Cukrászati kísérletezéseim egyik régóta tervezett, sokat halogatott megvalósítása egy népszerű sütemény, a képviselőfánk saját kezű elkészítése, mely iránt nem csak a farsangi időszakban mutatkozik érdeklődés.

Talán azért is alakult ki bensőséges viszonyom a képviselőfánkkal, mert egy régi kedves családi történet főszereplője volt még valamikor az ’50-es évek végén. Lakodalmi ajándékként készített valaki meglehetősen nagy mennyiségben belőle, melyet a rokonság kiskorú tagjai felfedeztek a kamrában. Nemcsak felfedezték, de az információt valamennyi unokatestvérrel megosztották, s arra az elhatározásra jutottak, hogy ezt a rendkívül finom csemegét bizony jó lesz előre megkóstolni – addig-addig kóstolgatták, míg a lakodalmi asztalra már egyetlen darab sem maradt belőle. Az emlékeimben amúgy szigorú asszonyként élő dédi – ekkor mint örömanya – szembesült elsőként a sütemények, valamint az unokák elillanásával. Gyorsan átlátva a helyzetet hatalmas nevetéssel nyugtázta a történteket, és csillapította az eseten felháborodott szülőket: „de hisz gyerekek, ha megették, hát megették, jól van ez így”. A násznép valószínűleg nem is szerzett tudomást az egészről. A képviselőfánk azonban a sokszor, színes részletekkel kiegészítve mesélt történetnek köszönhetően megmaradt igazán ünnepi alkalmakra készülő, különleges süteménynek. 

Talán ez is közrejátszott abban, hogy az égetett - vagy más néven - forrázott tésztát olyan kategóriába soroltam, melyet a „házilag nehezen kivitelezhető” címkével láttam el. No meg az is, hogy sok éve gondosan tanulmányoztam Horváth Ilona örökbecsű szakácskönyvét. A képviselőfánkról ott olvasottak alapján meggyőződésem volt, hogy no ilyesminek aztán biztosan csak komoly elhatározással és jókora türelemmel veselkedik neki az ember – s mire is juthat egy adag képviselőfánk, ha jeles családi alkalomra kerül a sor… így aztán egy időre nem is foglalkoztam vele. Később, egy újabb szakácskönyvben, egyszerűbb leírás mentén egyszer hozzáfogtam, de valahogy nem akart a tészta összeállni… Hiába olvastam el többször, követtem pontosan az utasításokat, kezdem el ismét, azzal szembesültem, hogy a fánkocskákra alig emlékeztető tésztahalmok sehogy sem akartak feljönni a sütőben.

Évekre letettem arról, hogy valaha is kipróbáljam. A gondolat azonban csak nem hagyott nyugodni, s persze a kihívást is izgalmasnak találtam, a családi történet is előkerült nemrég…

Sikerült is rálelnem az egyszerűen elkészíthető és nagyon finom égetett tészta elkészítési módjára, melyről bizton állíthatom: könnyedén megvalósítható, sikeres végeredménnyel zárul. Összehasonlíthatatlanul finomabb bármely készen kapható, töltésre váró terméknél, s maga a tészta összeállítása is megvan kb. 10 perc alatt.

Hogy aztán képviselőfánkká, profiterollá, sajtkrémmel töltött fánkocskákká vagy fánkkoszorúvá (ó, a híres Paris brest!) alakul-e, már tényleg csak a készítő fantáziáján múlik.

Mindössze 7 fontos szabályt érdemes szem előtt tartani a tészta készítésénél, a többi már tényleg gyerekjáték!

1. szabály: minden alapanyag legyen friss és jó minőségű (ez persze minden ételről elmondható);
2. szabály: pontosan mérjük ki a felhasználásra kerülő összetevőket;
3. szabály: legyünk türelmesek a tojás masszához adagolásánál, mindig csak annyit használjunk fel, amennyit a lisztes keverék felvesz;
4. szabály: a tepsibe fektetett sütőpapírt is alaposan vajazzuk meg;
5.  szabály: ne nyissuk ki a sütő ajtaját az első 20 percben;
6. szabály: a sütési idő végén, szurkáljunk meg minden fánkocskát, hogy az üreges szerkezetű belsejében keletkezett gőz eltávozhasson, így nem puhul meg a kisült tészta és nem is esik össze;
7. szabály: a kisült fánkokat rácson hagyjuk teljesen kihűlni, hogy a levegő mindenhol érje;

Ezen irányelvek igazán nem betarthatatlanok, s nem is követelnek komolyabb erőfeszítést. A töltés, dekorálás már tényleg csak kedv és elhatározás, no meg ízlés kérdése.

