Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Gyógymenü és a hideg kutya

A minap történt, hogy a környéket fényképezgettem. Végre nem esőre ébredtünk. Gyönyörűen sütött a nap, szinte ragyogott az esőcseppektől fényes leveleken mindenfelé.

Flórissal reggel kikísértük a fiúkat a buszhoz, és valahogy egyikünknek sem akarózott még hazamenni. De aztán mégis hazamentünk - Flóris iszonyatosan meg is sértődött - , a fényképezőgépért.

Aztán elindultunk, hogy végre megörökítsünk pár dolgot abból a szépségből, ami itt körülvesz minket. Nem mentünk messzire, nem is lehetett, mert így is elég nehéz volt úgy fényképezni, hogy közben fognom kellett a gyerek kis kezét... Tettünk egy rövid sétát, elkattintottam pár képet. Aztán szedret ettünk a házunk előtti szederbokorról. Neki nem javasolt, de nem tudom távol tartani a szedertől, málnától. Látja a testvéreit, ahogy málnáznak, és követi a példát. Eleinte még megpróbáltam replikázni:
- Hol jársz már megint, kis büdös kányám? Jössz ki mindjárt a málnásból!!
Erre ő kijött, kissé előre hajtotta a felsőtestét, a karjait kissé hátrébb hagyta, épp csak csípőre nem tette a kezét, a kis állát megemelte, és mint egy kofa, emelt, határozott és csúfondáros hangon visszaszólt:
- Mánya! Mánya! - majd mint aki alaposan megmondta a magáét, sarkon fordult, és  totyogott is vissza vadászni.

A szederrel is hasonlóan vagyunk. Ahogy közeledünk a bokorhoz, megszólal a sziréna: „Ennya! Ennnya! Ennnnya! Ennnnnya!”  (=enni)
Nem javaslom, mint követendő példát, de én csak azon az áron tudnám távol tartani őt ezektől a sokmagvas gyümölcsöktől, ha egyáltalán nem engedném ki őt az udvarra. Szerencsére - úgy tűnik - nem allergiás rá, így kicsit kisebb a lelkiismeret-furdalásom emiatt.

Szóval szedreztünk hármasban: Flóris, a fényképezőgép és én - közben igyekeztem megóvni mindkettőjüket a nagyobb bajoktól. Aztán hazajöttünk, és Flóris ismét nagyon zokon vette. Alig bírtam úgy letenni őt a földre, hogy be ne verje a fejét, ahogy mérgében hátradobta magát. (Közben rajtam a gép.) A cipője, nadrágja szára csurom víz volt a nedves fűtől. Azt gyorsan le kellett venni, s ha már ott voltunk, a kabátot, sapkát se hagytam rajta. Aztán mikor kissé megnyugodtak a kedélyek, én magam is levettem a cipőt, beraktam végre a gépet a konyhaasztalra, majd le a kabátot, keresni gyorsan másik nadrágot, zoknit, szobacipőt a gyereknek.

Ha békés öltözést vagy pelenkázást szeretnék, tejet kell adnom neki cumisüvegben, különben leginkább egy pankrációhoz hasonlít a dolog. Flóris olyan, mint egy angolna, biztosan sokan tudják, miről is beszélek.  Ha már befordította magát forduló pózba, képtelenség visszafordítani: kicsúszik a kezemből - ez különösen pelenkacserénél izgalmas. De azt is utálja, ha a fején keresztülhúzok valamit: pl. egy bodyt. pulóvert. Személyes sértésnek veszi. Néha beválik egy-egy ének vagy tárgy, olykor lekötni a  figyelmét, ha állatok hangját utánozzuk. De mindez legtöbbször csak zenés vagy eszközös aláfestés a bohócmutatványhoz, amelyben egy háromgyerekes anya bemutatja, mennyire nem képes felöltöztetni/átpelenkázni a gyerekét... (Ennyit a rutinról.)

