Aztán jött egy telefonhívás. Ha van kedvünk, menjünk át grillezni, hívtak Brigiék, és nem kellett kétszer mondaniuk. Egy órával később már a teraszukon üldögéltünk. Hónapok óta nem jártunk náluk. A kertjük azóta valóságos kis gyerekparadicsommá nőtte ki magát. Selymes zöld fű, fa mászóka homokozóval, hintával és csúszdával, és egy pici színes műanyag házikó. A gyepen apró műanyag biciklik, labdák és játékok mindenütt.
Ká és én belehuppantunk az árnyékban felállított kerti hintaágyba, míg Pedro a kezünkbe nyomott egy-egy pohár hideg üdítőt. Miközben beszélgettünk, az ikrek a homokozóban játszottak. Nem láttam még ilyen jó gyerekeket. Semmi üvöltés, semmi hiszti, csendben elszórakoztatták magukat. Brigi nagyon ügyes anyuka. Nem tudom, hogy szoktatta őket a rendre, de elképesztő, hogy ezek a gyerekek nem feleselnek és nem dacolnak semmiért. A fürdetés és az altatás is sima ügy. Csak leteszik őket, és tíz perc múlva csend van. Amikor más anyukáknak mesélek róluk, a legtöbben el sem hiszik, hogy van ilyen. Brigi sem olyan nyúzott, mint általában a kismamák. Azt mondja, az a titka, hogy minden nap, amíg a gyerekek délután alszanak, azzal foglalkozik, amivel akar. Gyönyörű keresztszemes képeket varr, olvasgat, zenét hallgat vagy tornázik. Én pedig figyelek, és "fejben" jegyzetelek, hogy mire Ká-val gyerekeink lesznek, én is ilyen anyuka legyek.
Miután megfürdettük és lefektettük Henit és Balázst, még néhány percig a bébiőrből halk kacagást és susmorgást hallottunk, majd csend lett. Az ikrek elaludtak. Kivonultunk a teraszra, Pedro beizzította a grillsütőt és begyújtotta a szúnyogűző fáklyákat, Brigi pedig kihozta a korábban elkészített saslikokat (hús, hagyma és császárszalonna?) volt rajta, és az előre bepácolt húsokat. A saslik illata pillanatok alatt megtöltötte a levegőt, és mindenkinek összefutott a szájában a nyál.
Mire kisültek a húsok, elkészült a saláta is. Paradicsomot, paprikát, kígyóuborkát és újhagymát vágtunk apróra, majd a barátnőm megfűszerezte. Nem néztem, hogy mit szór rá, de gondolom, bazsalikomot és/vagy oregánót. A salátához sajtszósz is volt, de nem öntöttük rá, hanem - önkiszolgáló jelleggel - az asztalra tettük. Friss bagetteket tálaltak a saláta és a húsok mellé, sőt kisütöttek egy adag baconnal betekert bajor virslit is. Kevin, a kutyájuk, a kerítés mögött ugrálva jelezte, hogy nem lesz ez így jó...
Vacsora után fél tizenkettőig beszélgettünk még, és elmajszoltuk a süteményt, amit Ká-val útközben egy cukrászdában vettünk. A szúnyogok is partizhattak, mert fáklya ide vagy oda, szétszívtak minket. A bokáimat vagy egy tucat helyen marták össze. Később befújtuk magunkat valami spéci szúnyogriasztóval, és a szúnyogok nagy ívben kikerülték a befújt bőrfelületeket! Éjfél előtt néhány perccel indultunk haza, és egy órával később már édesdeden aludtunk.
Másnap hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy uszodába megyünk. Ká korábban úszóolimpikon volt, én pedig 2 évvel ezelőtt rendszeresen jártam aquafitnessre, amit csak "vízibalettként" emlegettem. Mindketten nagy vízimádók vagyunk, így nem kellett sokat győzködnünk magunkat. Összepakoltunk, átsétáltunk az uszodába (mivel a szomszédságában lakunk), és becsobbantunk a vízbe. Ká rövid bemelegítés után úszókhoz méltóan a 3-mas számú startkőről, én pedig kissé szégyenkezve, polifoam "űrruhában", a hidegtől prüszkölve, a lépcsőn szálltam vízre. A hűs hullámok azon nyomban körbevettek, és boldogan tapostam a vizet.
Az óra elkezdődött. Az edző a partról ordította a gyakorlatokat, mi pedig a vízben követtük az instrukciókat. Már az első 15 perc után úgy éreztem, hogy szétégnek a karjaim, a hasamat és a lábaimat pedig szinte nem is éreztem a fájdalomtól. VÁLTOTT LÁBBAL ÖTVENSZER MEGISMÉTELJÜK A GYAKORLATOT- visszhangzott az uszoda falai közül a következő feladat, és már csináltam is. Forró cseppek folytak végig az arcomon, miközben a hideg vízben meneteltem. Még mondják, hogy vízben nem lehet izzadni...
Óra után robotként másztam ki a medencéből, és boldogságomban, hogy valaki infarktus nélkül így meg tudott mozgatni, azonnal beruháztam egy bérletre. A hőségre való tekintettel meg sem szárítottam a hajam, csak lezuhanyoztam, és gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat. Ká büszkén húzott magához az uszoda előtt, majd vizes szandáljainkban hazacsattogtunk.
Vacsorára könnyű meggyes turmixot készítettem. A hozzávalók mennyiségét sajnos nem tudom, mert "saccperkábé" alapon dobáltam be őket a turmixgépbe. Tejet, natúr joghurtot, magozott meggyet, édesítőszert és egy kis mézet kevertem össze, egészen habosra, majd a szép rózsaszín levet hosszú poharakba töltöttem, citromfű levelekkel és meggyel díszítettem. Nagyon finom és üdítő volt. Igazi - sportolókhoz méltó - italkülönlegesség... :o)))
Kapcsolódó naplóbejegyzések:
-(1).jpg)
.jpg)
