Keress receptre vagy hozzávalóra

Uborka - fogyaszt, fiatalít és finom!

0
Uborkaszezon márpedig van – méghozzá a szó legszorosabb értelmében, nem pedig az eseménytelen nyári időszak metaforájaként. Magyarországon nagyjából július elejétől szeptember végéig tart az igazi szezon, az első kisuborkák megjelenésétől az utolsó üvegekbe kerülő savanyú uborkáig.
Az uborka sikertörténete

Az uborka - tudományos nevén: Cucumis sativus - a tökfélék családjának tagja (rokonságban áll a dinnyefélékkel éppúgy, mint a cukkinivel), és kitűnő termőtulajdonságainak köszönhetően ma világszerte az egyik legelterjedtebb és nem utolsósorban az egyik legegészségesebbként számon tartott zöldségféle. Az európai és amerikai konyhákban éppúgy megtalálható, mint az ázsiaiban, de még az afrikaiban is.

Ma ismert fajtái azonban már csak távolról emlékeztetnek a legnagyobb valószínűséggel Indiából, a Himalája déli lejtőiről eredeztethető zöldségfélére. Régészeti leletek tanúsága szerint bizonyos fajtáit már Kr. e. 1500 környékén termeszthették Indiában, sőt vannak, akik Kr. e. 3000-re is datálják előfordulásának kezdeteit.

Viszonylag gyorsan elterjedt az ókori nagy civilizációkban. A sumér Gilgames-eposzban is feltűnik az ekkor még igen keserű uborka, amely évszázadok nemesítésének köszönhetően alakult olyanná, amilyennek ma ismerjük. Egyiptomban állítólag a rabszolgák szomját enyhítette, de Kínában, az ókori Görögországban és az antik Rómában is kedvelték. Idősebb Plinius fennmaradt szövegeiből az is tudható, hogy Tiberius császár, valószínűleg orvosi javallatra, sokat fogyasztott belőle, méghozzá igencsak szívesen.

A 9. században már Franciaországban is termelték, a 14. században pedig a kontinensről Angliába is jutott a magjaiból. Kolumbusz Kristóf 15. századi felfedezőútja játszott kulcsszerepet tengerentúli elterjedésében, ő Haiti szigetén állítólag ültetett is belőle.

A magyar uborka elnevezés a szláv ogurekből eredhet, az ország egyes részein ma is ugorkaként emlegetik, régi szakácskönyvek lapjain pedig gyakori az ugorkasaláta vagy épp az ugorka tejfölös mártással.

Uborkafajták

Az apró fürtös uborkákból, amelyek 3-5 cm hosszúra nőnek, kitűnő savanyúság készíthető, az 5-7 cm-es példányok ideálisak kovászos uborkához, vegyes savanyúságokhoz, míg a sima héjú 20-40 cm közötti saláta- vagy kígyóuborka frissen fogyasztva a legízletesebb.

Ázsiában gömb alakú és sárga uborkák is teremnek, amelyekből mártások, levesek, vagy fűszeres raguk is készülnek.

Különleges, ritkán hazai piacokon is kapható az Afrikából származó enyhén kesernyés szarvas- vagy tüskés uborka (Cucumis metuliferus), amely megjelenésében a sárgadinnyére emlékeztet, és egzotikus gyümölcsnek számít.

Uborka, a csodaszer

Tény, hogy az uborkát keserű íze következtében sokáig mérgezőnek gondolták, ezért fogyasztása igazán élvezetessé - és a mai kor ízlésének megfelelővé - csak hosszú idő elteltével és sok nemesítés eredményeként válhatott.

A friss uborka kitűnő szomjoltó: 95-97 %-ban tartalmaz vizet, kalóriát viszont alig, ezért is lett a diétázók egyik kedvenc zöldségféléje. 100 gr-jában mindössze 16 Kcal energiatartalommal rendelkező zöldség kitűnő vízhajtó, amely főként magas káliumtartalmának köszönhető, de tisztító és jótékony tulajdonságaiban a benne található jelentős mennyiségű kalcium, magnézium, foszfor és vas, továbbá a B1-, B2, B6-, valamint C-vitaminok összessége játszik döntő szerepet. A vitaminok jórészt a héjban találhatók, ezért érdemes a friss, vegyszermentes zöldséget hámozás nélkül fogyasztani.

Az uborkát a kozmetikai ipar is jó ideje felfedezte, valóságos szépítőszer – nyugtató és bőrfiatalító hatásaiért sokan hálásak. Remekül hidratál, és belőle könnyen felszívódnak a tápanyagok, így pakolásként is gyakorta használják. A fáradt szemre helyezett friss uborkakarikák valósággal csodát tesznek.

A nyári leégések kezelése során néhány szelet friss uborka megakadályozza a hólyagok kialakulását. Egyes kutatások azt is kimutatták, hogy a zöldség belsejének hőmérséklete jó néhány Celsius-fokkal alacsonyabb a környezeténél, hűsítő tulajdonságait ez is meghatározza. Rendszeres fogyasztása a cellulitisz leküzdésében is bizonyítottan hatékony. A legújabb kor népbetegségeként is emlegetett túlzott elsavasodással szemben is felveszi a harcot – kitűnő lúgosító.

Uborkát a tányérokra!

Mivel az uborkafajták még a komoly hideghez is remekül alkalmazkodnak, az észak-európai és az északi szláv konyhákban is közkedvelt előételek készülnek különböző fajtáiból – elsősorban a savanyított uborkából. A legegyszerűbb orosz zakuszka sokszor mindössze egy sós uborkából áll, de a lengyel konyha is előszeretettel használja levesalkotóként.