Nos, mivel amúgy is elégedetlen kedvében volt a Drága, inkább beszaladtam, és elkészítettem a tejet, mielőtt nekiveselkedtem volna a harcnak. Így nem lett harc: békében átöltöztettem, és elégedettek voltunk mindketten, ő a tejtől és a tiszta, száraz holmikról, én attól, hogy ezúttal kihagyhattuk a kétszemélyes börleszket. Miután elrendezkedtem kicsit a játszószobában, ha már úgyis ott voltam, s felszabadultan átsétáltam a konyhába, a következő látvány fogadott: Flóris az étkezőasztal mellett állt a padon, és manuálisan vizsgálta a fényképezőgép lencséjét... Jó alaposan, a biztonság kedvéért.

És ez nem az első ilyen alkalom volt. Mivel sokat fényképezek, gyakran van elöl a gép, és gyakran előfordul az is, hogy egy-két hétig azt sem  tudom, hová tettem a lencsevédő kupakot... (Most épp tudtam: ott lapult a zsebemben.)

Az igazi gond pedig az, hogy bár napról napra kevesebb, amit még nem pakoltam ki, vagy legalábbis nem néztem át, mégsem találom sehol azt a tisztító-készletet, amivel profin meg lehet takarítani az ilyen finom jószágokat, mint a fényképezőgép lencséje. Keresgéltem én egy héten át, de nem találtam. Kereste a férjem is, de akkor sem lett meg. Elég elfoglalt is voltam, külön hadjáratot nem akartam indítani emiatt a dobozok ellen. Ne is mondjam, a szemüvegtisztító is ismeretlen helyen tartózkodott. Az ablaktisztítótól meg féltem. (Végül vasárnap a férjem megpucolta valahogy.)

No, hát így esett, hogy egész héten nem tudtam képet készíteni. Azért senki ne aggódjon, így is fel tudok mutatni pár érdekességet - de ha valaki hiányolja a fázisfotókat s efféléket, azok hiányának épp ez az oka. (És itt jelzem előre, hogy már remekül látszik, hogy hamarosan felmondja a szolgálatot a laptopom monitorja. Ha ez bekövetkezik, az az írásban nem, de a fényképek csatolásában jelenthet majd problémát, úgyhogy ha már itt vagyok, most előre elnézést kérek ezért is mindenkitől!)

Ebbor Gorge

Az elmúlt vasárnapon ismét erdőben jártak a fiúk. Egy másik nagyon híres és különleges helyen, az Ebbor Gorge nevezetű szurdokvölgyben. Egészen komoly túrát tettek: gyalogoltak óriás sziklák mellett, patakvölgyben (a patak vize mellett), megebédeltek az ősember-barlangban, találtak egy óriási, vesszőből font medvét, és kitartásuk jutalmául részük lehetett abban a gyönyörűségben, ami csak azoknak jár, akik megdolgoztak érte: messze-messze elnézhettek a borongós angol vidék felett, ameddig csak az emberi szem ellát.

Hideg kutya

Vasárnap délután aztán egyéb jutalomra is megéheztek, készítenünk kellett valami gyors édességet. Készítettünk is. Hogy mennyire gyors, az azért nézőpont kérdése. Szerintem az volt, a fiúk szerint nem. Az igazság meg odaát van: gyorsan elkészül, nem bonyolult, nincs is vele sok munka, de összeállítás után várni kell egy napot, hogy igazán finom legyen. Ilyen csalóka édesség ez a hideg kutya.

Hozzávalók:
25 dkg vaj
10 dkg cukor
4 evőkanál tej
1 csomag vaníliás cukor
5 dkg keserű kakaópor
5 dkg őrölt mandula
30 dkg vajas keksz
2 tojás

Elkészítés: A tojásokat kissé felverjük.
A vajat kis lángon felmelegítjük, a cukrot, vaníliás cukrot, kakaót és a tejet hozzákeverjük - végül a tojást és a mandulát is. Az egészet felfőzzük, miközben habverővel kevergetjük - majd hagyjuk kihűlni.
Egy doboz-formát kivajazunk vagy fóliával kibélelünk, majd jöhet a rétegezés: krém, keksz, krém, keksz, krém, keksz, és így tovább! (Én sajna a keksszel kezdtem, ezért az enyém nem lett olyan szép, de most már okosabb vagyok, legközelebb szebbre csinálom!
Ha ezzel megvagyunk, mehet egy álló napra a hűtőszekrénybe!

