Uborka

Története

Minden valószínűség szerint India északi részéről ered (ahol legendás történetek szereplője), és nagyon hamar elterjedt Kína és a Közel-Kelet felé. Az egyiptomiak a Nílus partján termesztették, nagy mennyiségben fogyasztották, és az isteneiknek felajánlott áldozataik között is szerepelt. A görögök és a rómaiak is nagyra tartották az uborkát: Plinius elmeséli, hogy Tiberius császár nap mint nap lakmározott belőle, a kertészek pedig búra alatt termesztették, hogy gyorsabban megnőjön. Európában hivatalos említést először a IX. században találunk róla, amikor Nagy Károly elrendelte, hogy birtokain termesszenek uborkát. XIV. Lajos nagy kedvelője volt az uborkás leveseknek és salátáknak. A mai uborkánál sokkal keserűbb zöldségféle rendszeres lakója volt a zöldségágyásoknak. A szabadföldi termesztés után napjainkban leginkább üvegházban termesztik.

Hogyan válasszunk?

Az uborka akkor friss, ha szép zöld és kemény húsú.

Hogyan tároljuk?

A lédús uborkát a hűtőszekrény zöldséges rekeszében kell tárolnunk, így fogja megőrizni ízét és ropogósságát. Ilyen módon egy hétig áll el. Ha már egyszer megvágtuk, a vágott felületet védjük háztartási fóliával.

Hogyan készítsük elő?

Régebben az uborka víztartalmát sóban (vagy cukorban) történő áztatással csökkentették, hiszen így keserűségéből is veszített. Ez ma már haszontalan elővigyázatosság, mert a zöldségféle nem keserű. Ha megőrzi víztartalmát, jobban megtartja roppanós állagát és vitamintartalmát. Nem mindig szükséges meghámozni, hiszen egyesek szeretik a héj enyhén kesernyés zamatát.

Hogyan főzzük?

Általában nyersen fogyasztjuk, de főzve, köretként tálalva is nagyon ízletes. Ehhez vágjuk apró kockákra, kis zsiradékon pároljuk vagy gőzöljük.

Néhány praktika

A különféle konyhai eszközök segítségével átváltoztathatjuk az uborkát: - zöldséghámozó késsel és sajtszeletelővel szalagokat és metéltet vághatunk belőle, - konyhakéssel kockákra és rudacskákra vághatjuk, - reszelővel uborkaforgácsokat gyárthatunk (tökéletes leves és tzatziki készítéséhez), - karalábévályóval uborkagolyókat varázsolhatunk, - héjazókéssel a hámozatlan uborkát díszíthetjük.

Felhasználási javaslat

Sajtos uborkaladik Vájjunk ki apró uborkákat, töltsük sózott-borsozott olívaolajjal, fokhagymával és metélőhagymával díszített friss juhsajttal. Ideális piknikezéshez. Uborkaleves 1 nagy hámozott uborkát vágjunk kockára, pároljuk 3 dkg vajban két felaprított hagymával. Engedjük fel 1,5 l erőlevessel, főzzük 30 percig és mixeljük össze. Görög tzatziki A hámozott, reszelt, sózott uborkát keverjük össze 1/2 liter joghurttal, kis olívaolajjal, ecettel, fokhagymával és apróra vágott kaporral.

Miért ne?

Mártás indiai raita módra Az uborkát mixeljük joghurttal és ízesítsük fűszerekkel (garam-massalával, ami többek között köményt, kurkumát, gyömbért és borsot tartalmaz).

Ismerjük meg jobban!

A pultokon kétféle uborka található: a tüskés uborka és a holland típusú kígyóuborka, amely a legelterjedtebb. Az előbbi arról kapta az elnevezését, hogy héján helyenként ártalmatlan apró tüskék találhatóak. Ez a kevésbé ismert uborka ugyanakkor ízletes és kissé keserű. A piacot uraló kígyóuborkát a második világháború után Hollandiában kezdték termeszteni: hosszú, egyenes, sima és nem keserű. Így nem kell többé sóban vagy cukorban, esetleg tejben állni hagyni.

Élelmezési ismeretek

Az uborka lédús és sok ásványi anyagot (főként káliumot) tartalmaz, ezáltal kitűnő szomjoltó és kalóriatartalma is különösen alacsony: 10 kcal (42 kJ) 100 g-ban. Sokféle vitamint tartalmaz (a B-csoport összes vitaminját, C-vitamint [8 mg 100 g-ban], némi A-elővitamint és E-vitamint). Rostjai könnyebben emészthetők, ha fogyasztás előtt kissé lesózzuk, vagy egyszerűen alaposan megrágjuk. Az éhgyomorra fogyasztott uborkalének tisztító és étvágyjavító hatása van. A bőrgyógyászatban puhításra használják (maszk vagy lemosó formájában), így segít a pirosodás, a viszketés és a hámlás gyógyulásában. Fajtától függően az uborka több vagy kevesebb keserű aromás anyagot tartalmaz (amely a szárhoz közeli részben koncentrálódik). A fajtaválogatás során a cél a nem keserű, finom, gyenge és ropogós húsú, kevés magot tartalmazó uborkák termesztése.