Tiráda a tiramisuról...

Amúgy a receptben nincs semmi kurfli vagy elhajlás, az egyik alapverziót mutatom be – elsősorban szoknak, akik még soha nem készítettek tiramisut. A jobbító szándékú hozzászólásokat magam is szívesen fogadom. :)

Először is elnézést kérek, amiért a múlt héten ismét „blogszabadságot” vettem ki, de úgy tűnik, megint próbára tesz minket a jóisten. Apunál egy csúnya dolgot diagnosztizáltak, és hamarosan meg kell műteni, ezért ő most abszolút elsőbbséget élvez. Így továbbra is előfordulhat, hogy kimarad egy-egy blogjárat. Változott a menetrend is: most elvileg linzertorta jött volna, szükséghelyzet lévén azonban bevált finomságra törekedtem, mint amilyen nálunk a tiramisu. Erről írnék tehát most - köszönöm a megértést!

Tyúk, tojás, szalmonella

S ha már ott vagyunk, rögtön meg is vehetjük a mascarpone sajtot, desszertünk másik kötelező összetevőjét. Mi több, húzzuk elő far(mer)zsebünkből a teljes bevásárlólistát! – íme.

Mi kell a közértből (a konyhából)?

Mi kell a kredencből?

- egy keverőtál a masszának
- egy másik a tojásfehérjének
- egy harmadik a babapiskóta áztatásához
- robotgép (elektromos habverő)
- sütisdoboz (edény, jénai stb.) a tiramisu rétegzéséhez, melynek hozzávetőleges méretei: 20x14 cm, magasság: 6 cm. Ebbe négy réteget pakolhatunk bele.

Hogy lesz ebből tiramisu?

Főzzük meg a kávét (2 dl kb. egy négyszemélyes adagnak felel meg), hogy legyen ideje kihűlni. A tojások fehérjét és sárgáját öntsük külön-külön edénybe (a fehérjét – megelőzendő, hogy idegen anyag kerüljön bele, ami meghiúsítaná a felverését – tegyük biztonságos távolba). A sárgákat két evőkanál kristálycukorral és a vaníliás cukorral keverjük habosra a villanyos habverővel, majd adjuk hozzá a mascarponét, a rumot meg a citrom héját. A recept szerint ezután „kemény, habos krém”-et kéne vernünk mindezekből a géppel, amiből a „habos” még nagyjából stimmel, a „kemény” már kevésbé – pedig legalább tíz percig járatom a masinát. Persze lehet, hogy ilyennek kell lennie, úgyhogy nem is keménykedem tovább... :)

A másik tálban várakozó fehérjéket megszórjuk egy kanál cukorral, és az alaposan megtisztított habverővel kemény (na EZ tényleg kemény) habot verünk belőle, amit fakanállal óvatosan a mascarponés krémbe keverünk. De ne hosszasan, különben összeesik a hab!

Babám, adj egy csomag piskótát!

Közel a nagy pillanat, a rétegek lerakása. Vegyük hát elő a fent leírt paraméterekre hajazó dobozunkat. Az előre elkészített tejeskávéba egyesével mártogassuk bele a babapiskótát, majd sorban, egy rétegben rakjuk ki vele a doboz alját. Fontos, hogy ne ázzon el a piskóta, a merítés legfennebb 2 másodpercig tartson. Ha kibéleltük a dobozt, jöhet egy sor habos mascarpone-krém, bőven mérve, arra pedig lepelszerűen hintett natúr kakaópor. Aztán megint kávés bébipiskóta, krém, kakaópor. Felépült a ház, megvan a négy réteg. Készen is volnánk...

Eszkimóka

...A tiramisunak azonban kell még néhány óra, hogy ehető állagot nyerjen, illetve hogy összeérjenek az ízei. Ennek érdekében tegyük a frigó leghidegebb polcára, és egyelőre felejtsük el. A megmaradt babapiskótát, kávét (rumot) küldjük le a bendőbe, húzzuk fel a vekkert és álmodjunk szépeket. :)

Tálalás előtt a tiramisut én még átrakom fél órára a mélyhűtőbe, így könnyebb szeletelni. Az is jó megoldás, hogy rétegzéskor eleve kis dobozokba adagoljuk, így megspóroljuk a mélyhűtőt, és tálaláskor már nem kell vele bíbelődni.

Pistuc, ez nagyon finom!

Tudom, de ez nem az én érdemem. :) Igaz, ami igaz: a tiramisu könnyű, habos, édes, sőt fogyókúrás is (már ha nem eszünk belőle). :) Talán lehetne kissé szilárdabb, „süteményesebb” az állaga, éppen ezért legközelebb tejszínre cserélem a tojásfehérjét. Persze a tiramisut amúgy sem sorolom a szállítható kategóriába (a melegben könnyen megromolhat - vö. nyers tojás), ez a készítés helyén fogyasztandó édesség, ezért édesmindegy, hogy milyen állagú. Aki enni akar belőle, tolja felénk a kis arcocskáját. :)

Jó étvágyat kíván: