Habkönnyű eper – leveles keretben

Eperszezonban szinte magától adódik, hogy epres édesség kerüljön az asztalra. Az ínycsiklandó, lédús, friss gyümölcsöt sokszor nincs is szívem feldolgozni, csak úgy magában szemezgetek belőle…  akárcsak gyerekkoromban, bár akkoriban a kertben termett, nem kellett piacra menni érte. Frissebb nem is lehetett volna! Az eperlakoma netovábbjához pedig egy doboz (akkoriban barna fedőfóliával ellátott) friss tejszín jelentette az utat, amit a kis kézzel tekerhető műanyag edénnyel kombinált habverővel lehetett hosszas munkával felverni. Legalábbis akkor nagyon hosszúnak tűnt a várakozási idő.

Az eper és tejszínhab klasszikus párosa persze számos egyszerűbb és rafináltabb desszertben köszön vissza, legyen az cukrászipari vagy saját készítésű darab. A házi sütemény azért legalább háromszoros öröm, mert a kitalálás, a készítés és a közös kóstolás élménye egyaránt adott. Ráadásul a profik által kreált gyümölcsös finomságok sok esetben igen látványosak ugyan, de a tartós állagot biztosító trükkök nem mindig könnyítik az adott desszert elfogyasztását, és itt nem csak a fényes csillogást biztosító zselékről és egyéb titkos komponensekről van szó.

A bogyós gyümölcsök valóban egészben mutatnak a legszebben, de az eperszemek rendszerint nagyobbak annál, mint hogy egyetlen harapással a desszertkompozíció minden összetevője precízen ízlelhető volna – hisz az ilyesmi mindig élvezet is egyben. Igyekeztem hát olyan megoldáshoz folyamodni, mely egyszerre próbál a látványnak és a teljes ízélménynek is kedvezni, no és nincs is benne semmi mesterséges állományjavító (a nyeletnyi vodkát semmiképp nem tekinteném annak).

Habkönnyű epres koszorúk

Elkészítés: A leveles tésztát enyhén lisztezett felületen egyenletesen kinyújtom kb. 3-4 mm vékonyságúra. A tojást enyhén felverem. A sütőt 190 fokra előmelegítem. Egy nagy, 8 cm átmérőjű fánkszaggatóval annyi kört szúrok ki belőle, amennyit csak lehetséges. Ekkora tésztából 12 biztosan kijön. Minden második körlap közepéből egy 5 cm átmérőjű szaggatóval újabb körlapokat szaggatok.

A maradék tésztából még igyekszem kis körlapokat kiügyeskedni úgy, hogy páros számú legyen a végeredmény. Ezekkel is hasonlóan járok el: minden második közepére helyezek egy kis átmérőjű aprósütemény-kiszúrót, és kimetszem vele a tésztakorongokat. Egy nagy gáztepsit sütőpapírral borítok, egymástól kb. 2 cm távolságra elhelyezem a tele körlapokat. Kenőecsettel mindegyik peremét vékonyan megkenem a felvert tojással, ügyelve arra, hogy ne folyjon le az oldalára, mert könnyen odaég.

Erre helyezem a peremeket, vagyis az üres közepű köröket. Minden összeillesztett koszorú alját megszurkálom villával, hogy minél kevésbé emelkedjen fel sütés közben a szimpla tésztaréteg. Ez persze elkerülhetetlen, de a majdnem kész süteményeknél villával vagy kiskanállal vissza lehet egyengetni a „púpokat”. A sütemények felső peremét is megkenem tojással, majd körberakom a jégcukorral. A tepsit forró sütőbe tolom, és 12-15 perc alatt aranyszínűre sütöm. A sütő ajtaját nem szabad kinyitni az első 10 percben, mert különben nem emelkedik fel a tészta megfelelően. A sütési idő befejezése előtt érdemes visszaszuszakolni a felpúposodott szimpla réteget. A kész koszorúkat rácson hagyom teljesen kihűlni.

A töltelékhez az eperszemeket alaposan megmosom, néhányat felszeletelek, a többit apró kockákra vágom. A tejszínt felverem, félkemény állapotban hozzáadom a cukrot, vodkát, vaníliát és a ricottát. Az egészet könnyű krémmé habosítom.

Összeállítás: Minden tésztakoszorú aljára kevés őrölt mandulát szórok, majd jó 3/4 részig megtöltöm a tejszínkrémmel, ráhalmozok nagyjából 2 teáskanálnyi eperkockát, majd minden eperrétegre még 1 teáskanálnyi tejszínkrémet halmozok, végül eperszeletekkel díszítem.

Legalább 1/2 órára hűtőszekrénybe teszem, közvetlenül fogyasztás előtt teszem az asztalra.

A ropogós, leveles tésztarétegek koszorúzzák a zamatos eperrel rétegezett hűvös tejszínkrémet. No és az egész sütemény pillekönnyű – egyszerűen ellenállhatatlan!

A gyerekkori tejszínhabos eper ízeit ugyan már rég megszépítette az idő, de újragondolva, némiképp átalakítva, kiegészítve a komponenseket, ez a desszert mindenképp a koranyár nem csupán nosztalgikus kedvence.