Ká nemhiába mérnök: pontosan, precízen megtervezte a fáskamra minden egyes részletét, majd Bicskére utazott, hogy egy ottani fatelepen megvásárolja az alapanyagokat. Itthon aztán Apával, a bátyámmal és az időközben hozzánk látogató, kozármislenyi nagybátyámmal, Lalival munkához láttak. Napokon át dolgoztak, különböző felállásban:
- az első napon Apával megépítették a fáskamra vázát
- a másodikon pedig a tetejét
- a harmadikon a tesómmal vasrudakat hegesztettek a tartóoszlopok közé
- a negyediken pedig a nagybátyámmal nekiálltak bepácolni és feldeszkázni az időközben vásárolt lambériát
- az ötödiken már én is beszálltam a pácolásba, és lekentem az oldaldeszkákat
Sosem gondoltam, hogy egy fatároló megépítése ilyen sok és fáradtságos munkával jár. Kisebb-nagyobb szünetekkel lassan 2 hete dolgozunk rajta, és még mindig messze járunk a végétől. Jelenleg a hátsó fala van kész, de hiányzik még 3 oldal, az ajtó, a tető szigetelése, és a belső polcok kialakítása. Az eső és a hideg is folyamatosan hátráltat minket, de amint enyhülni látszik az idő, fűrészt és ecsetet ragadunk, és irány a kert! :o)
Az építési munkák miatt igyekszem kiadós, és mégis, egyszerűen elkészíthető ételeket főzni, amely 2-3 napra is elég az "építő brigádnak".
A Kolbászos zöldbableves Ká kedvence. Nem vagyok biztos benne, hogy kolbász nélkül így, "csuklás nélkül" megenné a zöldbabot, de tény, hogy így lelkes zöldbabfogyasztóvá vált a férjem. :o)
Hozzávalók: 50 dkg fagyasztott zöldbab, 1 szál kolbász, kis darab vaj, 2,5 liter víz, 5 erőleveskocka, bors, 1 evőkanál pirospaprika, só,
A behabaráshoz: 3-4 púpozott evőkanál liszt + 4 dl tejföl
A tálaláshoz: 1 csokor kapor
Elkészítés:
1.) Egy mély lábasba egy kis darab vajat teszünk, és megolvasztjuk, majd rátesszük a felkarikázott kolbászt, és megpirítjuk.
2.) A kolbászhoz adjuk a zöldbabot, néhány percig pirítjuk, majd lehúzzuk a tűzről, és hozzákeverjük a pirospaprikát. Felöntjük vízzel, hozzáadjuk a leveskockát, majd visszatesszük a tűzre, és 10-15 perc alatt puhára főzzük a babot.
3.) Elkészítjük a habarékot: 3 púpozott evőkanál lisztet kikeverünk egy bögrében egy merőkanálnyi levessel, majd hozzákeverünk 4 dl tejfölt. Simára keverjük, majd hozzáadunk még 1-2 merőkanál levest. Ha a habarék teljesen csomómentes, a leveshez keverjük.
4.) Tálalás előtt a megmosott és összevágott kaprot a leveshez keverjük, és forrón, szeletelt kenyérrel tálaljuk.
A Sajtos rakott húst baconnal azért sütöttem, hogy megússzam a rántott hús sütésével együttjáró olajszagot és a konyhában való ácsorgást. Utólag kiderült, hogy jól döntöttem, mert a sajtos verzióm nagyon nagy sikert aratott.
Hozzávalók: a panírozáshoz: liszt, tojás, reszelt sajt
Ezen kívül: 1 kg filézett csirkemell, só, bacon
Elkészítés:
1.) A csirkemell filéket szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk és mindkét oldalukat besózzuk.
2.) Kikészítünk 3 tányérba: lisztet, felvert tojást, a harmadikba pedig reszelt sajtot, és ezekben panírozzuk meg a hússzeleteket. Tehát először lisztbe, majd felvert tojásba, majd reszelt sajtba forgatjuk a hússzeleteket, végül egy sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük őket szépen, egymás mellé. Baconszeletekkel borítjuk be a húsokat.
3.) Előmelegített sütőben 210 fokon kb. 45 perc alatt ropogós aranyszínűre sütjük az egészet.
A húshoz krumplipürét és zöldsalátát készítettem. A krumplipürén annyit "újítottam", hogy ezúttal nem forró tejjel és vajjal, hanem tejföllel és vajjal készítettem, és nem törtem át a főtt krumplit, "csak" robotgéppel pépesre mixeltem. Így kihagytam ugyan egy lépést, de a végeredmény ugyanolyan lett, és kevesebbet kellett mosogatnom. A férjem szerint pedig tejföllel finomabb a krumplipüré íze, mint a megszokott, forró tejes verzióban. :o)
Miután méretre vágtuk, bepácoltuk és rögzítettük az aznapi faadagot, nekiláttunk, hogy rendbe tegyük a kertünket. Levágtuk az elhalt növények szárait, kihúzgáltuk a gazokat, végül előszedtük a nemrégiben vásárolt virághagymákat.
Fürtös gyöngyikét, krókuszt, nárciszt és kétféle tulipánt ültettünk elszórva a sziklakertbe, és az örökzöldek közé. Ká-tól kaptam egy ültetőbotot, amellyel lényegesen könnyebb volt lyukakat fúrni a nedves földbe, mint korábban az öreg konyhakéssel és kanállal, amivel két éven át "küzdöttem". Miközben a virágokkal foglalkoztunk, látogatókat kaptunk: tesóm, Szilvi és a gyerekek séta közben beugrottak hozzánk. Így aztán plusz 4 kis marokkal bővült az ültetők száma, s ezzel a munka is gyorsabban haladt. Én fúrtam a lyukakat, a gyerekek pedig szépen belenyomkodták a virághagymákat. Kell ennél szebb délutáni program? :o))
.jpg)
.jpg)