Én kicsit korán vágtam fel: azt hittem, egy éjszaka elegendő lesz, hogy kellően átázzon a keksz, de nem volt. Nagyjából egy nap kell neki, hogy igazán jó legyen. Vigyázat: édes! Talán egyszer kipróbálom majd kevesebb vajjal és cukorral. De az is lehet, hogy nem, mert így is nagyon ízlett. Még jól is jött ez az édesség: egy szelet sosem volt elég belőle, a második viszont tökéletesen eltöltött, és a harmadikat már tényleg csak a szemem kívánta.

Gyógynövények, hagymák és a jó tengeri levegő

A héten még tartott a kúráló étrend. Máskor hetekig küszködtünk az ilyesfajta kórokkal. Most meg már épp csak egy kicsit köhögünk olykor. Örömmel jelentem: azt hiszem, meggyógyultunk! Valószínűleg a legtöbbet a levegőváltozásnak köszönhetünk. Eddig egy párás folyóvölgyben éltünk, ami a légúti betegségek melegágya volt. Most viszont itt vagyunk a tenger közelében, inkább magaslaton, mint mély völgyben, folyónak meg se híre, se hamva. Én azonban abban is biztos vagyok, az is sokat számított, hogy most nagy figyelmet fordítottam arra, hogy csupa olyasmit együnk és igyunk, amit nem szeretnek ezek a fránya bacik.

Rengeteg ráérős időmben össze is állítottam egy helyre kis válságmenüt orrfolyós, torokfájós, köhögős időkre. Főleg a gyógynövényekre és a hagymákra koncentráltam. Fontos volt az is, hogy ne tartson sokáig elkészíteni egy-egy ételt, vagy ne legyen bonyolult, főleg mert legtöbbször ilyenkor én is beteg vagyok.  Sok leves és néhány olyan étel is szerepel benne, amit egész egyszerűen csak nagyon szeretünk - s már ettől gyógyhatásuk van. A spenótos ételeket inkább a lábadozás idejére jó ütemezni. Akkor viszont aranyat érnek!

Még nem teljes a lista, a gyömbéres dolgok javarészt hiányoznak, de azért - ahogy ígértem - közreadom, hátha másoknak is segítséget jelent. Én biztosan visszatérek majd ehhez legközelebb.

Gyógymenü megfázás idejére (még fejlesztés alatt!)

1. Reggelik:
a) bodza-, áfonya-, szeder- vagy feketeribizli-lekváros kenyér
b) langyos mézes gyógyteával

2. Ebédek:
1) Előelétel - sok-sok leves!
a) zsályás cukkinileves grízgaluskával
b) póréhagymaleves vagy kukoricás borsókrémleves fokhagymás pirítóssal
c) gyömbéres sütőtökleves
d) csirkehúsleves

2) Főétel:
a) kakukkfüves tepsis egytál
b) csirkepörkölt (természetesen fokhagymás uborkasalátával)
c) lángos vagy fánk tejföllel, sajttal, fokhagymával
d) kokovány (coq au vin)
e) spenótos rakott hús

3) Köret:
a) köles vöröshagymával
b) cukkinis (zsályás) krumplifőzelék
c) Jamie tökéletes sültkrumplija sok kakukkfűvel
 
4) Saláták:
a) majonézes babsaláta
b) joghurtos-fokhagymás öntetek mindenféle salátákhoz, de főleg spenóthoz           
c) paradicsom-paprika-saláta
d) fokhagymás uborkasaláta
e) zöldbabsaláta fokhagymás vinaigrette-tel
f)  paradicsomos lencsesaláta
g) almás vegyes saláta
h) citromfüves vegyes saláta
i)  házilag csíráztatott búzacsíra, zsázsacsíra, mustárcsíra - és amit csak lehet, mert abban biztosan van vitamin

5) Desszert vagy második fogás tartalmas levesek mellé: 
a, b, c) palacsinta, császármorzsa, túrós tésztatorta vagy bármi sok friss málnával vagy sokmagvas piros-fekete lekvárokkal ( pl. bodza-, áfonya-, szeder- vagy feketeribizli-lekvárral) 
d)  mákos guba mézzel
e) joghurtos gyümölcssaláta mézzel, sokmagvas piros és fekete gyümölcsökkel vagy lekvárral
f)  szedres lepény

