Részletes receptkereső »

Szevasz, tavasz!

Hasznos

Válogatások

Blogok

Hozzávalók szerint

Fogások

Ésatöbbi

Diéták

Italok

Kikapcsolódás

Pasik a konyhában Nord bemutatkozik Dzsafi bemutatkozik Nani bemutatkozik

Gasztronómiai kalandozások Vas megyében

Cikk mentése

Cikk mentése

Cikk megosztása
Cikk elküldése

Cikk küldése

Cikk nyomtatása

Cikk nyomtatása

Cikk mentése

Gasztronómiai kalandozások Vas megyében

Cikk mentéshez be kell jelentkezni!


Elfelejtetted a jelszavadat, vagy nem regisztráltál még?
Kérj jelszóemlékeztetőt vagy regisztrálj !
Nem sikerült az aktiválás vagy inaktív a fiókod még? Itt újra kérheted az aktiváló kódot!

Cikk elküldése

Gasztronómiai kalandozások Vas megyében

Címzett neve:
Címzett e-mail címe:
Megjegyzés:
Küldő neve:
Küldő e-mail címe:
Biztonsági kód
A fenti képen látható ellenőrzőkód:
Két hasmester, illetve Húsmuskétás barátommal (ez utóbbi Habliliom elnevezése, köszönet a megtiszteltetésért) úgy tervezzük, hogy nagy fába vágjuk kicsiny, de remélhetőleg kellően megélezett fejszénket! Tájkonyhai felfedezésekbe, receptek gyűjtésébe, azok eredetébe próbálunk bele-belekontárkodni.

Receptgyűjtés indul! Receptgyűjtés indul!
Na, nem a thaiföldi gasztronómia iránt kezdünk orientálódni, azt az ottani lányok, nem minket, más pasikat kényeztető masszázsával meghagyjuk a szolgáltatásokra éhes - és persze fizetőképes - germán barátaink számára.

Mi a szívünkhöz, konyhánkhoz és ízlelőbimbóinkhoz sokkal közelebbi tájakon képzeljük kalandozásunkat, a magyar, illetve - ha összejön - magyarlakta tájakon. Kis (inkább nagy) túlzással élve, megpróbáljuk leutánozni Bartók és Kodály népzenei gyűjtését, de ezúttal nem a dalok, hanem az ízek harmóniáján.

Persze, ez, mint sok minden más, egyedül, sőt hárman sem megy! Már Minarik Ede, a mosodás „a régi idők focijában” is megmondta, hogy mindig kell egy csapat! Én szívemből remélem, hogy ötletünket, elképzelésünket támogatni, segíteni fogja egy CSAPAT, a Mindmegette látogatóinak csapata! Ez persze hosszú távú elképzelés, ami azt is előre vetíti, hogy az oldal mindannyiunk örömére, kedvére sokáig fennmarad, aktív lesz!

Nord barátommal „pösti” (budapesti gyökerű) fiúk vagyunk. Bejártuk szinte az egész országot, meg a környékét is, de jómagam soha nem terveztem, képzeltem, hogy valaha is az adott helyen elfogyasztott ételek receptje, pláne nem eredete után kutakodjam.

Mackós Miksa (Dzsafi) barátunk „vazsi” recept díler révén, főleg zalai családi kapcsolatokkal, már pedzegeti a témát! Ezért első, a témában elkövetett tettünkkel most ő jelentkezik.

Lássuk hát (nagyon tetszik neki új neve) Mackós Miksa barátunk „Vazs megyei” kalandozását az ízek világában. Tehát következik:

Kőszeg Kőszeg
Dzsafi háza tája, avagy gasztronómiai kalandozások Vas megyében

„Vazs megyei gyerek vagyok
Vazs megyében születtem
Kis koromtól nagy koromig
Benne felnevelődtem” 

Hát, kedves Barátaim, nézzünk szét fatornyos hazámban, hogy mivel is tölthetnénk meg beesett horpaszunkat.

