Világhírüket elsősorban a tokaj-hegyaljai bortermelő vidék klímájának és egyedülálló adottságainak köszönhetik, ugyanis a tétség talaj- és időjárási viszonyai rendkívül kedvezőek a bortermelés számára.
Az itt készült borok különleges szőlőfajtákból, különleges eljárásokkal készülnek - innen az egyedi, megismételhetetlen ízvilág.
Édes aszú
Az aszúszemek úgy keletkeznek, hogy a hosszú meleg ősz folyamán a szőlőfürtök túlérnek, nemes penészréteg alakul ki rajtuk, amely elősegíti a szőlő héján keresztül a bogyó belsejében lévő víz távozását. Ennek köszönhetően megnő a szem cukortartalma, savtartalma pedig lecsökken.
Október végén, december elején az aszúszemeket leszüretelik. A szedést
hagyományos módon, 28–30 literes puttonyokkal végzik. A puttony alján 1–1,5 liter úgynevezett tokaji esszencia keletkezik, amit az a aszúborok dúsítására használnak fel. A szőlőt zúzzák, s ezt adják a musthoz. A tokaji borokat ún. Gönci hordókban készítik. Édessége attól függ, hogy egy ilyen hordóhoz mennyit adnak az aszúszemekből. Minél többet, annál édesebb lesz a tokaji. A hozzáadott mennyiséget puttonyokkal mérik, ez az adat olvasható az üveg oldalán (3 puttonyos). Általában 3–5, de a különlegesen édes borokhoz akár 6 puttony aszúszemet adhatnak.
Tokaji szőlőfajták
Furmint: Kilenc alfajtája ismert, többségük azonban kiszorult az ültetvényekből. Tőkéje erős növekedésű, kevés, hosszú, felfelé növő vesszőt nevel. Levele alig tagolt, legfeljebb karéjos, fűrészesen fogazott szélű. Fürtje középnagy, hengeres, bogyói gömbölyűek. Késői, október második felében érő fajta, nagyon jól aszúsodik. Tokaj-Hegyalja fő fajtája, a Tokaji Aszú és Szamorodni nagyrészt ebből a szőlőből készül. Bora közepes illatú, kemény, testes, tüzes, robosztus. Jól érlelhető.
Hárslevelű: Régi hegyaljai fajta. Hajtása szintén felfelé törő, levele kerekded, csipkés szélű. Fürtje jellegzetesen hosszú, laza, vége olykor fecskefarkszerűen elágazik. Szintén erős növekedésű, érése a Furminthoz hasonlóan kései. Töppedésre, aszúsodásra hajlamos, termése karakteres aromaanyagokkal rendelkezik. Német nyelvterületen Lindenblattrige néven ismert. Hazánkban Tokaj-Hegyalja második jellegzetes fajtája, de a Somlói, és Villány-siklósi borvidéken is termesztik. Bora finom hársméz illatú és zamatú, kemény, testes, fanyar utóízű.
Sárga muskotály: A leírásokban a legkorábban említett fajták egyike. Középerős növekedésű, hajtásai elfekvőek. Termése fajtajellegzes íz- és illatjegyekkel rendelkezik, savai jól beérten is szépek maradnak. Levele szeldelt, fűrészesen fogazott szélű. Betegségekkel szemben ellenállóképessége nagyon gyenge. Gyakran utólag édesítik, ilyenkor az édesség az ízeket elfedi. Kitűnő házasítási alapanyag.
Kövérszőlő: Régi, Erdélyből származó, pontuszi eredetű fajta, amelyet elsősorban a romániai Cotnar vidékén termesztenek. A Furmintnál 1-2 héttel korábban, október első felében szüretelhető, kemény bort adó, de finom savösszetételű fajta. Kitűnően aszúsodik. Nagy bogyója miatt az aszúsodott termés is szaporán szedhető. A termesztésbe való visszatérése a Tokaj-Hegyaljai szüret kezdetét hozhatja korábbra. Széthúzva ezzel a szüreti időszakot. Ezen túl ízben és zamatban gazdagíthatja és a korabeli ízekhez közelebb hozhatja a tokaji borkülönlegességeket.
Zéta (Oremus): Király Ferenc és munkatársai nemesítették 1951-ben. 1990 óta államilag minősített fehérborszőlő. Középerős növekedésű, lombszerkezete a Furmintra emlékeztet. Fagytűrő képessége átlagos. Közepes a termőképessége és a szárazságtűrése. Peronoszpórára és lisztharmatra igen fogékony. Bora a Furminthoz hasonló, testes, harmonikus, finom savösszetételű. Terméséből tokaji borkülönlegességek is készíthetők.
További információ: www.pannontokaj.hu
Játssz velünk és nyerd meg a Pannon Tokaj Szőlőbirtok és Kereskedőház Kft. által felajánlott 5 üveg bor egyikét!
-(1).jpg)
.jpg)
