Etyekre érkezni ilyenkor mindig kicsit kalandos a rengeteg ember miatt. A tavaszi Pincefesztiválon teszteltem a buszjáratot - ami a Kelenföldi buszpályaudvarról indul -, ami pozitív csalódás volt, így most is ezt a megközelítési módot választottam. Az Etyek felé tartó busz légkondival felszerelt, kényelmes járatnak bizonyult ismét, így jó hangulatban érkeztem meg egyik kedvenc falumba.

A rengeteg ember determinált a szombati délutáni fesztiválnapon, ezért nem is csodálkoztam azon, ami fogadott. Köszönhetően a kellemes időjárásnak embertömeg hömpölygött Etyek főutcáján; pohár a kezekben, jókedv és mosoly az arcokon.

Indulás előtt a kiállítók listájának átböngészésekor már láttam, hogy kedvenc etyeki borászaim ismét nyitott pinceajtóval várnak majd. De mivel ez a fesztivál nem csak a borokról szól, ezért a kóstolt ételekről is beszámolok. A Vár-béli fesztiválon kóstolt sajtokról úgy is elmulasztottam ezt...

Első utam a Körpincéhez vezetett, mint mindig. A szokásos jegy és pohárvásárlási kör után egy könnyed királyleánykával indítottam. A Gombás Pincészet remekét gyakorlatilag az utóbbi 4 évben minden fesztivál alkalmával megkóstoltam és sosem csalódtam. A másik ilyen kultikus bor, ami szinte kötelezővé vált az évek során, a Töki Pompos Cuvée, ami a méltán országhíres kemencés lángosról kapta a nevét.

A Körpince egyébként is nagyon hangulatos helyszíne az eseménynek, így érdemes itt egy kis időt eltölteni, mint ahogyan az tettem is. Szokás szerint volt kecskesajt, grillételek garmadában, illetve Zsanna-Manna. (A Zsanna Manna egy magokból és aszalt gyümölcsökből összegyúrt massza.)

A következő helyszín a nagyszínpad és környéke volt. Itt várt csak igazán a kiéhezett emberre mennyország: szebbnél szebb édességek, marcipánok, különleges lekvárok és persze az elmaradhatatlan kemencében sült kenyérlángos, a töki Pompos.

Nagy fokhagyma imádóként kóstoltam fokhagyma lekvárt, ami az én ízlésvilágomnak kicsit íztelen volt, de a marcipános csodák kárpótoltak mindenért. Muszáj volt kenyérlángost is enni, annyira belengte az illata a környéket, hogy megkívántam. A tetején egy kiló fokhagyma, aminek illatát annyira lehetett érezni úgy 3 méteres körben, hogy többen megkérdezték körülöttem a szomszédjuktól, hogy vajon honnan jöhet ez a jó kis illat.

Jóllakottan bandukoltam tovább a Kecskegödör helyszíne felé. Az utat a nagyszínpadról odaszűrődő a Besh-o-Drom zenei kísérete mellett tettem meg, ami külön lélekemelő volt. Ami kissé eltérített az eredeti célomtól, az a városközpont volt. Az itteni kirakodóvásárt is meg kellett szemlélni, aminek egy újabb ételkóstolás lett a vége. Ezúttal tejfölös tócsnit választottam, ami sajnos az egész estém tönkretette... Nem elég meleg olajban sütötték ki, aminek hatására megszívta magát olajjal a massza ami a gyomromban egy kőszikla formájában manifesztálódott.

Kis pihegés és kitérő után a Kecskegödörhöz is sikerül elérni. A viszonylag késői időpontnak köszönhetően a pincék jó része már be volt zárva, így a kínálat már erősen szűkös volt. Mégis sikerült egy különleges borra bukkanni. A különlegessége abbó fakad, hogy szürkebarát létére olyan szép a rozékra jellenző rózsaszínű árnyalata volt a bornak. Az Alexandra pincészet borászával beszélgetve kiderült, hogy azért ilyen szép pink a színe, mert héján vagy hagyva a bor egy ideig még, ami megfesti a bort. Megkóstolva is kicsit más volt, mint az áltag szürkebarát, valahogy teltebbnek éreztem összességében.

Etyeket a fesztiválokon kívüli napokra is ajánlom mindenkinek, mint kiránduló célpont, mert közel van Budapesthez, szép a pincesora és a borfelhozatal is remek. A városközponttól nem messze az Etyek Kúria fogadójában fejedelmi lakomát lehet megejteni, miközben a helyi borászok borait kóstolja az ember...

2010. május 15-16-án találkozunk a Pincefesztiválon!