Ruhpolding

Azt hiszem, több dolgot érdemes tisztáznunk, így elöljáróban. Ez egy gasztronómiai oldal, mi köze a sporthoz? Bevallom, semmi. Amikor társaimmal, barátaimmal majd két éve belevágtunk a blog írásba, úgy terveztük, a gasztronómia mellett más, amolyan pasis dolgokról is szót ejtünk, ez a mai alkalom is ilyen. És - ha végignéztétek a fenti videót - tán kedvet kaptok a folytatáshoz is, remélem!

A síugráshoz hasonlóan a biatlon sem tömegek által űzött sport, de tömegeket vonz a televízió képernyői elé, és persze ma már rengetegen vannak, aki a helyszínen élvezik az eseményt, a versenyt. A biatlon évszázadok óta ismert sportág, melynek népszerűsége néhány évtizede éppen a tévéközvetítésekkel ugrott meg.

Ruhpolding és a biatlon

A település Németország délkeleti részén, Traunstein megyében fekszik. Bajorországban, az ország egyik legkedveltebb alpesi üdülőhelye. Gyógyfürdő, hullámfürdő, jégstadion és szánkópálya, 17 síliftet üzemeltető sípálya, síugró sánc, lovardák, teniszpályák várják itt a kikapcsolódni vágyókat. A Rauschbergre, a környék legmagasabb pontjára, az 1645 méter magasra felvivő csúcsra kiépített függővasúttal juthatunk fel.
Persze a lényeg, ne feledjük, mai írásom tárgya, a kisvárostól olyan 7-8 kilométernyire fekvő biatlon pálya.

Pálya? Nem, inkább stadion. Állítom, itt egy világkupa futamon több néző jön össze, mint a hazai foci NB-1 heti fordulójának összes meccsén. És persze az itteni szervezők egy ilyen rendezvényen komoly hasznot tudnak magukénak, nem kell hozzá 8 milliárd állami támogatás, mint a nem igazán számottevő magyar focinak. De le kell szögezzem, engem a bajnokok ligája vagy egy foci VB, EB sem érdekel úgy, mint a téli sportok, illetve azokat nem is nézem.

Ebben a sportágban a két dolog, amire a versenyzőnek komolyan fel kell készülnie: a fizikai erőnlét és a szellemi koncentráció. Sífutni kell, persze tempósan, majd néhány kilométernyi sífutás után dobogó szívvel, magas pulzussal, vérnyomással, felspannolt idegekkel, kapkodva vett lélegzettel versenyenként kettő vagy négy alkalommal célba lőni fekvő vagy álló testhelyzetből.

Szerintem sokkal nagyobb felkészültséget, szellemi és fizikai összpontosítást igényel a dolog, mint egy kocogás, baráti tenisz parti, de a sífutást, alpesi lesiklást is ide sorolnám. Na és ez persze szigorúan profi módon megy, nem az én kocogós, laza, öregedős stílusomban.
A biatlonban ma nagyhatalom Németország, Norvégia, Oroszország, férfiaknál a franciák is ott vannak az élen, de a hölgyeknél az ukrán lányok is maradandót alkotnak, jók még a csehek, a szlovákok is. Magyar, de erdélyi magyar lány a legeredményesebb képviselőnk a sportágban, a Csíkszeredához közeli Hargita fürdőn született Tófalvi Éva, aki 2008. december 18-án Hochfilzenben világkupa futamot is nyert.

Miért is?

Miért is írok minderről? A téli sportok megszállottja vagyok, amikor csak tehetem, ott vagyok az általam kedvelt eseményeken. Nézem, átélem a versenyeket, és persze űzöm is a sportágat. Sífutok, lesiklom, sí-jő ringezek, snowboards, kutyaszán futtás, mind megvan. Otthon, Hammerfestben, ottani barátaimmal hobbi szinten, légpuskával biatlon bulit is szervezünk. Egyszer - de soha többet - fogadásból egy 120 méterre kalibrált síugró sáncról is leugrottam, eredményem olyan 60-65 méter között mozgott (Eddie, a sas is jobb volt nálam), de minden világklasszist felülmúltam az egy ugrásra eső bordatörések arányában, nekem négy bordám tört. :)

Az elmúlt napokban Ruhpoldingban volt a sportág világbajnoksága, és persze nekem, mint a sílövő, sőt közben még sífutó atléták szurkolóinak a pálya mentén volt a helyem. Ne gondoljátok, hogy ez egy irigylésre méltó főúri mulatság, ismerőseim többsége a sík hülyék táborába sorol. Mondják, miért álldogálsz órákat a hideg, havas időben, hogy láss egy-egy testére tapadós síszerkóban, a hátára kötött puskával szenvedő fiút vagy lányt, aki aszkéta módjára küzd a távval, a feladattal. Mondom én, válaszul a kérdésre, tisztelgek az emberi teljesítmény, az akarat ereje előtt, hogy távjukat teljesítik, sokszor erejükön felül teszik dolgukat. És ez így van, elhihetitek.

