A nagymamám csuda aranyos, fehér hajú tündér volt. Nagyon szép nő volt idős korában is, istenien sütött, főzött, varrt, gobelinezett és hímzett. Persze gyerekként - mit sem törődve a receptekkel - egyszerűen magamba tömtem a kezei közül kikerült finomságokat, és nem foglalkoztam a konyhaművészet fortélyaival. Így aztán nem írtam le, hogyan készítette azokat a csodaszép mézeskalácsait. És az a vicc, hogy Anya sem írta le, hiszen a Nagymama minden Karácsonyra megsütötte, selyempapírral bélelt dobozba csomagolta, és elküldte nekünk.
Sajnos két évvel ezelőtt, épp télen a Nagymama örökre itthagyott bennünket, hogy odaát végre - huszonegynéhány év után -találkozzon a Nagypapámmal. Legendás szerelem és példaértékű házasság volt az övék. Azt hiszem, sokkal jobb lenne a világ, ha mindenki így tudná szeretni a másikat, ahogy ők szerették egymást. Már gyerekként is mindig arról álmodoztam, hogy egyszer nekem is ilyen házasságom lesz, csak nem négy, hanem öt gyerekkel...
Ezúttal azonban elérkeztem ahhoz a ponthoz, amit szinte szégyellek leírni, de... NEM TUDOK MÉZESKALÁCSOT SÜTNI. Ez sajnos tény. Tavaly kőkemény, két éve pedig szénné égett mézeskalácsokat gyártottam, amelyeken a tojáshabom egyszerűen behorpadt. Kudarcaim olyan szinten elvették a bátorságomat, hogy idén (valóban szégyenletes módon) mézeskalács-porból készítettem mézeskalácsot.
Nem vagyok gyáva (vagy mégis?), de annyira szerettem volna, hogy a kis ház friss mézeskalácstól illatozzon Karácsonykor, hogy nem mertem megkockáztatni a bukást. A port egyszerűen összedolgoztam a doboz hátoldalán szereplő hozzávalókkal (25 dkg vajjal és 1 tojással), a tésztát könnyedén kinyújtottam és kiszaggattam, majd a süteményeket sütőpapírral kibélelt tepsire tettem, és előmelegített sütőben néhány perc alatt kisütöttem.
A mézeskalácsok hamar elkészültek, de hátra volt még a díszítés... Fogalmam sem volt, mikor és hogyan díszítsem. Vajon most kellene megkenni a tojásfehérjével? Vagy a sütés előtt kellett volna? És abba mennyi cukor kell? Vagy nem is kell bele cukor? És a franciadrazsét mikor kell beletenni? Kétségbeesetten hívtam Anyát, de ő sem tudta. Sem a barátnőim, sem a szomszédaink. Ráadásul otthon internet-hozzáférésem sincs, a Mindmegettén sem tudtam megnézni: magamra maradtam. Nagyot sóhajtva megkentem őket tojásfehérjével, és beléjük nyomkodtam a színes cukrokat.
Ká-nak nagyon tetszettek a díszeim, megsimogatott, és látványos boldogsággal felfalt néhány fenyőfát. De ő is tudta, hogy ez nem az igazi. A sütik finomak voltak, de nem volt mézeskalács illatuk. Nem volt fehér mázas dísz rajtuk, a cukraim pedig a mozgatástól kigurultak. Nagyon elszomorodtam, hogy nem sikerült olyan mézeskalácsot sütni, mint a nagymamának. Mondjuk még nem késő. Karácsonyig tíz napom van. Addig, akit lehet, megkérdezek: Mondd csak, hogy kell mézeskalácsot sütni?
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
