Keress receptre vagy hozzávalóra

Savariai lakoma

Lassan közeleg az ősz, letelnek a szabadságok, lassan és kényszerűen a nyaralók is visszaszoknak a mindennapi munkába, és a kisebb és nagyobb lurkók legnagyobb örömére kezdődik a bölcsőde, óvoda és persze az iskola is.

Nálunk, a Húsmuskétásoknál is bővült a létszám, Mackós Miksa is megjött a nyaralásból, elmondása szerint családjával nagyon kellemes napokat töltött Fonyódon. Nord még mindig járja családjával Európa országait, most osztrák honban, Kaprunban gleccsersízik.

Dzsafi hazatérése hétvégéjén szűkebb pátriájában volt a hosszú múltra visszatekintő Savaria Történelmi Karnevál, amiről természetesen Hasmester barátunk sem hiányozhatott.

A közel 2000 éves Szombathely, - az antik Savaria - története egyedülálló, hiszen ez az egyetlen város Magyarországon és a Kárpát-medencében is, amely megalapítása óta mind a mai napig lakott település. Fontos kereskedelmi út volt az őskori eredetű Borostyánkő-út, amely mellett Savaria jelentősége és ismertsége elsősorban híres szülötte, Szent Márton nyomán mindig töretlen volt. Dicső korszakát követően település jelentősége hosszú évszázadokon át háttérbe szorult, hajdanvolt szerepét csak a XVI. század végén szerezte vissza.  Szombathely a legrégebbi alapítású magyar város, Vas megye székhelye, melyet a Nyugat királynőjének is neveznek.

Mindezek után olvassuk Dzsafi beszámolóját hétvégi kalandjáról:

Ave Caesar, morituri te salutant!

A hétvégén fatornyos városomban zajlott a Savaria Karnevál, s ennek kapcsán, ahogy szájtátva bámultam a büszkén menetelő, délceg légiósokat, szöget ütött a fejembe, hogy vajon milyen ételekkel töltötték meg harcban megéhezett gyomrukat, hogyan készítették el, és, ami a legfontosabb: vannak-e receptek, s ezeket a recepteket adaptálni lehet-e a mi korunkhoz, illetve ellustult ízlelőbimbóinkhoz?

A gondolatot tett követte, felpattantam tüzes paripák vontatta bigámra (harci szekér), és rövid időutazást tettem a császárok korában, melynek eredményét most asztalotokra teszem, kedves ínyenc barátaim.

A katonák élelmezése igen egyszerűen, és szervezetten történt. Elsősorban gabonát kaptak, amihez még szalonna, sajt, hús, bor és ízesítőszerként hagyma, só, ecet, olaj járt. Egy késő római egyiptomi papirusz leírása alapján napi adagjuk kb. 1 kg kenyér, fél kiló hús, ill. szalonna, 1 liter bor volt. No, ezzel már lehetett menetelni, sőt a felszerelésükhöz tartozott a főzőedény és az étkezőedény is. Egyetlen szépséghibája volt a katonáskodásnak, hogy ételük elkészítéséről maguknak kellett gondoskodniuk, és így még a szakácsot sem lehetett szidni…
 
A mediterrán területek étrendjében a gabona, az olívaolaj és a bor játszották a meghatározó szerepet, míg az északabbra állomásozó légiósoknál a hús és a tej. A katonák a fejadagként megkapott gabonát maguk őrölték, a tábor felszereléséhez tartozó kézi malmokon. A lisztbe belekeverték a korpát is, és így sütötték a katonakenyeret. Nesze neked reformkonyha, a teljes kiőrlésű kenyereddel… Természetesen ez még nem kelesztett kenyér, inkább az indiai nan vagy a bokolyi római megfelelője lehetett.

Mindennapos eledelük volt a kása, amit tönköly, köles, árpa és búza őrleményéből készítettek. Olajjal és fűszernövényekkel (hagyma, koriander, zeller, mák), vagy babbal ízesítették. Hát, ha ez nem feszítette ki a horpaszt, akkor semmi sem!
 