6. Uzsonna, vacsora vagy második fogás tartalmas leves mellé:
a) padlizsánkrém vöröshagymával, fokhagymával
b) körözött
c) bundáskenyér fokhagymával
d) szendvics fokhagymás pirítósból felvágottból, sajtból, friss spenótból
e) tojásrántotta savanyú káposztával
f)  pulyka- vagy csirkeburger maradék sült húsból sok-sok savanyú káposztával és hagymával
g) paradicsomos lepény kakukkfüves fűszerolajjal
h) zsíros kenyér lilahagymával vagy savanyú káposztával

7.  Italok, gyógyteák:
a) kakkukkfű
b) zsálya 
c) kamilla
d) hársfa
e) csipkebogyó
f)  gyömbér
g) bodza

8. Egyéb nasik:
a) mézes fokhagyma
b) mézes dió
c) mézes citrom

A hétvége és azóta

A hétvégén segítségem érkezett Magyarországról: anyukám és a nővére. Kifejezetten azért jöttek, hogy segítsenek rendet teremteni végre a házban - és innentől ne arról szóljanak a blogbejegyzéseim, hogy éppen mint nem találok, és ennek milyen hatása volt az eheti menüre vagy bármi másra.

A fogadásukra kechupos húst főztem rizzsel, s a szedres lepényt sütöttem meg ismét - most vegyes piros gyümölcsökkel (málnával, fekete ribizlivel, áfonyával). Sajnos azonban ekkor még nem volt tiszta a fényképezőm lencséje.

Meg is érkeztek rendben, hozták a hazai levegőt és a hazai finomságokat: gesztenyemasszát, rumaromát, pudingport - amiből olyan pudingot lehet készíteni, amilyet mi szeretünk -, petrezselyemgyökeret, tormát, pritaminpaprikát, füstölt szalonnát... és sertéshúst saját tenyésztésű jószágból.

Mindjárt kiderült, mennyivel könnyebben megy így minden, a leves is megfő, a rend is megmarad, a gyerekre is vigyáz valaki... Így aztán másnap, mivel ismét kisütött a nap, mindjárt sort is kerítettünk valamire, amire azóta nem sikerült, amióta ideköltöztünk: végre feltérképeztük a kis-ösvényt, és elzarándokoltunk a legközelebbi boltba, a szomszéd faluba!

Nos, annyira azért nem rövid az út, és babakocsival majdhogynem járhatatlan (de semmiképp sem sétagalopp), viszont nagyon szép kis túra: balról szép kilátás nyílik a bencés székesegyházra, jobbról a környező vidékre. Egy rövid szakaszon erdőben is kell haladni - aminek Kele annyira örült, hogy utána egész nap azt emlegette. Az erdőből kiérve pedig szép nagy legelőkön keresztül vezet az út, melyeket dúsan termő szederbokrok szegélyeznek. (Alig várom, hogy elálljon végre újra az eső, felszáradjon kicsit minden, s mehessek szedret szedni!)


 
A héten rendbe rakjuk a házat, ha minden úgy megy, ahogy szeretnénk, s azontúl végre tényleg normális mederben folyhat az életünk.

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Hozzászólások

arahel
Kedves Eszter! Igen, mesebeli a hely, és nem véletlenül jutott eszedbe róla Jane Austen!! Bath itt van fél órányira tőlünk. Többször keresztülmentünk rajta autóval, de majd megnézzük tüzetesen gyalogszerrel is valamikor. Már nagyon várom! Majd fényképezek ezerrel :))! A Büszkeség és balítélet egy részét ott is forgatták, ha jól tudom. http://www.janeausten.co.uk/ Örülök, hogy segít az írásom a család változatos táplálásában! Tudom, hogy ez nem egyszerű dolog, én is küzdök vele.
Gazrozsa
Kedves Rachel! mesebeli helyen éltek, akár egy Jane Austen regényben.:-) A receptjeidből gyakran merítek ötletet ha épp ötlet híján vagyok gasztronómiailag. Őszintén szólva nem könnyű hétről-hétre változatosan, egészségesen etetni a csáladot. Szóval, köszi!:-) Üdv, Eszter

Magazin