 sétálni mentünk ebéd után. Ká a Forma1 miatt maradt otthon, Anyának pedig pihentetnie kellett a műtétes lábát, ami hála Istennek egyre jobban van. Óriási kört tettünk meg a tűző napon, de megérte, mert egy elhagyatott utcában hatalmas bodzabokrokra bukkantunk, ahonnan mindannyian szedtünk egy-egy kisebb csokor bodzavirágot.){kind=small}
Amint hazaértünk, neki is álltam a bodzalé elkészítésének. Alapvetően minden évben bodzaszörpben utazom, de idén úgy döntöttem, maradok a szezonális bodza ivólénél. Fogtam egy hatalmas lábast és egy hasonló méretű műanyag edényt, és színültig teletöltöttem őket hideg vízzel. Belecsavartam vagy 5-6 citromot, majd hozzákevertem még 4 db felkarikázott citromot és néhány kanál édesítőszert. Még sosem készítettem édesítővel bodzalevet, ezért épp itt volt az ideje, hogy kipróbáljam. Jól összekevertem, és megkóstoltam. Isteni, bár kissé savanykás limonádét kaptam. A tetejébe fejjel lefelé belenyomkodtam az illatos bodzavirágokat, majd mindkét edényt a hűtőbe tettem. Ha minden igaz, ma estére már kész is lesz. Csak szűrni és inni kell.:o)
Persze nem csak bodzalevet készítettem a hétvégét. Büszkén jelentem, hogy megsütöttem életem első ötlábú libáját. :o)
Történt ugyanis, hogy reggel elindultam a henteshez, hogy veszek egy kis pulykahúst... A pult mögött azonban megpillantottam a libacombokat. Ká jutott eszembe, aki mindig azt szokta mondani, hogy megérti József Attilát, amiért szeretett volna gazdag lenni és egyszer libasültet enni. :o)
Gondoltam, gazdagok ugyan még nem vagyunk (bár minden viszonyítás kérdése csupán), de a libasült azért megoldható, nem kell egy életen át sóvárogni utána. Igaz, így se pulykát, se tejet, sem mást nem tudtam venni, mert nem úgy indultam neki, hogy libacombokkal térek majd haza, de egy szép zöld káposztára azért még futotta. Mire hazaértem, megfájdult a vállam a cipeléstől, olyan nehezek voltak a libacombok.
Otthon aztán megmostam és besóztam őket, aztán betettem egy műanyag tálba, és lefóliáztam. Legalább 5 órát hagytam állni a húst, majd egyesével megkentem őket mustáros-olajos-hagymás páccal, majd jól megborsoztam, és egy éjszakára állni hagytam az egészet.
Másnap reggel felhívtam a bátyámat, hogy megkérdezzem, hogy kell kuktában főzni (mert még sosem próbáltam), majd anyukámat, hogy mit csináljak a libacombokkal. Mindkét telefonos segítségemet felhasználva a libacombokat pácostul a kuktába raktam, és felöntöttem annyi vízzel, ami épp ellepte. Két erőleveskockát is a vízbe dobtam, hogy jobb íze legyen majd a húsnak, majd forrástól számított egy órán át takaréklángon főztem. Utána a tesóm utasításai szerint kieresztettem a gőzt a kuktából (elfordítottam a szelepet, majd a pult mögé ugrottam, arra az esetre, ha felrobbanna). Szerencsére semmi horror nem történt, bár nagyon sokáig tartott, míg a gőzölgő gejzír okozta óriásfelhő felszakadozott a konyhában. Ezután bátran kinyitottam a kuktát, és ellenőriztem a húst. Majdnem puha volt, és az illata - nos, nem is tudom milyen jelzőt használjak - egyszerűen leírhatatlanul finom volt. A levet leöntöttem, a combokat pedig sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. Picit megsóztam, majorannával megszórtam és a kifőtt zsíros lével meglocsoltam, majd 1,5 órára a sütőbe toltam. 200 fokra állítottam a hőfokot. 1 órán át alulról-felülről kapta a liba a hőt, aztán az utolsó 30 percre légkeverésre állítottam a sütőt. Minden 15. percben a zsíros lével meglocsoltam a combokat, hogy jó ropogósak legyenek, de alájuk is legalább 2 cm vastagon öntöttem, nehogy kiszáradjanak. Így végül 2,5 órás küzdelem után tálalhattam életem első libasültjét, amely így nézett ki:
A libasülthöz petrezselymes újkrumplit és párolt káposztát készítettem. Elkészítés: Megmossuk, és vékony csíkokra vágjuk a káposztát. Jól besózzuk, majd 10 percet állni hagyjuk. Ezalatt néhány kanál olajon 2-3 evőkanál cukrot karamelizálunk, majd amikor a cukor már teljesen felolvadt, óvatosan (mert rémesen fröcsög) rátesszük a kissé kinyomkodott káposztát. Borsozzuk, sózzuk és addig pirítjuk, amíg zsemleszínű lesz, majd forrón, libasülttel és a krumplival tálaljuk.
Mivel nem voltam benne biztos, hogy mindenki szereti a párolt káposztát, vajon párolt petrezselymes sárgarépát is készítettem, ami nagyon jól illett a menühöz.
Elképesztő sikert arattam a libasültes menümmel, Ká és a szülők nem győztek dicsérni. Azt mondták, békebeli, és olyan finom, mintha legalábbis 30 éve a konyhában tüsténkednék. Való igaz, a libasült fenséges lett. A bőre ropogósra sült, a húsa pedig olyan omlós lett, mint a vaj. A káposzta, répa és krumpli is mind egy szálig elfogyott. Bár a könnyű, mediterrán ételek híve vagyok, ezt látva elgondolkodtam azon, hogy a jövőben behatóbban kell foglalkoznom a magyar konyha remekeivel...:o)
Családi bodzaszörpünk receptje >>>
A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)