Második legfontosabb élelmiszerük a hüvelyesek voltak, jó tárolhatóságuk és nagy fehérjetartalmuk miatt. A zöldfőzelékek közül elsősorban káposztát, zellert és répát fogyasztottak. Mai szemmel nézve módfelett korszerű és változatos tápanyagokat gyömöszöltek magukba a morc hadfiak.

És, hát a jót sem vetették meg, ékes bizonyítéka ennek az a rengeteg gyümölcs, amit fogyasztottak. A táborok feltárása során nagy mennyiségben kerültek elő gyümölcsmagvak: alma, körte, szilva, szőlő, málna, őszibarack, cseresznye, dió, mandula, mogyoró. Többségüket igazi ínyencek módjára tartósították is, aszalással vagy mézben, mustban, ecetben áztatva. Tudtak ezek a srácok, az egyszer biztos.

Mivel minden étkezés elengedhetetlen tartozéka a sajt, hát derék légiósaink sem maradtak ki ebből, ők aludttejből állították elő a savó lecsepegtetésével. Fűszernövények hozzáadásával, füstöléssel, sózással sokféle fajtáját készítették.

Igazi erőt viszont a hús ad, ették is rendesen. A legkedveltebb a disznóhús volt, ami az északnyugati területeken háttérbe szorította a délen kedveltebb birka- és kecskehúst. A választékosabb étkezésben helyet kaptak a marhahús és a különféle szárnyasok is. A hús tartósítására a füstölést és a sózást alkalmazták.

De most már jöjjön pár recept is, ehhez segítségül hívtam Marcus Gavius Apicius bestsellerét, a - Szakácskönyv a római császárkorból - című „minden szakácskönyvek ősét”.

Hústekercsek Apicius módra

Hozzávalók: 1 kg sertéstarja, 1 dl tokaji aszú, só (vagy szardellapaszta a római garum helyett), lestyán, kömény, 5 dkg darált dió

Elkészítés módja: a kicsontozott tarjaszeleteket sózzuk, borsozzuk, majd göngyöljük össze. Vegyünk elő egy szép tepsit, öntsünk bele egy kis vizet, fektessük bele a hússzeleteket, fóliázzuk le, és süssük szép pirosra. Közben készítsük el a mártást: a tokajit keverjük ki a szardellapasztával, vagy a fűszerek és a dió keverékével. A félig megpuhult hústekercseket vegyük ki a sütőből, kenjük meg a mártással, és úgy süssük készre.

Mézes sült hús

Hozzávalók: 1 kg sertéscomb, só, akácméz

Elkészítés módja: a húst sózzuk meg, és sütőben süssük szép pirosra. Ha elkészült, csurgassuk rá az akácmézet, és tálaljuk.

Csirke Frontinus módon

Hozzávalók: 1,5 kg csirkecomb, 1 dl olaj, só, kapor, póréhagyma, koriander, borsikafű, 2 dl bor.

Elkészítés módja: az olajban fehéredésig sütjük a csirkehúst. Ezután aláöntjük a bort és a vizet. Megfűszerezzük, és készre pároljuk. Ha megpuhult, borsozzuk.

A köret mindegyik recepthez szabadon választott, de ne feledkezzünk meg róla, hogy Rómában még nem ismerték a burgonyát…

Teli pocakot Mindenkinek!

Dzsafi

Mindannyiunk nevében megköszönöm Mackós Miksa Hasmester barátom beszámolóját hétvégi időutazásáról. Amennyiben valaki többet szeretne tudni Szombathelyről, ajánlom figyelmébe a Wikipédia idevonatkozó oldalát, illetve a Savaria Történelmi Karnevál honlapját.

Remélem mindenki szép élményekkel gazdagodott a nyáron, de ne búslakodjunk, hisz még előttünk az „indián nyár”, piaci dinnyeárus barátom szerint pedig még szeptemberben is élvezhetjük a mézédes magyar görögdinnyét, mely nem is görög, inkább vörös dinnye.

