Ká a legtöbb férfihez hasonlóan sosem volt plüssállat-rajongó, ami tulajdonképpen érthető is, hiszen ez számukra rém égő, infantilis dolog. Persze szerintem mindettől függetlenül a legkeményebb, szupermenő managereknek és vállalatvezetőknek is van egy-egy olyan kis kabalájuk, vagy állatkájuk, amit a feleségüktől, gyermeküktől vagy számukra kedves személyektől kaptak, és amit valószínűleg eltitkolnak a külvilág elől. De mondja már meg valaki, ez mire is jó?
Noha lassan betöltöm a 32. életévemet, a lelkem mélyén örök gyermek vagyok, aki azonban annyira már megöregedett, hogy rájöjjön, nem számít, mit gondol rólunk a külvilág, hiszen nem azért születtünk, hogy mindig mindenkinek megfeleljünk. Persze nyilván alkalmazkodnunk kell a munkahelyünk, és a társadalom bizonyos elvárásaihoz, de nem szabad elnyomni az egyéniségünket azért, hogy álarcokban bohóckodjunk a szeretetért. Ká és én nem alakoskodunk, 2 medvét tartunk otthon. A nagyfejű, Mici, az én mackóm, a kicsi, Gyógymedve, pedig Ká mackója, akit 2 éve, egy makacs tüdőgyulladás alkalmával kapott. A két medve azóta barátságot kötött, és napjuk nagyrészében a szekrény tetejéről vigyázzák az egészségünket.
Az idei Medve-nap keretében ezúttal nem Veresegyházán, hanem az Örs Vezér-téri Sugár előtt lehetett megismerkedni a mackókkal. Annak ellenére, hogy az áruház területén megrendezett programok (játszóház, kézműves foglalkozás, mackókiállítás, méhészek) kellemesebbek voltak a melegben, rossz volt látni, amint a mackók egy fém ketrecben üldögélnek naphosszat, hogy az emberek egy-egy fotó erejéig a közelükbe tudjanak férkőzni. Ettől függetlenül a medvék tündériek voltak, bukfenceztek, és folyamatosan birkóztak egymással. Miközben Ká fotózott, elbeszélgettem a gondozójukkal, aki azt mondta, hogy kis kedvencei csak ezen a hétvégén kb. 5 kg mézet, több kiló halat és zöldséget faltak fel. Hmmm.
Az áruház második emelete gyermekzsibongástól és zeneszótól volt hangos. A mozgólépcső hatalmas kiállítóterembe vezetett. A földön, az asztalokon, a székeken, autókon, bicikliken, szekrényeken, de még a falakon is mackók ültek: öregek, fiatalok, fehérek, barnák, pirosak és sárgák. Ki napszemüvegben, ki fejkendővel, míg mások masnival a nyakukban és megint mások gumicsizmában. Ez lehet Medveország, nevettünk össze Ká-val, és medvéink unszolására elindultunk a legszélső asztalhoz, hogy alaposan szemügyre vehessük a fellépő szőrgombócokat. (Ká medvéje nem bírt magával, és minden fotón szerepelni akart, de engedtünk neki, hisz ez az ő napja volt!)
Miközben a mackókat csodáltuk, a háttérben kézműves foglalkozások folytak. A gyerekek medvés üvegképeket festettek, és szakavatott kézművesek segítségével kartonmackókat gyártottak. Egy külön asztalnál a kicsik arcára medve-sminket készítettek, így a sok plüss mellett hamarosan szaladgáló kismackókkal telt meg a terem. Bevallom, erős késztetést éreztem arra, hogy a gyerekek közé üljek festegetni, de aztán visszafogtam magam, hiszen úgyis kevés hely volt az apróságoknak.
Ez a mackó bármilyen hihetetlen is, de házi készítésű. A kiállításon, egy asztalon mackó-szabásminta csomagok hevertek. Mint megtudtuk, egy csomag tartalmazta egy teljes mackó ruházatát, a varrás leírását, a gombszemeket, a cérnát és a tömítőanyagokat. Egy mackó megvarrásához gyakorlott kezű háziasszonyoknak kb. 4 órára van szüksége. A mackókészítő hölgy azt is elmesélte, milyen kedves a szívének az első kézzel varrott mackója, amit annak ellenére, hogy nem olyan tökéletes, mint az őt követő példányok, sosem adna senkinek.
