Még több időt töltünk házon kívül, még kevesebb idő jut minden otthoni tevékenységre. Flóris a játszótéren a babakocsiban letudja az alvást és a napi nyugton maradás-adagot. Idehaza már csak a karon ülő gyermek szerepe szimpatikus neki. A hordozókendőből nyíló - magaslatinak nem nevezhető, de mégsem annyira alagsori, mint a szőnyegen - kilátáson kívül csupán egyetlen dolog érdekli: a konyha. Ez persze tiltott terület számára, de nincs rajta ajtó, csak egy boltív választja el a nappalitól. Ez a boltív viszont elég széles ahhoz, hogy ne találjunk egykönnyen rácsot, amivel távol tartanánk a betolakodókat. A nagyok már úgy-ahogy megtanulták, hogy nem lehet akármikor bemenni a konyhába. A picike számára viszont a világ legegzotikusabb helye, ahol szőnyeg helyett padló van. Pillanatok alatt ott terem, és - hogy örüljek - rögtön fel is takarítja nekem. Így aztán a napjai kábé így néznek ki: babakocsiból ki, hordozókendőbe be, "konyhából ki!!!", babakocsiba be... és így tovább.
A fiúk napirendje sem sokkal változatosabb: továbbra is napi háromszor tesszük meg az utat az iskola és a lakás között (oda vissza), csak most kétszer a játszóteret is útba ejtjük. A családi mintázat a következő: óvoda, iskola - hordozókendő // óvoda - játszótér - hordozókendő // iskola - játszótér - hordozókendő és némi replika a konyha miatt.
A játszótéren és hazafelé
Nem csak a kiruccanások miatti időhiány miatt lett meghatározó ez az esemény, hanem azért is, mert az új program épp étkezések idejére esik - és Sebőkémnek már egyszerűen nincsen hová fogynia tovább.
Az új rendszer úgy néz ki, hogy Flóris a játszótéren ebédel (többnyire elcsipegetek neki egy banánt - ezt a legkönnyebb elvinni, adagolni, sőt elrakni is, ha marad. Épp csak a cipzár hiányzik a tökéletes komforthoz ("bezárhatnám a maradékot"). Kelemen is a játszón fogyasztja az első fogást. Így avanzsált előétellé a lekváros kenyér, a zserbós szendvics, a zabos-mézes keksz, a szendvicssütőben sütött melegszendvics vagy a pogácsa.
A játszótér egy hatalmas füves terület közepén van elkerítve. Van rajta egy mászóka - két kis színes házikó a két pillére -, ide tartozik még egy csúszda és több különböző feljárat, van továbbá két mászófal mindenféle trükkös lejárattal, és egy kisebb, hagyományos hálóval, valamint hinták nagyoknak, hinták kicsiknek. Az elkerített területen kívül egy magas, erős zsinórokból font szövevényes háló, néhány nagyobb kő, több vastag, elfektetett fatörzs és egy óriási tányérhinta.
Délben nincsenek sokan, csak néhány óvodás, akiknek szintén útba esik ez a hely hazafelé menet. Kelemen azért remekül elvan. Meg-megkerget egy-egy kislányt, virágot szed velük a fű közül, hintázik, felmászik egy-egy falra vagy a csúszda vályúján lépked felfelé. Közben oda-odaszalad egy kis ennivalóért. Flóris ebéd után alszik egyet ott a kocsiban, nekem meg van úgy háromnegyed órám, mikor senki nem vinnyog a fülembe, és élvezem, hogy öt helyett csupán egyre kell figyelnem.
Fogalmazási gyakorlatok
Úgy egy óra múlva besokallunk a déli naptól - de mehetnékem csak nekem támad. Kelement még meg kell győzni... Hogyan tegyük kívánatossá Kelemen számára a hazaindulást? Leggyakrabban ott kötünk ki, hogy "mamma, mesélj"! És ez nem azt jelenti, hogy "menjünk haza, ebédeljünk meg, hozok neked egy könyvet, és olvass egy mesét!", ó, nem!
