Legünnepibb fűszerünk: a fahéj

A fahéj a tél fűszere. A hideg beálltával és az ünnepek közeledtével beköltözik a konyhánkba, és egészen a tavaszi napsütésig velünk marad.

A kínai írások már i.e. 2800-ban említést tesznek a ceyloni (Srí Lanka-i ) fa belső hántolt kérgéről, a fahéjról. Cinnamomum zeylanicum elnevezésben a cinnamomum a héber és arab amomon kifejezésből származik, ami illatos fűszert jelent. A kínaiak láz, megfázás kezelésére, emésztési panaszok elmulasztására használták a fahéjat. Az ókori egyiptomiak sok más fűszer mellett, a mumifikáláshoz készített balzsamokhoz használták.

Több fűszerhez hasonlóan a fahéj szintén megjelenik a Bibliában, Mózes könyvében, a Példabeszédek könyvében, de még az Énekek énekében is szerepel.


 
Az egyiptomiak után a görögök és persze a rómaiak is nagy előszeretettel használták ezt az értékes és igen drága fűszert. Elsősorban gyógyszerként alkalmazták, a lélek egyensúlyának visszaállítására. Az idősebbik Plinius az i.e. 1 században említi, hogy 35 dkg-nyi fahéj nagyjából 5 kg ezüstöt ér.

A lelki békéje megleléséért és mélységes fájdalma jeleként i.e. 65-ben Nero egy évre való fahéjat füstölt el Poppaea Sabina, megölt hitvese temetésén.  (A szokás egyébként onnan eredt, hogy a füstölt fűszer illata elnyomta az elhamvadó test szagát.)

Az ókorban a fahéjról már Kasawini, arab író is említést tesz i.e. 1275-ben. I. u. 1292-ben John of Montecorvino minorita szerzetes emlékezik meg a fűszerről.

A középkorban a keresztes hadjáratoknak köszönhetően már könnyebben jutott a fahéj Európába. Akkortájt a gyógyítás mellett (köhögést, rekedtséget gyógyítottak vele) gyakorta használták fűszerként is. Főleg a húsos egytálételeket ízesítették vele, aminek elsősorban az volt az oka, hogy a már nem túl friss húsok feljavítására használták a fahéjat. A fűszernek köszönhetően a hús átható szaga jelentősen csökkent, és a növényben lévő fenolok gátolták a baktériumok további szaporodását.

Úton a fűszer

A fahéjat az egyiptomiak Kínától vásárolták, a római korban indonéz tutajok szállították a fűszert a Fahéj-úton, hogy ellássák a római piacokat. Később az árut arab kereskedők vitték Alexandriából, a velenceiekhez. Ennek a monopóliumnak vetett véget, amikor 1505-ben a portugál hajósok - élükön Vasco de Gamával - felfedezték Ceylon szigetét, és megtalálták a bőséges fahéj-forrást. Addig a hajózás veszélyei miatt csak szárazföldön keresztül jutott Európába fahéj, de ennek és a velencei monopóliumnak egy csapásra véget vetett Gama, aki 1506-ban 11 tonna fahéjjal a fedélzetén tért vissza Lisszabonba.

A portugálok 1518-ban létrehoztak egy erődöt a szigeten, ezzel is védve a fűszer feletti uralmukat. 1638-ban azonban holland kézre került a sziget, akik 1640-ben vették át a gyárak irányítását, majd 1658-ra az összes portugál gyarmatosítót elüldözték a szigetről. Végül 1796-ban az angolok átvették a sziget feletti uralmat.

Az akkortájt kibontakozó kísérleteknek köszönhetően ma már a világ sok pontján termesztik a fahéjat, s épp ezért már mindenki számára könnyedén és viszonylag olcsón elérhetővé vált. A termesztés manapság nagyrészt Java, Szumátra, Borneó, Mauritius, Réunion és Guyana mellett Dél-Amerikában, Nyugat-Indiában történik.

Fahéj a konyhában

Ezt az édeskés, fás, földillatú fűszert a leggyakrabban desszertekhez használjuk. Édességeket, likőröket ízesítünk vele, a csokoládé hangulatát adjuk meg egy-egy darabka fahéjjal. A gyümölcsök közül legjobban az almával, körtével, szilvával és a barackkal harmonizál. Használjuk péksüteményekbe, kekszekbe, krémekbe, kompótokhoz, gyümölcslevesekhez. Az élelmiszeripar is nagyon kedveli, elképzelhetetlen fahéj nélkül a legtöbb gabonapehely vagy pékáru.

Magyarországon a szilvás gombóc közepéből nem hiányozhat a fahéjas cukor, de elengedhetetlen kelléke egy palacsintapartinak, és gyakori ízesítője a gyümölcsrizsnek, a tejbedarának vagy a farsangi fánknak. A fahéj likőrök mellett fontos szerepet játszik a különböző puncsokban, és a forralt bor sem lehet teljes nélküle.

A sós ételeknél általában pácoláshoz használják. Nagyon jól megy a bárány- és a marhahúshoz. Az észak-afrikai és az indiai konyha is kedveli a fahéjat. A curry keverékek szerves részét képez, alapja a garam masalanak, és egy jó biriyani is elképzelhetetlen nélküle. A paradicsomos, sütőtökös ételekbe is érdemes egy kevés fahéjat tenni. Ha mértékkel használjuk, akkor nem nyomja el az étel ízét, hanem kellemes harmóniákat teremt. Az íze mellett nem mellékesen az emésztéskor a zsírok elbontásában is fontos szerepet játszik.

Zárt edényben tároljuk, nedvességtől, fénytől elzárva. A furulya nagyjából egy évig tárolható, az őrölt fahéj fél évig.

Fahéj a gyógyászatban

A fahéjat a leggyakrabban megfázások, meghűlések kezelésére használják. Erős fertőtlenítőszer. Hatásos ellenszere sok baktériumnak és gombának. Húgyúti fertőzések kezelésére is kiváló. Segít bontani a glükózt, így szabályozva a vércukorszintet. Vérzéscsillapító hatása is van. A fahéj illata állítólag az agyműködésre is serkentőleg hat, és a rovarokat is elriasztja.

Emésztési panaszokra is jó. Oldja a görcsöket és a felfújódást, megnyugtatja a gyomrot, elősegíti az emésztést. Mangánban, vasban és kalciumban gazdag.

A gyógyászat mellett a kozmetikai ipar és a parfümgyártók is előszeretettel használják, valamint dekorációs célokból is sok fahéj fogy.

 

Paradicsomkrémleves

Hozzávalók:
1 kg paradicsom
2 gerezd fokhagyma
1/2 rúd fahéj
1 l alaplé
2 fej vöröshagyma
frissen őrölt fekete bors

Elkészítés: A hagymákat apróra vágom és egy kevés olíva olajon megdinsztelem. A paradicsomokat forró vízbe merítem, majd meghámozom és negyedbe vágva a hagymához adom. Kevés vízzel felöntöm, hozzáadom a fahéjat és a megpucolt fokhagymagerezdeket.
Amikor megfőtt a paradicsom, akkor botmixerrel krémesítem, alaplével felöntöm. Ha kell sózok rajta egy picit, majd egy kevés frissen őrölt fekete borsot is adok hozzá. Kevés tejszínnel lágyítható.

Fahéjas finomságok >>>

Receptek fahéjjal >>>

  • Kinyomtatom
  • Elküldöm

Ajánlott receptek és cikkek

Hozzászólások