A mackókiállítás után a mézkülönlegességek bemutatója felé sodort minket a tömeg. Az aranyló, édes-illatú mézescsuprok mellett megnézhettük a méhész eszközeit, egy valódi lépesméz-darabot, a méhpempőt, és számos méz specialitást. A méhész mellett mézeskalácsárus kínálta aranybarna süteményeit, amelyek nemcsak nagyon szépek, de mint utólag kiderült, nagyon finomak is voltak.
Vásárfiaként vettünk is egy zacskó lekváros puszedlit is, sőt lefotóztuk vele Ká medvéjét, aki mindenáron szerepelni akart a süteményekkel. Amint Ká beállította a kompozíciót, egy hölgy lépett mellénk, és félszegen megkérdezte, szerepelhetne-e az ő medvéje is, ha már ennyit utazott a Medve-nap miatt. Persze, mondtuk nevetve, és Ká azonnal lefotózta Gyógymedve újdonsült barátját. Arra gondoltam, milyen jó fejek az emberek. Idejönnek a medvéjükkel, végigjárják a programot, és képesek arra, hogy örüljenek ilyen apróságoknak, mint egy közös fotó!
Kora délután volt, mire hazafelé vettük az irányt. Kicsit ugyan kacérkodtam a sarki pizzéria gondolatával, aztán elhessegettem a kantin-ellenes gondolatokat, és úgy döntöttem, hagymanapot tartunk. Hetek óta tervezem, hogy Hagymás-szalonnás lepényt sütök Anyával, de mindig másképp alakult a napom, és nem volt időm elkészíteni. Ezúttal azonban anyukámmal összefogtunk, és hihetetlen finom ebédet sütöttünk. Hozzávalók: 1 csomag mirelit omlós tészta, 70 dkg vöröshagyma, 10 dkg húsos kolozsvári szalonna vagy bacon, 2 felvert tojás, 10 dkg reszelt sajt (fele füstölt, fele sima), 5 dkg vaj, só, bors, bazsalikom
Elkészítés:
1.) A tésztát felengedjük, lisztezett nyújtódeszkán kinyújtjuk, és egy kör alakú kb. 25 cm átmérőjű, kivajazott sütőtálba vagy jénaiba tesszük.
2.) A tésztát szépen elegyengetjük a tálban úgy, hogy egy kis pereme is legyen. Villával megszurkáljuk, és fél órára hűtőbe tesszük.
3.) A vajat egy edényben felmelegítjük, rátesszük a csíkokra vágott szalonnát és megpirítjuk.
4.) A hagymát megmossuk, megtisztítjuk, és vékony karikákra vágjuk, majd rátesszük a pirított szalonnára és folyamatos kevergetés mellett takaréklángon, fedő alatt kb. 25 percig pároljuk. Hozzákeverünk 1 evőkanál vizet a hagymához.
5.) A tojást felverjük, és a hagymás szalonnához keverjük. Hozzákeverjük a reszelt sajtot is, és alaposan átkeverjük a hagymás tölteléket. Megsózzuk, borsozzuk.
6.) A hagymás tölteléket egyenletesen szétterítjük a tésztán, és megszórjuk bazsalikommal és egy kis ételízesítővel.
7.) Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 20-30 perc alatt aranybarnára sütjük. (Onnan látjuk, hogy kész, hogy a töltelék megszilárdul).
A szalonnás-hagymás lepény remekül sikerült, így újabb hagymarecepttel bővül a kantin gyűjteménye. Utólag bevallom, hogy el akartam hagyni belőle a szalonnát (mert ugye az alakom, és a kalóriák, és egyébként is), de Ká és Anya tiltakozni kezdtek, majd leszavaztak. És lőn világosság, igazuk volt. A tészta egy kicsit sem lett zsíros, ellenben olyan pikáns, finom, magyaros kis tészta lett, hogy csak na!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)