Angliában a Viktoriánus-kor óta elmaradhatatlan kelléke az ötórai teáknak a már szinte az ország egyik kulináris jelképévé nemesedett uborkás szendvics. A háromszög vagy négyszög alakúra vágott, héj nélküli fehér kenyérszeletek közé halmozott hajszálvékony uborkaszeletekből álló harapnivaló semmit sem vesztett népszerűségéből.   

Közép-Európában, különösen Magyarországon egy jellemző vasárnapi ebéd során a rántott csirke nyáron szinte elképzelhetetlen uborkasaláta nélkül, vetekedve a kisméretű fürtös uborkából a nap melegén tökéletesre érett kovászos uborkával, télen pedig a csemegeuborkával. Ez utóbbi ízesítésében nem csupán tájanként, de szinte háztartásonként nagyok lehetnek a különbségek. Kaporral, fokhagymával, de erős paprikával is üvegekbe kerülhet. Van, ahol az édeskésebb, míg másutt a határozottan savanykás ízesítés dominál a különböző fűszerezés mellett. Akárhogy is, a csemegeuborka – az egyik legnépszerűbb savanyúság, és nem csak Magyarországon.

Tőlünk délre, Szerbiában, Horvátországban, Bulgáriában és persze Görögországban paradicsommal, hagymával kockázva kerül gyakran a tányérokra a friss uborka – a fetasajttal készült görög saláta akár önálló vacsorafogás is lehet.

Törökországban a jellegzetes reggeli elmaradhatatlan része a paradicsom, a sajt és az olíva mellett a friss uborka, de természetesen számtalan salátában megtalálható mind a kelet-, mind pedig a nyugat-mediterrán konyhákban.

Görög saláta sült paprikával

Hozzávalók:
2 db közepes méretű kígyóuborka
1 fej lilahagyma
4 db közepes méretű paradicsom
3 db piros kápia vagy kaliforniai paprika
25 dkg fetasajt
10 dkg nagy méretű magozott fekete olívabogyó
2 evőkanál fehérborecet
2 evőkanál extraszűz olívaolaj
ízlés szerint: tengeri só, frissen őrölt bors, oregánó

Elkészítés: A paprikákat forró, 200-220 fokos sütőben, vagy szabadtéri grillen addgi sütjük, míg a héjuk fekete nem lesz (sütőben cca. 15-20 perc). A forró paprikákat nejlonzacskóba dobjuk, és már langyos állapotban meghámozzuk, kicsumázzuk, 1 ½ cm-es kockákra vágjuk. Az alaposan megmosott uborkát és paradicsomot is ugyanekkorára daraboljuk, a hagymát apróra kockázzuk. A fetát lecsepegtetjük, és a zöldségekkel azonos méretűre daraboljuk, az olívákat félbevágjuk. Egy csavaros tetejű üvegben elkeverjük az ecetet, olajat és a fűszereket – a sóval óvatosan bánjunk, mert a feta nagyon sós!
A hozzávalókat nagy salátástálba halmozzuk, meglocsoljuk az öntettel, és alaposan összeforgatjuk. Jól behűtve grillezett húsokhoz vagy friss kenyérrel előételként kínáljuk.

Az egyik legkedveltebb, finomra reszelt uborkából, fokhagymából és sűrű joghurtból, valamint fűszerekből készülő előétel a görög tzatziki, amely szinte nemzetközi fogássá lépett elő, de az indiai konyha népszerű mártogatói, a raiták között is akad nem egy, amely uborkával készül.

Japánban gyakran a makulátlan uborkahéjat aprítják finomra, és ezzel koronázzák az uborkasalátát, de a sushiba is gyakran kerülnek vékony uborkacsíkok.

A hideg uborkalevesek nem csak a kánikulában esnek jól, és uborka-rajongóknak mindenképp érdemes megkóstolni a kovászos uborkából, friss zöldfűszerekkel készült hideg krémlevest is.

A nagyobb salátauborka magjainak eltávolítása után akár tölthető fűszeres darált hússal, rizzsel, gombával, sajttal vagy sonkával, amely tölteléktől függően hidegen vagy grillezve tálalható, de különleges köret is készülhet belőle.

Tejszínes-mustáros uborka

Hozzávalók:
4 db salátauborka
1 kisebb salotta (mogyoróhagyma)
2 dl zöldség- vagy húsleves
1 dl főzőtejszín
2 teáskanál dijoni mustár
1 evőkanál olívaolaj
2 teáskanál burgonyakeményítő
½ citrom leve
½ csokor friss kapor
ízlés szerint: tengeri só, frissen őrölt bors

Elkészítés: A hagymát egészen finomra aprítjuk, az uborkákat meghámozzuk, hosszában félbevágjuk, teáskanállal eltávolítjuk a magjait, majd ½ cm vastag félkör alakú szeleteket vágunk belőle.
Egy nagy serpenyőben az olajon üvegesre pirítjuk a hagymát, majd hozzáadjuk az uborkát, 3-4 perc alatt félpuhára pároljuk. Szűrőkanállal kiemeljük az uborkaszeleteket, a serpenyő tartalmát felöntjük a levessel, felforraljuk. Közben a keményítőt elkeverjük a tejszínnel és a mustárral. Hozzáadjuk a leveshez, borsozzuk, ha szükséges sózzuk, besűrítjük. A már kész mártásba visszarakjuk az uborkát, épp csak átmelegítjük – nem szabad szétesniük. Amikor elkészült, a kaprot finomra vágjuk, a citromlével az uborkához adjuk.
Fűszeres sültekhez, nyársakhoz kínáljuk.

Sok-sok uborkás recept >>>

A kovászos uborka >>>

  • Kinyomtatom
  • Elküldöm

Ajánlott receptek és cikkek

Hozzászólások

Magazin