Gyerekkoromban sokat nyaraltam Balatonföldváron a szüleimmel. A program minden nap ugyanaz volt, mégsem untam. Sőt!
06:00 - 06:30 Leszaladás a mólóra, a horgászok és a szürkészöld tarajos hullámok bámulása a hűvös reggeli szélben
07:00 - 07:30 A horgászok körül ólálkodó macskák etetése és simogatása, majd hosszas könyörgés, hogy vigyük haza legalább az egyiket
08:00 - 09:00 Mosakodás, reggeli a SZOT üdülő étkezőjében (tojás alakú, nem felfújt, ízfokozó-mentes zsemlék, kockasajt, párizsi, ízesített tea fehér porcelán kancsókban szervírozva)
09:30 Rohanás a strandra, Apa siettetése, hogy gyorsabban pumpálja már azt a sötétkék-piros matracot, tiltakozás a béna "fejretapadós" úszósapka ellen, majd irány a víz
10:00 Napolajozás a Fabulon-családdal, rövid száradás, vízivás, majd vissza a vízbe a többi gyerekkel - önfeledt mókázás
11:00 Part menti köveken való ücsörgés, hínárfonogatás, trafikos készlettel való snecizés (általában sikertelenül), majd aprópénz-kunyerálás a szülőktől és a biciklis kukoricaárushoz rohanás
12:00 Visszaindulás az üdülőbe, menza-jellegű ebéd a többi családdal, majd csendespihenő az árnyékban vagy a szobákban
14:00 Rohanás vissza a partra, strandolás és rommá égés naplementéig
17:00 Szőkére szívott szempillákkal és szinte fehér hajjal, illetve vöröses-barnára égett bőrrel az üdülőbe slattyogás a vizes strandpapucsokban
17:30 Zuhanyzás, készülődés, divatos ruhákba öltözés, Anya kérlelése, hogy hadd próbáljam ki legalább egyszer a szempillaspirálját
18:00 Sétálás, esetleg kertmozi, beszélgetés, KÁPOSZTÁS LÁNGOS vagy gofrievés a Balatonparton a naplementében.
Sajnos azóta sem találkoztam azzal a bizonyos káposztás lángossal, de még ma is érzem az ízét és a balatoni szellő lágy simogatását. Pontosan fel tudom idézni a víz oly jellegzetes illatát, és magam előtt látom a vöröses-sárga aranyhidat, amelyen minden este összevesztünk a tesómmal azt bizonygatva, hogy ÉN ÁLLOK-E BENNE VAGY Ő.
Szóval a lángos szeretete egészen kiskoromig nyúlik vissza. A Balaton partján ugyanis nem "normális", hanem káposztás lángost lehetett kapni, amelynek a tésztájában volt a reszelt, pirított káposzta. Sokkal különlegesebb és sokkal finomabb volt minden lángosnál, amit a városban vagy otthon kóstoltam, pedig Anyukám verziója sem kutya.
Palóc juhtúróval töltött lángost azonban tegnap ettem életemben először, ugyanis Anyukám ezzel lepett meg bennünket.
Hozzávalók: 50 dkg főtt, áttört burgonya, 50 dkg liszt, (5 dkg élesztő + kis tej+ 1 csipet cukor), 2 dl tej, 1 evőkanál cukor, 25 dkg juhtúró, 1 dl tejföl, 1 kávéskanál só
Elkészítés: A burgonyát megpucoljuk, feldaraboljuk, forró vízben megfőzzük, és áttörjük. Az élesztőt kevés langyos tejben egy csipet cukorral megfuttatjuk. Összekeverjük az áttört burgonyát, a lisztet, a sót, a tejet és a tejben megfuttatott élesztőt, és jól átdolgozzuk. Meleg helyen duplájára kelesztjük. Közben a juhtúrót kissé összetörjük egy villával, és hozzákeverjük a tejfölt. Ha a tészta megkelt, lisztezett deszkán kinyújtjuk, majd tenyérnyi téglalapokat vágunk ki belőle egy éles késsel. Minden lap felére juhtúrós tölteléket teszünk, majd a tésztát összehajtjuk, és a széleit az ujjainkkal összenyomkodjuk. Bő, forró olajban mindkét oldalát pirosra sütjük, lecsepegtetjük, és konyhai törlőkendőre vagy szalvétára szedjük. Azonnal fogyasztjuk.
(Hivatalosan 20 darab lángosnak kellene kijönnie a receptből, a valóságban nekünk azonban csak 10-12 darab lett belőle. Nyilván ha az ember kisebb darabokra vágja a tésztát, több lesz belőle, de szerintem így az igazi!)
Sokszor dicsértem már Anya főztjét, kiváltképp a lángosát, de ezúttal ismét olyan recepttel gazdagodott a kantin, amilyen jót még soha, sehol nem ettem. Ez az étel minden baráti vagy családi összejövetelen megállja a helyét! :o)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)