Kezdjük talán a megye északi részével, itt a konyhaművészet erőteljes rábaközi hatás alatt van, mely nem csak káprázatos népviseletéről, hanem a vert perecről is ismeretes. Gyermekkorom kedvenc eledele volt, akkor még Répcelakon is lehetett vásárolni, most már azt hiszem, Csornáig kell érte menni. Ha jól emlékezem, így készült:

Rábaközi vert perec

Hozzávalók: 2 tojás, 5 dkg sertészsír, 3 dkg porcukor, 5 cl rum, 10 dkg liszt, 1 tojássárgája, 1 dl tejföl, só

Elkészítés módja: Előkapjuk kedvenc keverőtálunkat, beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk a lágy zsírt, a cukrot, no meg a rumot, és habosra keverjük. Annyi lisztet dolgozunk hozzá, hogy kemény tésztát kapjunk. 20 percig pihentetjük, majd gyúrótáblára szedve a sodrófával jól kiverjük, majd megest 20 percig pihentetjük. Ezt a műveletet még háromszor megismételjük (szép felkart nevel). Ha kezünk nem remeg túlságosan, pereceket formálunk belőle. Egy szép lábosban enyhén sós vizet forralunk, s ha már lobog, beletesszük a pereceket, majd amikor a víz felszínére jönnek, kiszedjük, és a gyúrótáblán kihűtjük.
Bevagdaljuk a tetejét, tojássárgájával megkenjük, tejfölbe mártjuk, és forró sütőben pirosra sütjük.

Fogtechnikusok kedvence, mivel törni lehet, harapni nem. Viszont majszolgatni valami isteni!

Ez nem az a perec... Ez nem az a perec...

Tarisznyáljunk hát fel, és induljunk el Kőszeg-hegyalja felé! Itt a derék poncichterek (borozók, bortermelők), ha a mennyei vörösbort termő tőkék művelése közben megéheztek, hát a kapások lakomája nevezetű étekkel csitították bendőjüket. Erről elég annyi, hogy kemencében sült csülök, kemencében sült köményes oldalas, párolt káposzta és petrezselymes burgonya mesteri elegyítése, melyet most is készítenek arrafelé a széles mosolyú, zöld kötényes vendéglősök.
Öblítsük le egy karcos kékfrankossal, és öregesen eregéljünk le a lejtőn Szombathely felé.

Itt az első, utunkba eső csárdában tegyünk magunkévá egy jóképű vasi pecsenyét, melyet minden tisztességes ember a következőképpen készít el:

Vasi pecsenye

Hozzávalók: 60 dkg kicsontozott sertéstarja, 8 dkg liszt, 1 dkg fűszerpaprika, 2 dkg só, 2 dl tej, 4 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, csipetnyi őrölt bors

Elkészítés módja: A tarját felszeleteljük, gyengéden megveregetjük, sós, borsos, fokhagymás tejbe áztatjuk, és egy éjszakára hűtőbe rejtjük. Másnap elővarázsoljuk a húsokat, jól lecsurgatjuk, megforgatjuk pirospaprikával elkevert lisztben, kedvenc teflonserpenyőnkben olajat hevítünk, és mindkét oldalán szép pirosra sütjük.
Hagymás törtburgonyával tálaljuk, és adjunk mellé házi savanyát, valamint egy jóképű olaszrizlinget.

Vasi pecsenye Vasi pecsenye

Létezik egy haute cuisine formája is, itt karajból készül, és a lisztbe forgatás után még kap egy felvert tojásköntöst is, és még egyszeri lisztbe forgatást - de ami sok, az sok!

Szunyókáljunk egy kicsit, hiszen ennyi finomság után már elszenderül az ember fia. Megérdemelt pihenőnk után harapjunk egy helyi „szivapáleszt”, és uccu neki, irány a Rába-parti metropolis, Körmend!

E halban gazdag, gyönyörű vadvíz partján, mit is tehetnénk mást, nevezzünk be valamiféle melegen tálalt hidegvérűre.

