Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Az élet Párizsban – szerintem

Az előzőekben írtam a gofriról, eddigi tapasztalataimról a francia emberekkel és szakácsokkal kapcsolatban, valamint a reggeli tojásról. Most viszont tényleg a Párizsban eltöltött rövid, de tartalmas napokról írnék.

Bisztrók, cukrászdák, kávézók, éttermek, egyik a másik után. Eltérő minőségek, lazábbak és komolyabbak. A legjobb az egészben, hogy bárhová be lehet térni találomra nyugodt szívvel, már persze ha van hely, ugyanis az igazi bisztrók 12.05-kor és 19.00-kor teljesen megtelnek.

Ha nincs tapasztalatunk és referenciánk étteremajánlat terén, akkor érdemes sétálva közelíteni, és a főútvonalakról letérni. A kis utcákban sem kell az elsőbe bemenni, érdemes megvárni azt a helyet, ami a legszimpatikusabb. Ez a hely lehet egy olyan bisztró, ahol óriási tálcákon, darált jéggel tömött garnélarákok, kagylók és tarisznyarákok sorakoznak,várva, hogy az ember rájuk bökjön, esetleg egy olyan, ahol abban a percben, ahogy leül az ember, máris kap egy kosár ropogós bagettet és egy kis tálka habosra felvert libazsírt, apróra vágott petrezselyemmel, lilahagymával és ropogós tepertővel keverve. Na meg persze egy csinos, kerek, ezüst vajkést hozzá, hogy máris kenhessük a langyos bagettre. Ezt úgy nevezik, hogy üdvözlet a konyháról, és azért adják, hogy a vendégek fel tudják készíteni a gyomrukat az előételekre, illetve az első ételek érkezéséig se unatkozzanak. (Szerencsére Magyarországon sem újdonság ez a módszer, amely nagyban befolyásolja a vendégek adott étteremről kialakított véleményét.)

Persze mehetünk különböző cukrászdákba is, ahol tökéletes reggelit lehet elfogyasztani, friss salátával (balzsamecettel és olívaolajjal leöntve) tálalt vajas tésztában sült mozzarellát paradicsommal, currys csirkét, szardellás paprikát. Egyszerűen kérhetünk croissant-t is kávéval, üveges gleccser vízzel, selymesen sima és krémes sajttortával. Érdemes kétszer is átgondolni, hol fogyasztja el az ember a kívánt reggeli süteményét, hisz a helyben elfogyasztott és az elvitelre szánt árak között 2-3 eurós különbséget is fel lehet fedezni.

Nagyon jellemző, erőteljes és furcsa jelenség maga a felszolgáló. Aki mondjuk teljesen érthetetlen okokból sportcipőben, lógó farmerban, kigombolt, vasalatlan ingben és egy kötényben 35-40 főt szolgál ki egyedül úgy, hogy szinte lebeg a pályán, mindenkihez időben odaér, és persze mindenkihez van egy kedves szava, pont időben veszi fel a rendelést, és szolgálja fel tökéletes mozdulatokkal az ételeket és az italokat. Volt úgy, hogy leejtettek egy villát, a „becsapódástól” számítva 2 mp-en belül nemhogy odaért és felvette, de már kezében volt a cserevilla is. Tökéletes szervizeket láttam minden alkalommal. Tanítani kéne itthon is, bár azt gondolom, a felszolgáló szakma inkább az életérzésen múlik, amit sajnos itthon nem igazán éreznek „nagyszerű” levespostásaink. Néha már annak is örülök, hogy normálisan szólalnak meg. Tisztelet a kivételnek!

Most következik a kedvencem. A falról leakasztott étlap, ami egyszerűen lenyűgöz. Teljesen odavagyok ezekért a táblákért, amiket odatámasztanak az asztalunkhoz. Csak az aznapi menü van rá felírva krétával. Persze a legjobb benne, hogy nincs túlbonyolítva, 3-4 előétel (ebben benne van a leves is), 4-5 főétel és 2 desszert. Ez a favorit. Így mindig lehet változtatni az étlapon, naponta. Így mindig friss az étel, és ekkora az a szortiment, amit frissen, változatosan, igényesen, odafigyelve, koncentrálva, biztonsággal és vállalhatóan el lehet készíteni. Egyértelmű szakács-Kánaán ez a változatos, kihívásokkal teli étlap, amit a piacon talált áru határoz meg aznapra, nem pedig más. Bár kevésnek tűnhet, és eltér az itthoni *60-90 étel egy étlapon* szokástól, de csak bele kell gondolni, melyik korrektebb: a friss aznapi étel, vagy a kitudja mikori óriás választék... Én abszolút a szűk, tömör étlap pártján vagyok. Változatos és meglepetésszerű, ez kell nekem.

Szóval ilyen helyeket kutattunk fel párizsi sétáink során, és egyszer sem választottunk rosszul. Egy kis utcai étteremben találkoztam egy nagyon egyszerű, határok nélkül elkészíthető, itthon is ismert (bár más jelentéssel bíró) előétellel, a töltött gombafejjel. Igaz, ez nem a kapros-túrós rántott változat, annál sokkal jobb. Spenót, kecskesajt és fenyőmag, hihetetlen egyszerű és könnyen elkészíthető előétel. Szerintem imádni fogjátok.


Spenóttal, fenyőmaggal és brie sajttal töltött gombafejek

Hozzávalók 4 személyre:
12 fej nagyobb gomba
20 dkg friss spenótlevél (vagy 1 konzerv spenót)
15 dkg brie sajt
10 dkg fenyőmag
2 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:
1. A gombát megtisztítjuk, a spóráit kivágjuk. A sajtot 0,5x0,5 cm-es kockákra vágjuk.
2. A spenótot leforrázzuk (forrásban lévő vízben 15 másodperc), majd jeges vízbe tesszük. Leszűrjük, kinyomkodjuk belőle a vizet, egy tálba tesszük.
3. A spenóthoz adjuk a felkockázott sajtot, a pirított fenyőmagot (serpenyőben vagy sütőben pár perc alatt megpirul), sózzuk, borsozzuk, és 2 evőkanál olívaolajjal jól összeforgatjuk.
4. A gombafejeket sütőlemezre tesszük, enyhén megsózzuk, és a tölteléket a tetejükre halmozzuk.
5. Előmelegített 150 fokos sütőben 10 perc alatt megsütjük, és forrón tálaljuk.


Elkészítés:  30 perc
Fogyasztható:  azonnal

 

Ezek is érdekelhetnek