A sárgarépa valószínűleg Kis-Ázsiából származik, ahol több mint két évezreden keresztül vadon nőtt. A Földközi-tenger medencéjének lakói tehát már jóval időszámításunk kezdete előtt fogyasztották a répagyökeret. Úgy tűnik, hogy sem a görögök, sem pedig a rómaiak nem lelkesedtek a répáért. Mentségükre szóljon: a répa akkoriban majdnem fehér színű, kemény héjú, rendkívül rostos belsejű növény volt. Plinius „Pastinaca Galtica"-ként emlegeti a répát, s ez az elnevezés mind a mai napig tovább él pl. Franciaország egyes területein, ahol a „pastenade" név alatt a répát kell érteni, vagy nálunk is létezik a paszternák elnevezésű répaféle. A reneszánsz időszakában sikerült nemesíteni ezt a növényfajtát, mely ezáltal jobb ízűvé vált. A XIX. századig kellett azonban várni, hogy a répa elnyerje szép narancssárga színét, s végre azzá az ízletes zöldséggé váljon, amilyennek ma ismerjük.
A répa legyen élénk színű (melybe egy kevés vörös is vegyülhet), fényes, s láthatóan friss. Az életteli, zöld levélzet külön dísze a friss sárgarépacsokornak. Használja ki a benne rejlő lehetőségeket, hiszen a zöld levélzet nem csupán a primőr sárgarépa kiváltsága: a sárgarépát az év minden szakaszában csokorba lehet fogni!
A primőr sárgarépa csodásan lédús és zsenge, de nagyon érzékeny: mindössze két napig tárolhatjuk hűtőszekrényünk zöldségtartó fiókjában. A tárolható sárgarépa ugyanitt legalább egy hétig friss marad. A sárgarépa nagyon jól tűri a fagyasztást, méghozzá sok formában: akár egészben vagy szeletelve, reszelve s három percig lobogó vízben blansírozva.
A sárgarépát nem kell feltétlenül meghámozni: a primőr sárgarépát mindössze folyóvízzel alaposan le kell mosni, s elég, ha a többiről lekaparjuk a felső réteget. Ízesítés előtt rövid idővel kell lereszelni - hacsak nem öntözzük meg citromlével -, ugyanis a reszelt sárgarépa befeketedik. Több módon is szeletelhetjük: karikákra, pálcikákra (julienne) vagy apró kockákra.
A lehető legjobb, ha megpároljuk, ez könnyű, gyors (nyolc perc) és egyszerű eljárás. A vékonyra karikázott, nem ízesített répát tökéletesre főzhetjük mikrohullámú sütőben. Egy kis vajjal és húsleves-alaplével összepárolva a sárgarépa teljesen megőrzi csodás ízét és illatát.
A vastag sárgarépát is teljesen át tudjuk főzni, ha kétharmad hosszban bevágjuk. Ezzel az eljárással egységesen megfő, s ráadásul egészben is marad. Lassú tűzön kiszárított sárgarépapürével be tudjuk sűríteni a bormártást, a sárgarépa édes íze pedig remekül ellensúlyozza az alkohol savasságát.
Reszelt sárgarépánkat ízesítsük reszelt almával, olívabogyóval, fokhagymával, salátahagymával, édesköménnyel, paprikával, gombával, zellerszárral, naranccsal, aszalt gyümölccsel, frissen reszelt gyömbérrel, különböző olajokkal (dió- vagy szezámolajjal), fűszernövényekkel és különböző fűszerekkel… Sárgarépa Vichy módra A felkarikázott sárgarépát cukorral, lassú tűzön vízben megfőzzük. Friss vajjal tálaljuk. "Kandírozott" sárgarépa A sárgarépákat sok vajjal, egy csipet sóval és egy kávéskanál cukorral serpenyőbe helyezzük. Negyedéig felöntjük vízzel, s fedő nélkül, lassú tűzön addig főzzük, míg az összes víz elfő. A sárgarépa szirupossá, simává és fényessé válik, "kandírozódik".
A sárgarépából készíthetünk süteményt, levest, krémpürét (felvert tejszínnel) vagy pástétomot (a krémpüréhez néhány hideg vízbe áztatott zselatinlapot keverünk). Mártogatáshoz: a sárgarépa-rudacskákat változatos szósszal tálaljuk (roquefort, guacamole, juhtúrós-fokhagymás tejföl).
A legtöbb ma használatos fajta ősi fajtákra vezethető vissza. Minőségük azonban az idők folyamán jelentősen javult: lágyabbá, ízesebbé váltak, mára már megszabadultak „kemény belsejüktől”, ami bizony régebben nehéz falat volt! A korán, áprilistól júliusig felszedett primőr sárgarépa igazi friss csemege, melyet októberig a „szezonális” sárgarépa vált felt. Majd pedig jön az „eltartható”, „vermelhető” sárgarépa, amelyet ősszel és télen vásárolhatunk meg.
A sárgarépa egyike a legismertebb, a legnagyobb mértékben fogyasztott zöldségeinknek, s minden élelmezési szempontból számos előnnyel rendelkezik: a sárgarépát az emberi szervezet tökéletesen tolerálja, rostjai szabályozzák a bélrendszerben lezajló tranzitot, illetve elegendő mennyiségben tartalmazza az A-vitamin előállításához szükséges provitamint. A többi zöldséghez és gyümölcshöz hasonlóan a sárgarépa jótékony szerepet játszik a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében, illetve egyike azon élelmiszereknek, amelyek a leghatékonyabbaknak tűnnek egyes rákos megbetegedések kivédésében. Elkészítése rendkívül változatos, nyersen, reszelve vagy főzve, köretként vagy levesben egyaránt ízletes.