Tiszta szívemből ajánlom a Rábahidvégi tejfölös pontyot, melyet egy régi kedves kollégám felesége a következőképpen készít:

Egy szép méretes pontyot megtisztít, hosszában kettészeli, megsózza. Előveszi a nagyitól örökölt zománcos tepsijét, olajjal kikeni, gyengéden belefekteti a halat, majd bőkezűen megszórja apróra vágott hagymával és meghinti őrölt pirospaprikával. Kevés vizet önt alá (én egy kis bort tennék), majd alufóliával letakarva pár percig a tűzhelyen forralja. Ezután forró sütőbe dugja, ahol mintegy húsz perc alatt megsüti. Közben 2 dl tejfölt egy kis liszttel kikever, ráönti a pontyra, és jól átforralja.
Finom kapros-túrós galuska és házi piros bor dukál mellé!

Mielőtt végcélunkhoz érnénk, még ugorjunk át a Vasi hegyhátra, ahol a Csehimindszenti hegyen egy igazi pincebulival várnak minket. Míg a helyi bort kortyolgatjuk (a közhiedelemmel ellentétben nem „guggolós”), a gazda megfőzi nekünk kedvenc bográcsos étkét, a

Hegyháti vargányás sertéspörköltet

Hozzávalók: 80 dkg sertéscomb, 1 kisebb csülök, 2 nagy fej vöröshagyma, 1 jó marék vargánya, 10 dkg füstölt szalonna, 2 evőkanál zsír, őrölt pirospaprika, só, 2-3 zöldpaprika, 2-3 paradicsom, 1 alma, 2 dl házi vörösbor

Elkészítés módja: A húst, a szalonnát és a kicsontozott csülköt feldaraboljuk, a vöröshagymát felaprítjuk. Tüzet rakunk, jól bejáratott bográcsunkban a zsírt felolvasztjuk, megfonnyasztjuk benne a vöröshagymát, és belevetjük az összes húsfélét, amin csak van. Rázogatjuk, nem keverjük, sózzuk, paprikázzuk, és közepes tűzön hagyjuk párolódni.
Igyunk valamit, és ha már húsaink majdnem puhák, beletesszük a karikákra vágott zöldpaprikát, a cikkekre vágott paradicsomot, és az öregre vágott vargányát. Nyugodtan tüzesítsük meg jóféle csípős paprikával, dobjuk bele a hámozott, cikkekre vágott almát, és öntsük fel a vörösborral.
Főzzük készre, ha kell, kevés vizet öntsünk alá, lényeg az, hogy jó sűrű legyen.
Adjunk mellé friss kenyeret és bőségesen vörösbort.

Szusszanjunk egyet, digesztívaként dobjunk be egy törkölyt, és induljunk el a „gyántás ország”, vagyis az Őrség felé. Ez a táj megér egy misét, valamint egy külön blogot, így hát most csak a másik vasi ikon, a dödölle receptjét adom közre, mindenki gyomrának boldogulására, és ígérem, folytatása következik!

Őrség Őrség

Dödölle

Hozzávalók: 1 kg burgonya, 50 dkg liszt, zsír, sok vöröshagyma, tejföl, só

Elkészítés módja: A burgonyát vékony karikákra vágjuk, szép piros fazekunkban sós vízben megfőzzük, majd a víz egy részének leöntése után pürévé törjük.  Lassú tűzön apránként adjuk hozzá a lisztet, egészen addig, amíg bírjuk keverni. Ha úgy érezzük, kész van, vagy már elfáradtunk, akkor húzzuk félre a tűzről, és egy serpenyőbe tegyünk két-háromkanálnyi zsírt. A hagymát apróra vágva pirítsuk üvegesre, vagy ízlés szerint barnára. Rengeteg hagymát használjunk, mert úgy lesz finom. Ha kész a hagyma, egy evőkanállal szaggassunk bele kis gombócokat a püréből. Ha a kanalat belemártjuk a zsírba, a gombócok nem ragadnak nagyon össze. A gombócokat görgessük bele a hagymás zsírba, hogy az ráragadjon az oldalukra. A tepsibe szaggatva, forró sütőben, ízlés szerint pirosra, kinek-kinek ízlése szerint ropogósabbra sütjük. Frissen, forrón tálaljuk, ízlés szerint sózva, tejfölözve.

