Szögezzük le az elején, hogy szerintem a grízes tészta nem a kedvencem. Annyira nem, hogy nem is vagyok hajlandó ilyet főzni… Helyesbítek: nem voltam hajlandó. De jött a karantén és én próbálok a legjobb anya lenni. Össze vagyunk zárva hetek óta és nyilván mindenki kissé ideggyenge. Ezért muszáj kényeztetnem őket. Bármit kérnek, megsütöm-megfőzöm.
Grízes tészta. Jó legyen. Megadtam magam. De nem lehetett szélesmetéltet kapni. Szereztünk a nagyitól, házitésztát. Nem egy nagy dolog megfőzni, pikk pakk elkészül. Figyelni kell, nehogy odapiruljon a búzadara, amúgy a világ legegyszerűbben elkészíthető étele. Isten látja lelkem, megkóstoltam felnőtt fejjel is, hátha. De továbbra se lesz a kedvencem. Azóta már lehet tésztát is kapni… Hetente egyszer megcsinálom a fiúknak. Ennyit az elvekről, hogy sose fogok grízes tésztát főzni.
Hozzávalók:
250 g szélesmetélt
5 ek búzadara
1,5 dl víz
olaj
ízlés szerint lekvár és porcukor
Elkészítés:
1. A tésztát feltesszük főni enyhén sós vízben. Egy serpenyőben olajat hevítünk és megpirítjuk rajta a búzadarát.
2. Amikor aranybarna, felöntjük a vízzel (óvatosan, mert gőz fog felcsapódni!). Levesszük a tűzről és lefedjük.
3. Mire a tészta megfő, a dara is megszívja magát, így egyből össze tudjuk forgatni. Kicsit még együtt pirítjuk őket.
4. A kész grízes tésztát ízlés szerint porcukorral és lekvárral tálaljuk. (Lehetőleg sok lekvárral!)