Gyakorló háziasszonyokkal hosszú és érdekes vitákat bonyolíthatunk a helyes alapanyag-választásról, a sütés módjáról, a járulékos hozzávalókról, a formájáról és a receptek különböző fajtáiról. Van, aki az amerikaira esküszik, van, aki a svédre, van, aki a kekszalapúra, van, aki csak omlós tésztával tudja elképzelni. Némelyek sütik, mások sütés nélkül készítik. Egyben viszont talán mindenki egyetért: sajttortát készíteni izgalmas hálás és feladat.
Én egy olyan variációt készítettem, amelyik tartalmazza a két kedvenc és gyakorta használt alapanyagomat: a mákot és a meggyet.
Meggyes-mákos sajttorta
Hozzávalók:
25 dkg liszt
30 dkg vaj
28,5 dkg cukor
csipet só
1 tojássárgája
20 dkg darált mák
1 dl tej
2 egész tojás
50 dkg túró vagy krémsajt
1 csomag vaníliás pudingpor
reszelt citromhéj
1 evőkanál citromlé
70 dkg meggy
porcukor a tetejére
vaj a forma kikenéséhez
Elkészítése: 1. A tésztához a lisztet, 12,5 dkg vajat, 6 dkg cukrot kis sóval és 1 tojássárgával összedolgozzuk, fél órát hűtőben pihentetjük.
2. A tejet 10 dkg cukorral és 5 dkg vajjal felforraljuk, hozzáadjuk a darált mákot, egyszer felforraljuk, és a tűzről lehúzva hagyjuk kihűlni.
3. A töltelékhez 12,5 dkg vajat és 12,5 dkg cukrot habosra keverünk, és a 2 egész tojást egyesével hozzáadjuk. A túrót a pudingporral, a reszelt citromhéjjal és a citromlével összekeverjük, és a vajas-cukros tojáshoz adjuk, elkeverjük.
4. Egy 26 centis tortaformát kivajazunk, kibéleljük a tésztával, megszurkáljuk az alját. Rászórjuk a kimagozott meggyet, elosztjuk rajta a mákkrémet, végül ráöntjük a túrós masszát.
5. 175 fokra előmelegített sütőben kb. 1 órát sütjük.
Persze lehet ezt is variálni, például a meggy helyett barackkal, körtével, szilvával, szőlővel vagy áfonyával is akár, de a mákot is kiválthatjuk, mondjuk dióval.
Mákimádók figyelmébe
Nem tudom, lehet-e kitalálni jobb ételt a mákkal készülteknél! Teljes mákfüggőségem gyermekkoromhoz és nagymamám kézzel gyúrt burgonyanudlijához vezethető vissza, és azóta sem tudok - és nem is akarok - lejönni az „anyagról”. Néha én daráltam az azóta már klasszikusnak számító gépi (egy ponton kellett megnyomni, jellegzetes hangja volt, és mindig fel ragadt az oldalára) darálóval, amibe 3-4 kanálnál több mák nemigen fért bele. Felnőtt koromra pedig kaptam egy igazi, eredeti, állítható szemcseméretű, kézzel hajtós mákdarálót.
Azóta fogyasztom rendszeresen, főzök vele nem csak édességeket, hanem sós ételeket is. Készítem rizzsel köretnek (mák, pisztácia darálék, mazsolavagdalék, római kömény és sok főtt basmati rizs), a durvára tört mákba pedig belemártom a tonhal- vagy lazacszeletet, és úgy sütöm meg, sőt alkalmanként mindkét végén hegyezett mákos nudlit (cukor nélkül, sósan elkészítve) őzgerinchez, vadhúsokhoz tálalom köretnek.
.jpg)
.jpg)