Ez azt jelenti, hogy az úton hazafelé folytatnom kell egy már korábban elkezdett történetet Nils Holgersonról, a kalózokról és elveszett kincseikről, valamint a kisvakondról. Nem, nem egymás után. Egyszerre. Egyazon történetbe foglalva őket. Olykor vendéget is kapnak: Márton ludat, Pumuklit, Mátyás királyt vagy Thomast és barátait. A feltételeket (körülmények, szereplők, bizonyos fordulatok) természetesen a gyerekek szabják, nekem csak a történetet kell érdekessé tennem... Fogalmazási gyakorlatok idősebbeknek és haladóknak (Cavinton helyett).
Míg tehát Nils Holgerson és a pocok egy kincsvadász hátizsákjának oldalzsebében eljut egy lakatlan szigetre, ahol a bozóterdő legmélyén rátalálnak egy réginek látszó nehéz és alaposan bezárt vasládára, mi szépen hazasétálunk. És mire kinyitni is sikerül ezt a vasládát, addigra Flóris is felébred szépen. Kezdődnek a hordozókendős órák.
Háromkor az iskola is véget ér - úgyhogy hamarosan ismét útra kelünk, és én folytathatom is a sztorit, ahol abbahagytam. Miután összeszedtük Sebőt, megint a játszótérre megyünk, de most más a program. Most tele a játszótér az iskolából kieresztett gyerekkel.
Mi, történetesen, egy Holly nevezetű kislányra várunk, Sebő gyerek osztálytársára. Mikor megérkezik Holly, megkezdődik az Élet. Ő cukorkát és chipset hoz, Sebő meg mikor mit. Bevonulnak a mászóka egyik pillérén levő kis "házikóba", és megy a susmus - no meg a nassolás. Időnként kijönnek, megmásznak egy-egy hálót vagy falat, körbefutják a bekerített területet, vagy egyensúlygyakorlatokat végeznek az elfektetett fatörzseken, esetleg hintáznak. Majd ismét visszabújnak, s folynak tovább a titkos tárgyalások. Kelemen ez idő alatt aktívan alkalmatlankodik. De azért gyakran beleun. Ilyenkor nagyjából ugyanazt csinálja, mint ők, ha "szünetet tartanak".
Aztán - úgy másfél óra múlva - kezdődik ismét a rábeszélés: "Miért is lesz jó, ha hazamegyünk...?" És folytatódik a mese.
Holly joghurtos pogácsája
Holly angol lány, nem ismeri a pogácsát. Helyesebben nem ismerte. Mert most már egyenesen szereti. Kifejezetten erre a susmus-nasira sütöttem pogácsát a héten. Kétszer is - mert nagy sikere lett.
Mielőtt hiteltelenné válok, elmondom, hogyan oldottam meg a dolgot. Ez ugyanis nem az a "gyorsan sütök egy kis pogácsát"-változat volt. Keményen meg kellett küzdeni érte.
Háromnegyed óra hordozás után többnyire letehetem a babát úgy 15 percre. Ha nem éhes, és egyéb baja sincs épp. Kihasználva egy ilyen alkalmat berontottam a konyhába (Flóris utánam), és első menetben összeállítottam a tésztát. Közben háromszor kipakoltam a kiskölyköt a konyhából a nappali legtávolabbi sarkába. Mikor pedig az élesztő is felfutott, egy másik ilyen alkalommal bedagasztottam a pogácsát. Aztán hagytam, ahogy és ahol volt. Se letakarás, se langymeleg, semmi. Szépen megkelt így is, sőt! Este, mikor végre ágyba dugtam a legkisebbet is, rádöbbentem, hogy én mindjárt elalszom - szemben a pogácsával... Kreatív voltam: fedőt tettem rá, beraktam a hűtőbe, és mondtam egy fohászt, hogy ki ne másszon reggelig a hűtőrácsra. (Nem tette.) Másnap kivettem, hagytam, hogy átvegye a szoba hőmérsékletét, s két-három hasonló, "lopott" 15 percben aztán kisütöttem őket. Két nappal később nagyjából ugyanez volt a menet, annyi különbséggel, hogy akkorra felfedeztem: Flórissal a "nyakamban" is kiválóan lehet pogácsát szaggatni.
