Történt ugyanis, hogy hétvégén leültem a kanapéra, magam elé tettem egy tucat szakácskönyvet, és olvasgatni kezdtem. Érdekes módon minden olyan receptben, amely elnyerte a tetszésemet, azt írták, hogy turmixoljuk, pépesítsük a kukoricát, a zellert, a sajtot, a zöldségeket...
- Mit szólnál, ha ma valami pépes ételt főznék? - kérdeztem Ká-t, aki meredten bámult az előtte heverő papírlapokra. Számolni kezdett, révetegen kibámult az ablakon.
- A kertet tervezem - felelte, majd váratlanul hozzátette. - Építhetnénk egy kis sziklakertet a terasz oldalába.
- Persze! - vágtam rá lelkesen. - De figyelj csak, mit szólnál, ha...
- Próbáljuk ki! - mondta, miközben elgondolkodva a papírjaiba mélyedt. Kisvártatva rám nézett, felhúzta a szemöldökét és azt kérdezte: - Mirza, ha már most pépekkel etetsz, mit főzöl majd, ha kilencven éves leszek? Aztán elnevette magát. - Tudod, hogy odáig vagyok a főztödért! :o)
Jólesik, ha Ká megdicsér, és hál'' Istennek ő sosem fukarkodik a jó szóval. Így viszont kinek ne lenne kedve főzni? Füstölt sajtos zellerkrémlevest terveztem ebédre. Hozzávalók: 25 g vaj, 1 közepes nagyságú vöröshagyma, 750 g zellerszár, 1 nagyobb burgonya, 2 evőkanál petrezselyem, 6 dl erőleves (kockából), 3 dl tejszín, 15 dkg füstölt sajt. A díszítéshez: zellerlevél, snidling, reszelt füstölt sajt
Elkészítés: Egy nagy lábasban megolvasztjuk a vajat, és rátesszük a megtisztított és kockákra vágott zellert, hagymát és a burgonyát. Néhány percig pirítjuk, majd az egészet felöntjük az erőlevessel és 15 perc alatt lassú tűzön puhára főzzük a zöldségeket. Ezután hagyjuk kicsit kihűlni, majd turmixgépbe öntjük a levest, és sima krémmé mixeljük a zöldségeket. Visszatesszük a pépes zöldségeket a lábasba, felöntjük tejszínnel és hozzáadjuk a felkockázott füstölt sajtot, és addig melegítjük, míg a sajt felolvad a levesben. Forrón, zellerlevelekkel, snidlinggel és reszelt sajttal megszórva azonnal tálaljuk.
Míg a turmixolással foglalkoztam, kisült a kenyerem a sütőben, amit még rögtön reggeli után összeállítottam, és a kenyérsütő géppel megkelesztettem. A Zöldfűszeres csiga-kenyér hozzávalói: 50 dkg liszt, 2,5-3 dl víz, 1 csomag szárított élesztő (vagy 2,5 dkg hagyományos élesztő), csipetnyi cukor, csipetnyi só
A tetejére: víz, szezámmag
Töltelék: 5 dkg vaj, 2 gerezd fokhagyma, 3 kávéskanál petrezselyem, 4 kávéskanál snidling, 1 kávéskanál só
Elkészítés: A kenyér hozzávalóit összegyúrjuk, bedagasztjuk és megkelesztjük. A vajat felforrósítjuk egy kis lábasban, és megfonnyasztjuk rajta a petrezselymet, az áttört fokhagymát és az apróra vágott snidlinget.
A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk, és ujjnyi vastagra kinyújtjuk. (Célszerű olyan széles lapot nyújtani a tésztából, amilyen széles a forma, amelybe majd felcsavarva beletesszük.
A tésztát megkenjük a vajas-zöldfűszeres töltelékkel, és felcsavarjuk, mint egy rétest. A kenyér-rudat ezután kivajazott, szögletes formába tesszük, megkenjük vízzel és megszórjuk szezámmaggal. Előmelegített sütőben 185 fokon 40 perc alatt megsütjük, majd a formából kiborítva egy rácson hagyjuk kihűlni.
Fő fogásként fűszeres sajttal töltött csirkemelleket sütöttem. Hozzávalók: 70 dkg csirkemellfilé, 2 csomag camping krémsajt, oreganó, bors, 2-3 fokhagyma áttörve, olívaolaj, só
Elkészítés: A csirkemellfiléket megmossuk, kettévágjuk, majd széltében is elfelezzük, és kiklopfoljuk őket. Besózzuk, és kicsit állni hagyjuk a húst, eközben gyorsan elkészítjük a sajtos tölteléket. Egy tálban összekeverjük a krémsajtot, az áttört fokhagymát, az oreganót és megszórjuk egy kis borssal, majd a krémet egyesével a hússzeletekre kenjük. Ezután felgöngyöljük, vizes fogpiszkálóval megtűzzük, és kivajazott jénaira tesszük a göngyölegeket. Megszórjuk egy felkarikázott hagymával (ez el is hagyható), és 35 perc alatt 220 fokon puhára sütjük a húst.
A húshoz egyszerű zöldsalátát és sajtos kukoricapépet készítettem. Hozzávalók: 1 doboz konzerv kukorica, 1 csomag (10 dkg)füstölt krémsajt, 3 dl tej, só, bors, bazsalikom, ételítzesítő
Elkészítés: Mindent a turmixgépbe öntünk, és habosra pépesítjük az egészet. Egy serpenyőbe öntjük a kukoricapépet, és pár perc alatt átrotyogtatjuk. Fűszerezzük sóval, borssal, bazsalikommal, majd forrón - a húshoz tálaljuk. (A csigakenyérrel is nagyon finom.)
Igazság szerint ezt a menüt Anyának állítottam össze, ő azonban a gyerekektől elkapott valami csúnya vírust, ami a tüdejére húzódott, ezért nem tudott eljönni hozzánk. Azóta ugyan sokkal jobban van, de nagyon lefogyott, és ez a harmadik hete, amit lázasan küzd végig. Persze minden nappal egyre jobban van, és ma már jobbára csak hőemelkedései vannak, de még akkor is beteg. Apával letiltották a látogatást, nehogy mi is elkapjuk tőle a vírust, de mi csak azért is beugrottunk hozzá, hogy felköszöntsük. Egy szép halványrózsaszín melegítőt vettünk neki, jó meleget, és egy nagy csokor sárga liliomot. Szegény nagyon örült, de szinte eltűnt a virág mögött, úgy összement, amióta nem láttuk. De boldog volt, még el is sírta magát. Azt mondta, az öröm, hogy minket lát, többet ér, mint bármilyen gyógyszer.
Nagyon megvisel, ha a szüleimnek valami bajuk van. Talán azért, mert ők az én stabil hátországom (Ká pedig a váram), akiknél az ajtó mindig nyitva áll. Hiányoznak, ha nem jönnek hozzánk hétvégén, ha nem hallhatom Apa intrikus poénjait, és nem láthatom Anya kedves mosolyát. A szüleim nagyon szeretnivaló emberek. Kiskorom óta úgy gondolok rájuk, mint életem legnagyobb ajándékaira. (Ebbe a körbe ma már Ká is beletartozik). Emlékszem, amikor Karácsonykor ajándékokat készítettünk az iskolában, mindig fel kellett írnunk a kívánságainkat egy-egy cetlire, amit később a rajzainkra ragasztottak a tanárok. Az én rajzaimon évről évre mindig ugyanaz a kívánság szerepelt: "Édes Istenem, kérlek, adj nagyon hosszú, egészséges és boldog életet a szüleimnek!"
.jpg)
.jpg)