Zeller

Története

Bár már őseink is felismerték a zellergumó vízhajtó és idegrendszer-stimuláló hatását, csak a reneszánszban vált konyhakerti növénnyé. A középkorban a zeller vadon termő elődje, a mocsári zeller az egyik legegyszerűbb, ám leghasználatosabb gyógynövény volt. A népi hiedelmek ezernyi jó tulajdonsággal ruházták föl: úgy tartották, megelőzi a melankóliát, meghatározza a születendő gyermek nemét, jó fogfájásra. A konyhakerti termesztésbe bevont, s nemesített ősi zeller három fajtának adott életet: ismerünk metélő, halványító és gumós zellert. A zellert először csak ízesítésre használták, ám a gumós zeller szép lassan fontos helyet vívott ki magának a konyhában, s önálló felhasználású zöldséggé vált. Európa asztalain azonban csak a XIX. század közepétől vált általánossá, miután Németországban jelentős nemesítésen esett át.

Hogyan válasszunk?

A kemény húsú és nehéz zellergumónak kopogtatásra nem szabad kongania. Ha főzésre használjuk, személyenként 30 dkg kell belőle, ha azonban nyersen használjuk fel, 15 dkg is elegendő. A halványító zeller levelei nagyon jó indikátorai a növény frissességének. A külső száraknak húsosnak s nedvdúsnak kell lenniük.

Hogyan tároljuk?

A nedves konyharuhába csavart halványító zeller három-négy napig áll el a hűtőszekrény zöldséges rekeszében. A héjastól tárolt zellergumó akár több mint egy hétig is eltartható ugyanott.

Hogyan készítsük elő?

A megmosott halványító zellert (nassoláshoz) hasábokra vagy vékony szeletekre aprítjuk. A zellergumót előbb meghámozzuk, majd tetszés szerint reszeljük vagy darabokra, kockákra, szeletekre vágjuk.

Hogyan főzzük?

A halványító zeller nyersen az igazi, a zellergumóból pedig remuládmártás készíthető, de sokféle más módon is elkészíthetjük őket: serpenyőben átsüthetjük, párolhatjuk, vagy lobogó vízben meg is főzhetjük mindkét fajta zellerünket (a zellergumót megközelítőleg húsz percig kell főzni).

Néhány praktika

Tegyük félre a halványító zeller leveleit, mert leveseinket és mártásainkat ízesíthetjük velük. Halványító zellerrel érdekes ízhatást érhetünk el a szószokban, például a bolognai szószban. A reszelt zellergumót citromlével meg kell locsolni, nehogy megfeketedjen. A zellerpürébe tegyünk egy almaszeletet is, kellemesen savanykás ízt kölcsönöz majd neki.

Felhasználási javaslat

Előétel A rokforttal vagy szardellás-olívabogyós krémmel töltött zellerszár egyszerű és különleges vendégváró. Egyszerű zellerkrémleves A zellergumót kockázzuk fel, locsoljuk meg citromlével, majd 20 percig főzzük szárnyas alaplében, majd turmixoljuk össze szerecsendióval ízesített tejszínnel. Fenséges zellerkrémleves Szeleteljünk fel és vajon pároljunk meg egy pórét és egy édesköményt, adjuk hozzájuk a felkockázott zellergumót és burgonyát, szárnyas alaplevet, tejet, fahéjat, gyömbért, reszelt citromhéjat, főzzük az egészet össze, turmixoljuk, majd keverjünk bele tejszínt. Olajban sütve A zellergumót hasábokra szeletelve sült zeller készíthető. A zellerhasábokat először 3 percig olajsütőben sütjük, majd lecsöpögtetjük. Ezután közvetlen szervírozás előtt pár pillanatig újból a forró olajba merítjük. Salátákban A halványító zeller istenien illik a poliphoz és a tintahalhoz. Az olaszok egyszerűen imádják.

Miért ne?

Zellersó Hogyan hasznosítsuk a zellergumó lehámozott héját? Turmixoljunk össze egy maréknyi szárított zellergumó-héjat egy maréknyi nagy szemű, teljesen száraz tengeri sóval. Zárható üvegben vagy fémdobozban tároljuk.

Ismerjük meg jobban!

Bár a gyökérzöldségek osztályába tartozik, a gumó a zellernövény szárának aljának hagymaszerű képződménye. Sokáig botanikus ritkaságnak tekintették ezt a növényt, ma már azonban teljes polgárjoggal rendelkező zöldség, melynek számos változata van, s melynek gumója akár másfél kilót is nyomhat! Ami pedig a halványító zellert illeti, a levélnyelek húsos és ropogós, enyhén bordázott alsó részét fogyasztjuk. Az oldalsó levélnyelek egy levelekkel körbevett rügyet zárnak magukba, s a növénynek ezt a lágy, halványszínű, illatos részét hívjuk a zeller „szívének”. A halványító zeller májustól október közepéig található meg az árusok pultjain, az év fennmaradó részében a halványító zeller Spanyolországból, Olaszországból és Belgiumból érkezik hozzánk.

Élelmezési ismeretek

A zellergumónak rendkívül magas az ásványi anyag tartalma, sok ritka nyomelem (molibdén, szelén, króm…) található meg benne, s bőséges rostjai (100 g-ból 5 g), 100 g-ra számítva csak 18 kcal tartalmaznak! Mindezen tulajdonságok miatt a zellernek nagyobb szerepet kellene kapnia a formájukra s kiegyensúlyozott étrendjükre figyelő vásárlók tányérján. A halványító zeller víztartalma nagyon magas, kalóriatartalma viszont alacsony, ezért a kalóriaszegény diétákban nagyon népszerű. Egyéb vonzereje is van: rostjai felveszik a harcot a renyhe bélműködéssel, s sok benne az ásványi anyag (kálium, kalcium, magnézium) és a vitamin (B, C, E vitamin ... ).