Még egy különbség volt. Az első adag pogácsánál még nem volt elég tejfölöm, ezért joghurttal pótoltam a hiányzó mennyiséget. Aztán ez annyira megnyerte mindenki tetszését, hogy a másodiknál, habár addigra került még tejföl, mégis ugyanígy csináltam.
Joghurtos pogácsa
Az eredeti receptet Horváth Ilona szakácskönyvéből vettem.
Hozzávalók:
50 dkg liszt (nálam: 35 dkg fehér, 15 dkg teljes kiőrlésű liszt)
15 dkg vaj (vagy 10 dkg zsír - ez utóbbival még sosem próbáltam, de ha továbbra sem hízik meg Sebőkém, ez lesz a következő változat)
2 dkg élesztő
2 dl tejföl (helyett kb. 2 evőkanál tejföl és 3-4 evőkanál natúr joghurt)
1 tojássárgája a tésztába
1 tojássárgája + némi tej a pogácsák megkenéséhez
langyos tej (amennyi ahhoz kell, hogy gyúrható állaga legyen a tésztának)
só (Horváth Ilona szerint ízlés szerint, de én ettől - minden tiszteletem ellenére - a falra mászom. Valami fogódzót azért adhatott volna! Most kóstolgassam a nyers tésztát??? Többszöri sütés árán tapasztaltam ki, hogy a megfelelő mennyiség 2-3 teáskanál. Így már lehet dönteni ízlés szerint.)
cukor az élesztő felfuttatásához
sajt, magok (napraforgó, tökmag, lenmag) a tetejére
A bébihordozós "semmi cicó" elkészítési mód az alábbi: egy tál aljára szórom a sót, arra a lisztet. A liszt tetejébe mélyedést vájok, abba szórom az élesztőt, rá a cukrot, majd jöhet a tej, lefedem, míg felfut az élesztő. Akkor jöhet a többi hozzávaló. Összegyúrom, kelesztem. Ha megkelt, kinyújtom, behajtogatom a széleit, és 20 percig hagyom. Ha jut idő, ezt 3x megcsinálom. Ha nem, úgy is jó. Kiszaggatom, a tetejüket megkenem tejes tojássárgájával. Reszelt sajtot, magokat szórok rájuk. A tejfölös változathoz a tökmagos illik a legjobban a család ízlése szerint, ehhez a joghurtoshoz viszont a lenmagos a legfinomabb. 180 fokos sütőben 20-25 percig sütöm őket.
Zöldek sörtésztában
Azért "rendes ételt" is ettünk az elmúlt héten.
Nem is olyan rég kidolgoztam egy "hordozókendős" panírozási technikát lapos húsokra és halakra - legközelebb talán erről is írok -, de most nagyon rákívántam egy kis bundás brokkolira... A panírozás sem lehetetlen gyerekkel, de fárasztó és hosszadalmas. Egyszerűbb kellett. Arra gondoltam, kipróbálom a sörtésztás brokkolit. Éééés! Nagyon finom! A sörtészta kicsit édeskés, a brokkoli kicsit kesernyés: tökéletes összhatás! Ha pedig benne voltam, bundába vontam még pár masik zöldséget is: spárgatököt és két itteni, karalábéhoz hasonló ízű zöldséget, az egyiknek sárgás s színe, édeskésebb az íze, és swede a neve, a másik tunip névre hallgat, kisebb, mint a swede, lilás-fehér árnyalatú, és talán egy fokkal jobban emlékeztet az íze a karalábéra, csak nem olyan intenzív. (Ugye, ki lehet találni, hogy a karalábét itt nem ismerik?)
Zelleres burgonyát készítettem hozzá. Épp úgy csináltam, mint a petrezselymes krumplit, csak zellerlevéllel szórtam meg petrezselyem helyett. Legközelebb pedig olyan hagymás kölest fogok, amilyet a múltkor a cukkinifasírthoz. Ehettük volna tartár- vagy ki tudja, milyen mártással is, de mi csak bolti majonézzel fogyasztottuk (vajon miért?), és így is elégedettek voltunk vele.
A prímet a brokkoli vitte. A többi helyezésben már megoszlottak a vélemények. Nekem a spárgatök, a férjemnek a swede, a fiúknak a turnip volt a leginkább foguk alá való. Végülis mindegy! De a brokklit ne hagyjátok ki!!!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