Persze egy ilyen világbajnokság helyszínen való megtekintése nem csak a sport élvezetéről szól. Ezek a napok az aktív (sportolással – sízés, lovaglás, úszás, túrázás –, de más élmények élvezetével, wellness, szauna, masszázs) kikapcsolódással járó időszak, hanem bulizás, evés, ivás, barátkozás ismeretlen emberekkel, új barátságok, kapcsolatok kialakítása. Olyan ez, mint egy nagy családi, baráti happening.
Leírom egy napunkat, irigykedjetek. Kiadós reggeli után úszás, némi masszázs. Délelőtt másfél-két óra síelés (függően, mikor lesz a napi verseny), könnyű ebéd, irány a stadion, szurkolás az aznapi kedvenc versenyzőknek. Verseny után baráti beszélgetés, egy ital mellett ismerősökkel, délutáni szunyókálás, esetleg egy kis szauna. Estefelé lovas szánozás, esetleg lovaglás, vagy villanyfényes pályán sízés, majd kiadós vacsora és azután karneváli hangulatban eltöltött este, iddogálással, diskurálással, utcai sétával, tűzijátékkal.

Ízelítőül, a hangulatról, pár másodperc a megnyitóról:

Hát ennyit a biatlonról, a számomra oly kedves, szeretett sportágról, de mivel Bajorországban jártunk, nézzünk néhány helyi finomságot, és persze ne feledjük, a bajor ételeket habzó, rendes méretű korsó sörrel illik lekísérni!

Bajor kacsamell

Hozzávalók:
2 db filézett (csont nélküli) kacsa mell,
50 dkg szálas savanyú káposzta,
2 fej hagyma,
15 dkg húsos (kolozsvári) füstölt szalonna,
1 db alma,
2-3 gerezd fokhagyma,
2 dl nemes száraz fehérbor,
olíva olaj, só, bors, borókabogyó, borsikafű

Készítsük el:
A kacsamell bőrét átlósan vagdossuk be. A húsos felét a mellnek alaposan fűszerezzük, a bőrös felébe is juttathatunk némi fűszert, de ügyeljünk, a bőrt ne érintsük.
Serpenyőben a felkockázott szalonnát süssük zsírjára, az így pirított szalonnadarabokat tegyük félre, később felhasználjuk, a szalonnazsírt tegyük el, ma még jó lehet.
A savanyú káposztát kézzel alaposan facsarjuk ki, adjuk hozzá a lereszelt hagymát, a reszelt almát, vegyünk elő egy tűzálló tálat (tepsit).
Olívaolajjal vékonyan kikenjük tálunkat (tepsinket). Belehelyezzük almás-hagymás kotyvalékunkat, ráadagoljuk a felkockázott szalonnát, mehetnek rá a kacsamellek, beirdalt, bőrös felükkel felfelé természetesen, aláöntjük a száraz fehérbort, alufóliával lezárva beküldjük a sütőbe, olyan 40-50 perc biztosan elég. A fóliát levéve pároljuk puhára, burgonyagombócot adjunk mellé köretként.
A burgonyagombócot a megmaradt szalonnazsírban átforgathatjuk tálalás előtt, így minden hozzávalónkat felhasználtuk, mai honi válságos időkben nem pocsékoltunk semmit.

Bajor sertéscsülök

Hozzávalók:
2 db nyers sertés csülök (összesen olyan 3 kilónyi)
1 liter világos sör (másik 2 liternyi a szakácsba)
grill fűszerkeverék, só, őrölt bors, kedv, hogy hozzálássunk

Elkészítés:
A csülköket alaposan átmossuk, majd enyhén fűszerezzük: sózzuk, borsozzuk, és a grillfűszerrel rendesen átkenegetjük. Az így előkezelt csülköket tűzálló tepsibe pakoljuk, aláöntjük a sört. Letakarjuk alufóliával, és 200 fokos előmelegített sütőben olyan másfél óráig pároljuk.
Kivesszük a tepsit a sütőből, eltávolítjuk róla a fóliát, majd jó erősen újra beszórjuk a grillfűszerrel. További fél órára visszatesszük a sütőbe 180 fokon, fólia nélkül, miközben 3-4 percenként meglocsolgatjuk a csülköket a tepsi aljában rotyogó sörrel.
A sütőedényből kivéve tálra helyezve tálaljuk, ropogós friss kenyér, friss zöldsaláta vagy savanyú káposzta illik mellé, és persze egy jó pohár sörrel is komponálhatjuk.

Eszünk, iszunk itt a Mindmegettén, ez így jól is van. De higgyétek el, az a fíling, életérzés (legalább is) nekem, a Trollok Torjának, egy téli lakókocsis kempingezés, a hozzá tartozó sporteseménnyel pótolhatatlan élmény.

Utóirat: Ne feledjétek, a hétvégén felbőgnek a motorok, indul a Forma-1 2012-es szezonja, Pasik és benzingőz kedvelő Csajok, képernyő elé!