Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Paprika

Története

A paprika fajtái Közép-, illetve Dél-Amerikából származnak. Az indiánok termesztették és használták először. Mára az egész világon termesztik a paprika legkülönbözőbb fajtáig. Valószínűleg a 15. század környékén került Európába. Kolumbusz orvosának, Chancának tulajdonítjuk ezt az érdemet. Afrikában és Ázsiában a spanyol és portugál kereskedők ismertették meg a paprikát a 16-17. században. Kezdetben dísznövényként termesztették, mivel mérgezőnek hitték. Hazánkban először csak főúri kertekben volt megtalálható. Először Széchy Margit növényritkaságai között bukkant fel, törökbors néven. Tatárkabors és pogánybors néven is ismert. Paraszti termeléséről és használatáról először Csapó József debreceni füvészkönyvében (1775) olvashatunk. A 18. századtól olcsó borspótló fűszerként terjedt el. Az 1831. évi kolerajárvány alatt mint megelőző gyógyszert használták. Termelése a 19. század derekáig hazánkban sehol sem haladta meg a családi önellátás szintjét. A magyar konyha egyik legfontosabb fűszere.

Hogyan válasszunk?


A kemény húsú, ránctalan, üde szárú paprikákat válasszuk. Víztartalma miatt fonnyadhat és ráncosodhat, de ilyenkor még főzésre alkalmas lehet. Ha szürkés foltokat látunk rajta, gombára gyanakodhatunk, barnásan rothadó darabokat már ne vegyünk meg.

Hogyan tároljuk?


A paprika nem szereti a túl hideget. Tároljuk hűvös helyen, de 8 fok alá ne menjen a hőmérséklet. Ha már kicsit ráncos vagy fonnyadt, lecsóba, főzni még jó lehet, de töltött paprikát már ne csináljunk belőle. A paprikát jól lehet fagyasztani is, ilyenkor darabolva, főzésre előkészítve tegyük a mélyhűtőbe. Ha lecsó készül majd belőle, fagyasszuk a paradicsommal együtt.

Hogyan készítsük elő?


Válasszuk a megfelelő fajtát. Alaposan mossuk meg, szükség esetén távolítsuk el a szárat és a magházat és öblítsük ki belőle az apró magokat.

Hogyan főzzük?


A paprika húsa főzés hatására meglágyul. Egyre inkább divatba jön köretként, sütve vagy párolva. Paprikakrém is készíthető belőle, ha sütőben sütjük meg. Leggyakrabban nyersen fogyasztjuk, salátaként, szendvicsben vékonyra szeletelve kíváló.

Néhány praktika


Ha a paprika héját el akarjuk távolítani sütés után, engedjünk rá hideg vizet. Ha csípős paprikát ettünk, igyunk rá tejet. Ha zöldpaprika túl erős, dobjuk egy percre forró vízbe.

Felhasználási javaslat


Paprikasalátát készíthetünk felcsíkozott paprikából, melyhez felszeletelt újhagymát és kockára vágott feta sajtot adunk. Összezúzott fokhagymát mustárral, ecettel, olajjal, sóval és borssal keverünk össze, ezzel ízesítjük az összekevert paprikát, újhagymát és feta sajtot. Isteni előételt készíthetünk sütőben sült paprikából, melynek héját és csumáját eltávolítjuk, majd közepébe fetasajtot töltünk és együtt újra megsütjük olivaolajjal, bazsalikommal.

Miért ne?


Ha tengeri halakat fogyasztunk, készítsünk hozzá paprikaszószt, melyhez többféle paprikát apróra vágunk (csípőset is tegyünk bele), majd lilahagymát, fokhagymát, zöldfűszereket, olivaolajat és szójaszószt teszünk hozzá. Turmixgépben pürésítjük.

Ismerjük meg jobban!


A Capsicum nemzetségbe tartozó paprikát a burgonyafélék családjába soroljuk. A capsis csípést jelent. A trópusi országokban inkább a kicsi, csípős terméseket (csilipaprika) használják ételfűszerként, frissen vagy szárítva, egészben vagy megőrölve. A mérsékelt övben főként a nagy termésű, édes fajtákat forgalmazzák, és ezeket nyersen, zöldségként párolva, levesbe főzve és salátának fogyasztják, illetve szárítva édes paprikának fűszerporrá őrlik. Az ecetben vagy olajban eltett paprikát savanyúságként tálalják, vagy ételeket fűszereznek vele. Öt fő faját termesztik a világon, rengeteg változattal. Ezek a közönséges paprika, a cserjés paprika (pl a csili) a kínai paprika, a bogyós paprika és a szőrös paprika. Étkezési paprikák: csemegepaprika (zöldpaprika, kaliforniai, cubanelle, bell, pimiento) és a paradicsompaprika. A fűszerpaprikák közé tartozik a hagyományos magyar pirospaprika, az olasz fűszerpaprika, a pepperoni, valamint a csilipaprikák. A csilipaprikák fajtái csípősségük szerint: poblano, pasilla, jalapeno, viaszpaprika, serrano, dundicut, cayenne. A történelmi magyar fajtatípusok: a magyar fűszerpaprika, az almapaprika és a cseresznyepaprika. A paprikák csípősségét az SHU értékkel mérjük.

Élelmezési ismeretek


A paprikában megtalálhatók az A-vitamin provitaminjai, az alfa- és béta-karotin, valamint a kriptoxantin és a P-vitamin.. Többféle bioflavont tartalmaz, melyek a rákos megbetegedések megelőzését szolgálják. Jelentős C-vitamin forrás, hiszen fajtától függően száz gramm nyers paprikában akár 70-250 mg C-vitamin is található. A zöld színű fajták több C-vitamint tartalmaznak, mint a világossárga és a fehér termésszínű fajták. Az apróbb bogyójú fajtákban is több C-vitamin van, mint a húsos, nagy bogyójúakban. Csípősségét a kapszaicin nevű alkaloid okozza. A paprika színét adó festékek kémiai összetételük alapján a karotinoidokhoz tartoznak. Ezek közül jellemző, vagy fő színanyagok a kapszantin, kapszorubin, provitamin hatású színanyagok: kriptoxantin, béta-karotin, egyéb színanyagok: zeaxantin, lutein. A paprika tartalmaz még illóolajat, 3-5 százaléknyi szénhidrátot, 1,2 százaléknyi fehérjét, 0,3 százaléknyi lipidet is. Étvágygerjesztő, izzasztó, vizelethajtó szerként tartja számon a gyógynövénytár.