Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

2005. szeptember 30. Varga Dénes

Ká óvodás-kora óta így nevezi a Vargabélest. Na és? Én azt hittem, hogy aknatáska, Esztergomb és szarmonella. A gyerekek ettől édesek. Megpróbálnak logikát találni a számukra sokszor teljesen logikátlan szavakban. Persze, előfordul, hogy valaki úgy marad, és úgy beszél, mint a szomszédunk, Józsi. Anterna, planelház és keorográfia - szokta mondani, és nem érti, hogy miért kuncog még a postásunk is oly vidáman a bajsza alatt.

Lassan két hete küzdök a 90 napos fogyókúrával. Már nem találom kínszenvedésnek betartani az alapszabályokat, bár a gyümölcsnapokat nem igazán szívlelem. Pláne akkor, ha aznapra Ká-nak valami finomságot főzök. De végigcsinálom és punktum! Amúgy észrevettem, hogy ha süteményt sütök, sokkal kevésbé kívánom az ízét, mintha máséból ennék. Persze, szénhidrát napon, este megkóstolhatom...


A Varga Dénes ötlete egyik kedves olvasómtól, Valitól jött. És az almás rétes után maradt két csomag réteslapom a hűtőben. Először káposztás-rétesben szerettem volna "utazni", de aztán rádöbbentem, hogy még sosem ettem káposztás rétest. Úgy pedig nehéz egy töltelék ízét eltalálni, nem? Ráadásul napok óta foglalkoztat a káposztás pogácsa és a káposztás kenyér gondolata.
(Eláruljak egy titkot? Az íróasztalom alatt, egy zacskóban szép kis káposztafej lapul. Ká még nem tudja, de majd hétvégén, amikor a pogácsám és a kenyér illata kíváncsi kígyóként a szobánkba tekereg, rádöbben, hogy Mirza megint valami különlegeset sütött!)

Varga Dénes: lépésről-lépésre
0.) Kivajazunk egy tepsit és 4 réteg réteslapot teszünk bele (minden egyes réteslapot picit megolajozunk egy ecsettel)
1.) Megfőzünk 25 dkg cérnametéltet.
2.) 50 dkg túrót áttörünk krumplinyomón és összekeverjük 4 tojássárgával, 3 evőkanál cukorral, 1 vaníliás cukorral, 1-2 dl tejföllel (attól függően, mennyire száraz a túró), 2-3 evőkanál olvasztott vajjal és 5 dkg mazsolával (amit előtte alaposan megmostunk és rumba áztatunk).
3.) A tésztát összekeverjük a túrós krémmel
4.) 4 tojásfehérje habját felverjük keményre. A végén belekanalazunk 2 evőkanál cukrot és 1 vaníliás cukrot, és még egy picit verjük a habot. 
5.) A tojáshabot óvatosan a krémhez keverjük.
6.) A tepsibe rakott 4 db réteslapra öntjük a masszát, és egyenletesen eligazítjuk.
7.) Újabb 4 réteslapot helyezünk a massza tetejére (mindegyiket megcsöpögtetjük egy kis olajjal).
8.) Olvasztott vajjal megkenjük a réteslapok tetejét, majd előmelegített sütőben, lassú tűzön 25-30 perc alatt készre sütjük.

A Varga Dénes sütése közben nagy-nagy szerelési munkák folytak a kis házban, ugyanis ki kellett cserélni az öreg mosdónkat a fürdőszobában. Hogy röviden vázoljam a helyzetet: a fürdőben sosem volt fűtés, és maga a ház is lakatlan volt hosszú évek óta. A falak minden télen átfagytak, majd nyáron felengedtek, közben pedig jól átvizesedtek és megpenészedtek. Ká és én jól tudtuk ezt, amikor festettünk, gletteltünk, és megpróbáltuk menteni a menthetőt, de nem igazán sikerült. A múlt héten elhaló hangot hallatva nagyot nyekkent a mosdónk, és látni engedte, hogy csak egy hajszál tartja már a falon. Hála Istennek, Ká egyik gyermekkori kis barátjából vízvezetékszerelő lett, így a segítségünkre sietett. Mire elkészítettem Varga Dénest, az új mosdónk boldogan pislogott a falon. Hát nem helyes? 

Persze nem csak Varga Dénest sütöttem, mert süteménnyel nem szabad jóllakni. Fűszeres-zöldséges-vajas burgonyakarikákat sütöttem egy nagyobb jénaiban. A burgonyákat (5-6 kisebb darabot) megmostam, megpucoltam és sós vízben megfőztem. Felkarikáztam 3 paradicsomot, 3 hagymát és 2 paprikát. Kivajaztam a jénait, és elkezdtem belerakosgatni a sorokat: hagyma, krumpli, paradicsom, paprika, hagyma, krumpli, paradicsom, paprika, hagyma... Végül olvasztottam egy kis vajat, és óvatosan meglocsoltam minden egyes sort. Kivettem a fagyasztóból egy zacskó kelbimbót, és egy jó nagy maroknyit szórtam a zöldségekre. Megszórtam ételízesítővel, sóval, borssal, bazsalikommal és oregánóval az egészet, majd egy pici olívát is locsoltam rá.
Előmelegített sütőben aranybarnára sütöttem a zöldségeket. Amikor már majdnem kész volt, egy kesztyűvel kihúztam a tálat, és egy fakanállal mindent jó alaposan összekevertem. Nagyon finom, ropogós lett - és a keményítő napra kiváló ebéd és vacsora! (Utólag azonban az ölembe pottyant egy apró tanulópénz: a paradicsomról le kellett volna húzni a héját! De hogy???)

 

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>    

Ezek is érdekelhetnek