Keress receptre vagy hozzávalóra
Recept feltöltés

Boróka, a gin íze

A boróka hosszú és sikerekben gazdag múltra tekint vissza, de minden nagyszerűségét felülírja, hogy a világ egyik legkedveltebb italának kölcsönözte az ízét.
Boróka-történelem

A borókabogyóból sajtolt olajat már a görög, a római és az arab világ is előszeretettel használta. Egyiptomban a mumifikáláshoz szükséges kencék közé tartozott, valamint kozmetikumokhoz és parfümöhöz is felhasználták. A görögök hittek benne, hogy az ő szerfelett szeretett sportjukhoz is nagy támogatást ad a boróka, úgy gondolták, hogy a fizikai erőnlét javításában szerepet játszanak ezek a kicsiny bogyók. A rómaiak a gyakran elérhetetlen és igencsak drága borsot helyettesítették a borókabogyóval.

Középkorban borókacsokrokat aggattak az ajtófélfákra, hogy távol tartsák a boszorkányokat, a 17. században pedig már – borókából és más tűlevelűekből –  kenőcs is elérhető volt, balsamum hungaricum néven, amit egészen a 18. század végéig alkalmaztak bőrbetegségek kezelésére. Az ún. olejkárok, felvidéki tótok, akik magyar doktorok néven járták Európát a kenőcseikkel, innen is ered a hungaricum kitétel. A munkásságuknak az vetett véget, hogy mérgeket – például arzént és belladonnát – is árusítottak.

A Bibliában is több helyen szerepel a boróka, többek között a Zsoltárok és a Királyok könyvében. A reneszánsz művészetben a szüzesség szimbólumaként jelent meg a boróka, olyannyira, hogy Leonardo Ginevra de Benci-ről festett képén a fiatal feleség erényeit hangsúlyozandó és a hölgy nevéből fakadó játéknak köszönhetően egy hatalmas cserje is szerepel.

Nem csak a középkori járványok idején tulajdonítottak nagy jelentőséget a borókának, még az 1918-as nagy spanyolnátha járvány idején is levendulával és borókakivonattal fertőtlenítették a kórtermek levegőjét, mivel a boróka kifejezetten hatékony a levegőben terjedő fertőzés megfékezésében.

Az okkult tanok hívői is kedvelik a borókát, gyakorta használják a borókaágat füstöléshez. Skóciában hagyomány, hogy újév napján a házban és a kapcsolódó gazdasági épületekben borókaágyat füstölnek, így tisztítva meg az új esztendőre az otthonukat.

Jótékony bogyó

A boróka egy 4-6 méteres rendkívül szívós ciprusféle tobozbogyója, amely először kék színben pompázik, majd befeketedik, mire 2-3 év alatt beérik. A fán egyszerre vannak zöld és fekete bogyók, mivel a cserje folyamatosan terem. Az ősz végén leszedett bogyókat 35 fok alatt, szellős helyen szárítják, hogy illóolaj tartalmukat megőrizzék. 10 dkg bogyóból 1g illóolajat lehet kinyerni.

Az ókortól kezdve a borókát az ételek ízesítése mellett leginkább az orvoslásban használták, mint méregtelenítő, fertőtlenítő és nyugtató szer, emellett meg voltak győződve vágyserkentő hatásáról is.
 
Nagyon jó zsíros bőrre, sőt fertőtlenítésre is igen alkalmas, segít megszabadítani a bolháktól, tetvektől. Az európaiak a középkorban kígyómarás, pestis, kolera és tífusz ellen harcoltak a borókával. Manapság a vese és húgyúti fertőzések kezelésében használják, de kifejezetten jó hatással van az emésztésre és a vérnyomásra is. Gyulladásgátló hatásának köszönhetően képes enyhíteni a fájdalmat. Jól gyógyítható vele a nátha. Oldja a stresszt, javítja a hangulatot, erősíti az önbizalmat.

Méhösszehúzódásokat okozhat terhesség alatt, így abban a néhány hónapban kerülendő, sőt a kisgyerekeknek és a vesebetegeknek is tartózkodniuk kell a boróka használatától.

Csintalan gin

A mai gin ősét, a jenevert valamikor 1650 körül találta ki egy francia származású orvos Franciscus Sylvius, aki egy gabonapárlattal társítva kívánt méregtelenítő tinktúrát készíteni, a boróka jótékony hatásaira építve.

Az angol katonák is nagyon kedvelték ezt az italt, „holland bátorságnak” hívták és ebből merítettek erőt egy-egy csata előtt. Az angolok azonban nem csak a háborúban itták a kezdetleges gint, hanem békeidőben is. Így aztán a szigetországban és gyarmatain a 18. századra igen kedvelt itallá vált a borókával ízesített párlat. A ginhez fűződik az első tömeges alkoholizmus is a történelem folyamán, amin csak a magasabb adók és a gyengébb gin tudott segíteni az 1750-es évek Angliájában.

Boróka a konyhánkban

Fenyőfára és ginre emlékeztető édeskés kesernyés ízzel, gyantára és oldószerre emlékeztető illattal rendelkezik. Óvatosan kell vele bánni, meglehetősen erős íze van. A borókabogyót szétnyomkodva vagy egy kicsit összetörve jobban érvényesül az aromája. Légmentesen néhány hónapig tárolható.

A francia, a dél-európai, a német és a skandináv konyhák használják előszeretettel. Fontos alapanyaga a németek savanyú káposztájának. Jól illik az erősebb ízű húsokhoz, gyakran használják bárányhoz, sertéshez és vadhúshoz. A húsok fűszerezésén túl a pácolásukkor is érdemes borókával bolondítani a páclevet. Almával és őszibarackkal is jól harmonizál. Mártásokhoz és marinírozáshoz is használják és ízesíthetők vele különböző főzelékek is. Nagyon jól lehet vele húsokat füstölni. Bogyóból lekvárt is készítenek, ami az epe- és veseműködést segíti elő.

Fűszerkeverékben a boróka jól muzsikál a kakukkfűvel, zsályával, oregánóval, majorannával, babérlevéllel, szegfűborssal és a fokhagymával.

Borókás lazac

Hozzávalók:
60 dkg  lazacderék
3 dkg vaj
1 dl bor
1 dl főzőtejszín
1 teáskanál só
1 teáskanál szárított zöldbors
1 teáskanál szárított borókabogyó

Elkészítés: A fűszereket egy mozsárban alaposan összetöröm, majd a bőrétől megszabadított halfilékbe belemasszírozom. Egy nagyobb serpenyőben megolvasztom a vajat, majd közepes lángon nagyjából 10 perc alatt megsütöm a halat. Amikor kész a lazac, előmelegített tálra szedem, majd egy kevés vörösborral fellazítom a serpenyőben található pörcöket, és tejszínnel sűrítem az így nyert szaftot. Kicsit beforralom, majd a lazacra öntve azonnal tálalom.

Receptek borókával >>>

  • Kinyomtatom
  • Elmentem
  • Elküldöm
Promóció

Magazin