Üdv
Nani

Fotók és további információk: http://www.savariakarneval.hu/

  • Kinyomtatom
  • Elküldöm

Ajánlott receptek és cikkek

Hozzászólások

Mindmegette 7 évvel ezelőtt
Nordkapp teljes üzenete általunk: A Dzsafi által említett Marcus Gavius Apicius, az ókor leghíresebb szakácsa volt. Ez az Augustus - Tiberius korában élt ínyenc nemcsak művelte, de tanította is a szakácsművészetet. Ínyencségéről és tékozlásairól híres ember volt, dőzsöléseiről sok legenda kering. Miután mindenét elpazarolta, öngyilkos lett. Azt a kevés adatot, ami életéről ránk maradt, főleg Senecának, Tacitusnak és Cassius Diónak köszönhetjük. Gyakran említi receptjeiben a Garumot, az ókori római konyha kedvenc fűszerét. De mi is az a garum? Egy rothasztott halból fűszerekkel készített mártás, a rómaiak ketchupja, melyet gyakorlatilag minden ételükkel fogyasztottak, takarékoskodva az akkor még oly drága sóval. És hogyan készült? Nos Gargilius Martialis (Kr. u. III. sz.) erre a receptre esküszik: Végy egy csomó jó zsíros halat (pl. szardíniát, sprotnit, farkas halat) és egy 30 literes amfora edényt. Ízesítésül száraz fűszernövények kellenek, melyeknek jó erős aromája van. Ilyen a kapor, a koriander, az édeskömény, a zeller, a menta, az oregano. Ezeket rétegesen tedd az edény aljára. Majd tégy rá egy réteg halat, s ezt fedd be 2 ujjnyi sóval. Ismételd meg ezt annyiszor, amíg az edény teli nem lesz. Tedd ki mindezt a napra, hét napig álljon. Aztán 20 napig naponta kevergesd. Amikor már megfelelő *illatú* a készítményed, nyomj bele egy erős fonott kosarat a halasedénybe, a kész garum átszűrődik a kosáron, s egy csuporral lemerheted. Végül két római kori desszert: Körtefelfújt Hozzávalók: 1 kg körte (hámozott, magozott), 6 tojás, 4 evőkanál méz, 1 dl aszúbor, egy kevés olaj, fél dl garum (vagy fél teáskanál só), egy negyed teáskanál őrölt kömény, őrölt bors. Főzd össze a körtét a borssal, köménnyel, mézzel, aszúborral, garummal és egy kis olajjal. Add hozzá a tojásokat. Főzd még kb. 30 percig kis, majd közepes lángon. Tálaláskor szórd meg borssal. Töltött datolya A datolyából szedd ki a magot, dióbéllel és borssal töltsd meg, mézben főzd meg és tálald. Üdvözlettel, ezúttal Svájc gyönyörű hegyvidékéről, Interlakenből, Nord
Nordkapp 7 évvel ezelőtt
A Dzsafi által említett Marcus Gavius Apicius, az ókor leghíresebb szakácsa volt. Ez az Augustus - Tiberius korában élt ínyenc nemcsak művelte, de tanította is a szakácsművészetet. Ínyencségéről és tékozlásairól híres ember volt, dőzsöléseiről sok legenda kering. Miután mindenét elpazarolta, öngyilkos lett. Azt a kevés adatot, ami életéről ránk maradt, főleg Senecának, Tacitusnak és Cassius Diónak köszönhetjük. Gyakran említi receptjeiben a Garumot, az ókori római konyha kedvelt fűszerét. De mi is az a garum? Egy rothasztott halból fűszerekkel készített mártás, a rómaiak
Nanasnani 7 évvel ezelőtt
Andi, köszönjük! Dícséreted most elsősorban Dzsafit illeti, hisz ő ízlelte a felsorolt ókori étkeket, és persze (gondolom, ismerve magunkat) le is öblítette, jófajta újkori serrel, vagy borral! Egészségére :-))) Szép augusztus végét Mindenkinek, Nani.
ekesandi 7 évvel ezelőtt
Nani, Dzsafi, Ez a cikk milyen jó volt! Érdekes, hogy az akácmézet a húsra a végén csak rácsorgatták. Üdv Andi

Magazin