Teli pocakot mindenkinek!

Dzsafi (Mackós Miksa)

Várjuk határon belüli vagy kívüli receptjeiteket, illetve azok történetét, eredetét, velünk és az olvasókkal megosztani hajlandók segítségét, jelentkezését. Blogunkban alkalmi megjelenést is biztosítanánk az arra érdemeseknek!

Remélem, új ötletünk, ami természetesen nem heti, hanem alkalmankénti megjelenésű lesz, elnyeri tetszéseteket, mint heti menüajánlónk is és aktívan résztvevő ínyenc társainkra, rátok is számíthatunk!
Jelentkezés: pasikakonyhaban@gmail.com e-mail címen.

Üdv mindenkinek, Nani.

Hozzászólás a cikkhez

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni!

Belépés



Hozzászólások

Összes hozzászólás: 4 db
  • 2010. július 29. 19:27
    Kedves Dzsafi!

    Nagyon szép emlékeket idézett fel hangulatos írásod. Néhány éve résztveszek csillagtúrákon a Pedagógus Természetjárókkal. Két éve Zalaegerszeg volt ugyan a központ, de átlátogattunk Vas megyébe is, többek között a képen látható őrségi házaknál is jártunk, ha jól emlékszem, Pityer-szer volt a neve a környéknek. Nagyon kedves nekem az a vidék, kicsit hasonlít a miénkre, a Tolnai dombságra, csak ott kicsit magasabbak a dombok.
    Valahol ettünk is vazsi pecsenyét dödöllével, nekem nagyon ízlett. Mindenkit nagyon izgatott a dödölle receptje, kérdezgettük is minden vezetőnktől. Érdekes, mindegyik másként mondta kis különbségekkel, mint ahogy lenni szokott az ilyen tájjellegű ételeknél.

    Így utólag eléggé összefolynak az emlékek, de azt hiszem, Zalaszentgróthoz fűződik a legmaradandóbb élményem. (Majdnem Vas). Egy jó magas dombot kellett megmásznunk, de nagyon megérte! A dombtetőn lévő pincesor egyik pincéje van átalakítva vendégfogadóvá, sajnos a jókedélyű gazda nevére nem emlékszem. Saját dió- és barackpálinkával várt bennünket, majd füstölt csülkös babos káposztát ettünk (azelőtt sosem hallottam ezt a párosítást) lapos diós kenyérrel, helyesbítek, nem ettünk, faltunk. Szegény felesége, nem győzte újratölteni a tálakat, a gazda meg kedélyesen prezentálta a nagyon isteni fehér meg vörös borokat. Meg is lett a hatásuk, jó torkú pedagógus-banda(no meg a szintén daloskedvű gazda jóvoltából) lévén nemsokára csak úgy zengett a dombtető, meg végig lejövet a tanyák között. Előkerült a Mint a mókus fenn a fán...tól a Bunkócskáig minden(akárki akármit mond is, olyan jó volt ezeket énekelni).

    Üdv. Márti
  • 2010. július 24. 21:23
    Hy! Minden Kedves látogatónak a verejtékes munkában edződött Pasik gasztrológia ténykedésében!

    Mint kalandkereső, családommal új, vagy ismertebb, már látogatott, de visszahívó tájak vándora, kevesebb időm jut receptek küldésére, vélemények, hozzászólások írására, mint az tőlem az elmúlt hónapokban megszokottá vált. Ezért, mindenkitől, aki kedveli gyatra irományaimat elnézést kérek.

