Paradicsomolungma, avagy csúcs ez a paradicsomleves!

Noha az igazi paradicsomleves állítólag friss paradicsomból készül, engem nem visz rá a lélek, hogy a kertünkben termő „szerelemalmát” odavessem a forró víznek, amikor azt egy az egyben elfogyaszthatom. Hiszen alig győzöm kivárni, hogy a sárga virágokból előbb zöld golyócskák, majd napérlelte piros – vagy sárga, rózsaszín, netán épp lila – gyümölcsök legyenek. Mivel nem használok sem fóliát, sem érésgyorsítót, legkorábban július közepén kóstolhatom meg a március idusán elvetett magból kikelt, áprilisi szeszélyben palántázott, s a fagyok elmúltával kiültetett növény termését. Dehogy fogok ezek után levest csinálni belőle!

Maradjatok, mohikánok!

Maradt azonban szerencsére egy-két konzervüzem hazánkban, ahol kiváló minőségű sűrített paradicsom készül – tudják, az a fajta, amiben megáll a kanál. Ezek kitűnően alkalmasak levesnek (is), egy jó recept pedig csak fokozza az élményt. Amúgy tetemes mennyiségű piros lé folyt le a torkomon, mire a „Végleges receptek” mappába fenntartások nélkül áthelyezhettem a „Fűszeres paradicsomleves.doc” nevű fájlt, melynek tartalmát bátorkodom most kedves Olvasóimmal is megosztani.

Persze azért ne gondoljanak semmi rendkívülire – hacsak a reszelt hagymát, mint hozzávalót nem tartják annak –, gondoljanak viszont egy sűrű, sötétpiros paradicsomlevesre, melyet alig háromnegyed óra múlva már kanalazhatnak is. :) Kérdés persze, hogy ehhez

mi kell a kredencből...?

– egy min. 2,5 literes fazék fedővel
– citromreszelő
– kislábos a rántásnak
– fakanalak

...és mi kell a konyhából?

– egy üveg (360 grammos) Kecskeméti vagy Aranyfácán sűrített paradicsom
– 1,8 liter víz
– egy nagyobb vöröshagyma
– 4 gerezd fokhagyma
– étolaj
– ízlés szerint só és kristálycukor
– szűk teáskanálnyi őrölt pirospaprika
– 2+1 jó teáskanálnyi szárított, morzsolt bazsalikom
– 1+1 csapott teáskanálnyi szárított rozmaring
– fél teáskanál őrölt fehérbors
– egy kis csokor apróra vágott petruska
– a rántáshoz (rétes)liszt és étolaj
– levesbetétnek kiskocka-, rizsszem- vagy betűtészta

Hogy lesz ebből paradicsomolungma?

Bemelegítésképpen a reszelő kis lyukú tábláján külön-külön lereszeljük a vörös- és a fokhagymát. Ezután a fazékban felforrósítunk annyi étolajat, amennyi vékony réteget képez az alján, majd gyakran kevergetve szép sárgára pirítjuk benne a vöröshagymát. Aztán beledobjuk a reszelt fokhagymát is, és további kb. fél percig együtt pirítjuk őket, aztán lehúzzuk a tűzről. Beleszórjuk a pirospaprikát, színes pépet keverünk belőle, majd mintegy 2 evőkanálnyit az üvegben hagyva beleöntjük a sűrített paradicsomot is. Ezt követően 1,8 liter hideg vízzel felengedjük, természetesen ismét megkavarjuk, majd lefedve, élénk tűzön főzni kezdjük.

Pihenésképpen elkészítjük a rántást (én előtte iszom egy fröccsöt is, de nem muszáj utánozni). :) Kislábosban kellő mennyiségű olajat melegítünk, majd 3-4 evőkanálnyi (rétes)lisztet szórunk bele, s gyakran kevergetve világos zsemlehéj színűre pirítjuk. Ezután a szokásos módon, hideg vízzel felengedjük, majd félretesszük (a Pistuc-féle rántáskészítést lásd itt, a „Rántás: rontás?” alcím alatt.)

A lassan forrósodni kezdő paradicsomleves-előzményt ízlés szerint sózzuk és kristálycukrozzuk, majd amikor forrni kezd, takarékra vesszük a lángot, és beleszórjuk a petruskát, a fehérborsot és a bazsalikom-rozmaring duó kezdő adagját (lásd a hozzávalóknál). Ezután besűrítjük a rántással, lefedjük a fazekat, és mini lángon fertályórát (kb. 15 percig) főzzük.

Addig kimérjük a levestésztát – kb. 3–7 evőkanálnyit, attól függően, milyen sűrűn szeretjük –, és megöntözzük a verandán a paradicsompalántákat. :) Ha letelt a negyedóra, beleszórjuk a tésztát a levesbe, és ugyanígy teszünk a bazsalikom-rozmaring adag második részével is. Ha kell még bele cukor, netán só, most pótolhatjuk. Gyakran kevergessük, mert a tészta hajlamos a fazék aljára tapadni.

A tészta megfövésével elkészült a leves. Illatos, finom és tápláló, ráadásul igen egyszerűen elkészíthető. A zöldségleves mellett ez az aktuális kedvencünk, de a paradicsomolungma sokkal hamarabb megvan, tipikus „gyors leves” – ám ízei a nemes vidéki konyhát idézik.

Kulináris kanalazást kíván: