban, lehetséges, hogy kevesebb is elegendő), ecettel, olajjal és a fűszerekkel alaposan összekeverem a kétféle paradicsomot.
A zöldbabot leszűröm, tálra rendezem, ráhalmozom a paradicsomsalsát. Zöldséghámozó segítségével kis forgácsokat szelek a sajtból, ezzel hintem meg a salátát. Tálalás előtt finomra aprítom a friss bazsalikomleveleket, ezzel koronázom a fogást.
Szezonon kívül természetesen mélyhűtött zöldbabból is készülhet, de az aromák így teljesednek ki leginkább.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)