Ami azt illeti, még sosem volt egy növényünk sem a fürdőszobában. A kis házban ugyan megpróbáltuk néhány strapabíró futóval otthonosabbá tenni a fürdőszobánkat, de sajnos rövid időn belül mindegyik a klíma áldozatává vált. Nem így Sanyi, aki nagyon jól érzi magát nálunk. Újabb és újabb hófehér virágokat és szép, mandula alakú leveleket hoz. Persze mi is nagyon sokat teszünk azért, hogy otthonosan érezze magát nálunk: hetente háromszor meglocsoljuk, esténként pedig - mintegy zuhanyzásként - vízzel megpermetezzük. Sanyi pedig egyre szebb, fényesebb és terebélyesebb. Eddig is szép volt a fürdőszobánk, de most lett csak igazán mutatós. Ki hinné, hogy egy szobanövény ilyen sokat változtathat egy helyiség hangulatán?
Öltöny-ügyben is jól alakulnak a dolgaink. Hétvégén találtunk egy férfiruha boltot, ahol csodák csodája árulnak hosszított fazonú ünnepi öltönyöket is. Amúgy röhejesnek tartom azt a kifejezést, hogy "ünnepi öltöny." Az öltöny eleve alkalmi viselet, nem? Ez úgy hangzik, mintha lenne kertészkedős, autószerelős vagy traktoros öltöny is. Na mindegy.
Az üzletben nagyon kedvesek voltak velünk. Pillanatok alatt megtalálták Ká méretét, akin a kiválasztott zakó úgy állt, mintha csak ráöntötték volna. Igaz, a színe nem volt az igazi, de nem számít. Két héten belül ugyanis árut kapnak. A vámpírruha hamarosan megérkezik. :o)
A kantin eközben új vizekre evezett: feltalált egy új receptet. :o)))) Diós-zelleres haltekercsek. Hozzávalók: 40 dkg szárzeller, 35 dkg sárgarépa, 2 közepes hagyma, 5+2 fokhagymagerezd, kis darab margarin, kb. 6-8 dkg barna kenyér, 1 tojás, só, bors, kakukkfű, bazsalikom, ételízesítő, 4 dkg dió, olaj, 1 kg hekk filé (kb. 6 db halszelet)
Elkészítés:
1.) Megmossuk, megtisztítjuk, és felkarikázzuk a sárgarépát, majd a kockákra vágjuk a hagymát és a szárzellert. Egy teflonban kevés margarint olvasztunk, és rátesszük a zöldségeket. 10 percig pirítjuk, majd kevés vízzel felöntjük. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk ételízesítővel, kakukkfűvel és bazsalikommal. Kb. 20 perc alatt majdnem puhára pároljuk az egészet.
2.) A zöldségekből kiveszünk 4-5 evőkanálnyit, és a turmixgépbe tesszük. Pépesre turmixoljuk, és egy tálba öntjük. Hozzáadunk egy szelet apróra tépkedett barna kenyeret és egy tojást. Sózzuk, borsozzuk és jól összekeverjük.
3.) A halszeleteket kiolvasztjuk, és lecsepegtetjük. Papírtörlőre tesszük kis időre, majd egy nagy vágódeszkára fektetjük a halfiléket. Mindkét oldalukat bedörzsöljük sóval és megszórjuk frissen őrölt borssal. Ezután minden egyes halszeleten elosztunk egy kis tölteléket. A halakat ezután a vékonyabbik végüknél fogva szorosan felcsavarjuk, és a végén fogpiszkálókkal megtűzzük.
4.) Vékonyan megolajozunk egy jénait, és az alján elrendezzük a zöldségeket. A zöldségekre pakoljuk a haltekercseket. Minden tekercset vékonyan megkenünk egy kis olvasztott vajjal. Előmelegített sütőbe toljuk a jénait, és kb. 25 perc alatt készre sütjük a halakat.
5.) Tálalás előtt minden egyes halszeletre egy-egy zellerlevelet és diót teszünk. (Ha csúszik, fogpiszkálóval megtűzzük.) Zöldsalátával tálaljuk.
Az én zöldsalátám mindössze egy fél jégsalátából, egy maréknyi rukkolából és 5 szem dióból állt. A jégsalátát összevágtam, rászórtam a rukkolát, kevés olívaolajat, sót, borsot, kakukkfüvet és bazsalikomot tettem rá, végül pedig a diószemekkel díszítettem. Nagyon finom, és mutatós saláta lett belőle, ami - mind ízvilágát, mind formáját tekintve - remekül passzolt a haltekercsekhez.
Ká nagyon megdicsért. Azt mondta, nagyon büszke rám, és arra, hogy ilyen jól főzök. (Szegény, nem is sejtette, hogy úgy fogtam hozzá a "zelleres-diós-halas kísérletnek, hogy közben a pultra kikészítettem a pizzafutár számát arra az esetre, ha...)
De jól esett a bók. Ez az, ami a legjobban építi egy háziasszony önértékelését. Ettől lesz kedve akkor is nekiállni valami finom sütemény elkészítésének, amikor legszívesebben összerogyna a fáradtságtól, vagy amikor a munka után nemhogy főzni, de enni se lenne kedve. A megbecsülés és a szeretet azonban szárnyakat ad. Ilyen légkörben az ember a legegyszerűbb reggelit is másképp teszi az asztalra. Én például virág-szalámikat vagy sajt-szíveket szoktam Ká-nak készíteni. Vicces, de 2 percnyi plusz munkával másképp néz ki ugyanaz a tányér, mintha csak rárakosgattuk volna a felvágottakat. :o)
De most már mennem kell. Zűrzavaros napok elé nézünk, ugyanis csütörtöktől jön hozzánk Sanyi bá, a kályhaépítő mester. A bátyáméknál még tavaly épített egy csodálatos smaragdzöld cserépkályhát, amibe első látásra beleszerettünk. A kézzel készített, mázas díszcserepek között voltak mintásak is. Zsiga azóta is előszeretettel meséli mindenkinek, hogy a családban melyik minta kihez tartozik. " A vaddisznó az enyém, a bárány Árpié, a szarvas Apáé és a Makkfa Anyáé."
Sanyi bá még akkor felmérte Lujzit, és megbeszéltük, hogy milyen cserépkályha férne be hozzánk, és milyen szín illene a leginkább a mi kis mediterrán otthonunkhoz. Meleg, okkersárga, virágmintás cserépkályhát választottunk, amelyet az étkező és a nappali közé fognak a hétvégén beépíteni. (A hozzávaló kéményt még tavaly nyáron megépítették, amit azóta a kéményseprők is jóváhagytak.) Nagy lesz a sár és a kosz, de nem bánjuk. Holnap kezdődik a fóliázás és a papírozás. Minden bútort és a falakat is le kell takarnunk, a földet pedig kartonokkal bevonnunk, nehogy megsérüljenek. De nem aggódunk, hisz holnap amúgy is szép napra virradunk. 10 óra 52 perckor ugyanis 33 éves leszek. :o))))))))
.jpg)
.jpg)