    Azért élek, követem a lap működését, és a barátaimmal bevállalt közös blogot sem felejtem.

    A héten, csak hozzászólásilag, de itt vagyok.

    Nagyon jó ötletnek tartom Nani barátom részben múlt idéző, de a magyar vidékek ma is jellemző ételeinek, ízeinek, szokásainak felkutatását, népszerűsítését. Ez valóban nagy feladat, ami sok kutatást, utánjárást, azaz időt igényel. Mint tudjuk, az idő, megfizethetetlen drága kincs! Ezért kérek mindenkit, aki látogatja heti írásainkat, támogasson bennünket ötleteivel, étel költeményeivel és az ahhoz fűződő, számára kedves történet hozzáfűzésével.

    Mackós Miksának (Dzsafi), általam átkeresztelt barátomnak külön gratulálok e heti remekéhez! Kellemes, tőle megszokott humorral, de új ismeretekkel fűszerezett anyagot adott közzé, remélem sokunk örömére!

    'Vazs" megyét én is bejártam Kőszegtől, Velemen, Vépen, Sárváron, Szombathelyen keresztül, még Rum faluba is eljutottam, ahol a helyi kocsmában persze rumot kértünk, és kaptunk is. Na nem kubai eredetűt, de olyan hagyományos, magyaros kommerszet. Cola is járt hozzá. Ez akkoriban (kortársaim biztosan emlékeznek rá) népszerű ital volt.

    Vasi receptet most nem kutatnák, de egy idézetet közkinccsé teszek Nani barátom ötletének támogatására:

    "A népi muzsikához és a népdalkultúrához hasonló érték
    és páratlan művelődési kincs rejlik a gasztronómiában.
    Ezt a kincsesbányát fel kell tárnunk, alá kell szállnunk a mélyére, mert minél mélyebbre
    hatolunk benne, annál magasabbra jutunk a tudás és a szellem dolgában."
    (Forrás: Kövi Pál - Erdélyi lakoma)

    További kellemes időtöltést körünkben és a honlapon, ne feledjétek minden infót, ötletet várunk a: pasikakonyhaban@gmail.com internetes levél címen!

    Mindenkinek üdv, Nord

  • 2010. július 23. 14:23
    Kedves Húsmuskétások,

    nagyszerű a kezdeményezésetek - gratulálok hozzá! A rábaközi perecről őrzött emlékeimben jókora kerekre formált, szinte koszorú alakú él, aminek barnára pirult fényes külseje hófehér, könnyű szerkezetű, ropogós belsőt takart, amit legjobb volt tejeskávéba mártogatni - így nem tört bele az ember foga. Lehetséges, hogy régiónként voltozik a készítése, külleme, ezek a percek Csornáról érkeztek hozzánk, nem tudom működik-e még a sütöde, ahol készült.

    Vas megyében tényleg sok finomságot készítenek, ha már Kőszeget idéztétek képileg, sok éve, a Főtér közelében működött Soproni Zoltán sütödéje (ez talán nem minősül reklámnak, nem tudom, megvan-e még), nagyon édes kakaót, teát és kitűnő süteményeket kínáltak. A tökös-mákos rétesük egészen káprázatos volt.
    Ha jól tudom, a megyében ma is sokan foglalkoznak töktermesztéssel, aminek a magjából (ez a héj nélküli olaj kinyerésére alkalmas típus) csodás olajat is préselnek. Néhány évtiezede a klasszikus fejes saláta öntete is ecetből és tökmagoljaból állt, nem az ország más tájain közkeletű cukros-ecetes dreszingből - biztosan sokan készítik ma is. Egészséges és nagyon finom, érdemes megkóstolni.
  • 2010. július 23. 11:34
    Jártam már az Őrségben,vasi pecsenyét is ettem. Nagyon szép az a vidék, mi Vadása tónál voltunk.Dödöllét is ettünk,nekem spec.nem a kedvencem.Aki teheti kiránduljon el arra.Üdv.Zsuzsa
Hasznos csomag