Képviselőfánk egyszerűen

A tészta hozzávalói (kb. 20-22 db, nagyjából 6 cm átmérőjű fánkocskához):
7,5 dkg átszitált finomliszt
0,75 dl hideg víz
0,75 dl hideg tej
5 dkg vaj
2 db közepes méretű egész tojás kissé felverve

A vaníliakrémhez:
3 dl tej
3 evőkanál kukoricakeményítő
1 teáskanál vanília kivonat
3 csapott evőkanál finom szemű kristálycukor
1 közepes méretű tojás sárgája

A karamellszószhoz:
10 dkg kristálycukor
0,5 dl tejszín (minimum 20%-os zsírtartalmú)
2 dkg vaj

Elkészítés: A tészta összetevőit pontosan kimérem. A lisztet átszitálom, a vajat kis kockákra vagdosom. A tojásokat kézi haberővel kissé felverem, épp csak annyira, mintha rántottát készítenék. Egy kisebb lábosba öntöm a tejet, vizet, hozzáadom a vajdarabkákat. Lassú melegíteni kezdem a tejes keveréket, mikor a vaj elolvadt, felforralom, majd lehúzom a tűzről, azonnal hozzákeverem a lisztet. Fakanállal folyamatosan keverem, először csomós masszává, majd pedig fényes, egységes tésztagombóccá áll össze a tészta. Ez kb. 3-5 perces kevergetéssel érhető el. Ekkorra a tészta már lehűlt annyira, hogy nem csapódik ki a tojás, melynek először kb. a ¼-ét adagolom a lisztes gombóchoz úgy, hogy folyamatos keverés mellett a gombócból ismét masszává alakuljon, felvegye a hozzáadott tojást. Mikor ez megtörtént, további hasonló részletekben adagolom a maradék tojásos keveréket. Ha nagyobb tojásokkal dolgozik valaki, előfordulhat, hogy nem lesz szükség a teljes mennyiségre. Ez onnan derül ki, hogy a végeredménynek egy fakanállal keverhető, sima, fényes közepesen lágy tésztává kell összeállnia, melyet ha habzsákba tölt az ember, akkor is könnyen kezelhető, de ha kanállal adagolja az ember, akkor is kissé nyúlós, könnyen formálható állagú.

Az előre sütőpapírral fedett tepsit alaposan kivajazom, majd egy félgömböt formázó teáskanál segítségével kis, kb. 3 cm halmokat biggyesztek a tésztából egymástól nagyjából 4 cm távolságra szépen sorban.

A sütőt előmelegítem 180 fokra (gázsütőnél 6-os fokozat), mikor a megfelelő hőfokot elérte, beteszem a nagy gáztepsit. Amíg sülnek elkészítem előbb a karamellszószt, mert az lassabban hűl, majd a vaníliakrémet.

A karamellszószhoz a cukrot barnára pirítom, mikor teljesen felolvadt minden kristály, félrehúzom, óvatosan hozzáadagolom a tejszínt, majd a vajat. Nagyon vigyázni kell testi épségünkre, mert a jelentős hőmérsékleti különbség miatt a forró cukor jókora buborékokat vetve akar kijönni a lábosból. A simára kevert karamellt egy porcelántálba öntöm.

A vaníliakrémhez a cukrot a keményítővel, a vanília kivonattal és kevés tejjel simára keverem, majd hozzáadom a maradék tejet, felforralom, folyamatos keverés mellett hozzáadom a tojás sárgáját, majd lehűtöm. A tetejére egy frissen tartó fóliadarabot teszek, hogy elkerüljem a bőrréteg képződését.

A sütőt nagyjából 20-22 perc elteltével nyitom csak ki, eddigre a fánkok duplájukra nőnek, s ha már világos pirosak, kiveszem a tepsit, s minden fánkocskát oldalba szúrok egy vékony hurkapálcika, vagy bambusz alátétből kiesett bambuszszál segítségével. A tepsit 3-5 percre visszateszem a sütőbe. Mikor elnyerték szép piros színüket, mindjárt rácsra helyezem őket, hogy kihűljenek, mely nagyon hamar bekövetkezik.

Eddigre minden összetevőm nagyjából megfelelő hőmérsékletet ér el. A karamellszósz kézmeleg, könnyen kezelhető. Minden fánkocska tetejére kenek belőle egy keveset. Ekkor jön a töltési trükk: fogok egy tiszta fecskendőt (közönséges műanyag orvosi fecskendőt), ennek segítségével töltöm meg a meglévő kis lyukon keresztül a fánkokat. Egy fánkba kb. 12-15 ml-nyi krémet. Normál körülmények között fel sem merülne bennem a ml-es adagolás, de a fecskendő űrtartalma jól látható. Ha van még kedvem, türelmem, a töltés helyét a maradék karamell segítségével eltüntetem, de erre tényleg csak akkor kerítek sort, ha szórakoztat a feladat megoldása.

A kész fánkokat fogyasztásig hűtőszekrényben tárolom. Másnapra tökéletesen összeérnek az ízek. Persze a töltelék lehet tejszínhab, csokoládékrém vagy készen kapható pudingporból főzött puding. Keserű csokoládémázzal éppúgy bevonhatók, mint ahogy akár fehércsokoládé szószban is megmárthatók, de mindez el is hagyható, adott esetben porcukorral is meghinthető.

Sós, sajtos, zöldséges, sonkás, halas töltelék esetén a tésztába is lehet némi sót szórni, egyéb fűszereket keverni. 

Bármilyen variációban is készülnek, ellenállhatatlanul finomak!  
       
    
Fánkreceptek a Mindmegettén >>>

A profiterol is hasonlóan készül >>>