Az újfajta kenyér ötlete Ká-tól jött. Megjegyezte ugyanis, hogy mostanában lyukacsos kenyereket sütök. Nem én sütöm, duzzogtam, hanem a gép. És mindig is ezt a receptet használtam, maximum elszoktál tőle. (Egy időre ugyanis a gép működésképtelenné vált, miután dagasztás közben lebucskázott a szüleimnél az asztal tetejéről. Így aztán a házi kenyérsütés vagy fél évre szünetelt.)
Mindenesetre elgondolkodtam a problémán, és elhatároztam, beújítok néhány újfajta péksüteményt. A kenyérrel kezdtem. Minthogy eddig a kenyérsütőgép alapreceptjeit használtam, most bonyodalmasabb, több összetevőből álló recepteket kerestem.
Tejszínes kenyeret sütöttem. Hozzávalók: 50 dkg liszt, 1 csomag szárított élesztő, 1 teáskanál cukor, 1 enyhén púpozott teáskanál só, 2 tojás, 1 tojássárga, 1 dl tej, 1,5 dl tejszín
Elkészítés: Minden hozzávalót a kenyérsütőgépbe teszünk. Először a folyékonyakat, aztán a szilárdakat, legvégül az élesztőt. Normál kenyérprogramon megsütjük a kenyeret, majd deszkára borítva hagyjuk kihűlni.
A tejszínes kenyér csodásan sikerült. Nem hogy lyukacsos nem lett, de olyan állaga lett, hogy egy igazi pék is megirigyelhette volna. A színe a tojásoktól aranybarna lett, az illata pedig mennyei. Ká azt mondta, lassan pékséget nyithatnánk... :o)
Az újfajta kenyér sikerein felbuzdulva újabb péktermék után néztem. Kukoricás lepényt sütöttem. Hozzávalók: 20 dkg Graham-liszt, 20 dkg kukorica liszt, 1 evőkanál méz, 1 csomag élesztő, 3 evőkanál olívaolaj, 2,5 dl víz, 1 kávéskanál só
A tetejére: olívaolaj, kukorica (konzerv), fokhagyma, só, bors, bazsalikom
Elkészítés: Az összes hozzávalót (először a folyékonyakat, majd a szilárdakat, legvégül az élesztőt) kenyérsütő gépbe tesszük. Bedagasztjuk és megkelesztjük a tésztát, majd lisztezett deszkán átgyúrjuk, és 4 darabra vágjuk. Minden darabot kb. ujjnyi vastag lepényekké nyújtjuk.
Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a lepényeket, megolajozzuk, sózzuk, borsozzuk a tetejüket, majd rászórjuk a kukoricát és a bazsalikomot.
180 fokon 25-30 perc alatt készre sütjük.
Tálalás előtt megkenhetjük fokhagymás vízzel (mint a lángost), ketchuppel, sajttal megszórva is nagyon finom, de fogyaszthatjuk magában is.
Mind a kenyér, mind a lepények felét lefagyasztottam - ínséges időkben jól jöhetnek a házi finomságok. A pékség munkája azonban nem merült ki ennyiben. Két napja látogatóink voltak: Zsiga, Árpi és a Tesóm. Sétálni voltak, és beugrottak hozzánk. Zsiga - teljes menetfelszerelésben - a hideg széltől kipirosodott arccal csörtetett be a konyhába, és egyenesen nekem szegezte a kérdést.
- Sütünk együtt valamit?
Kis Árpád csatlakozott a bátyjához.
- Valami tokisat szüsszünk - javasolta a két és félévesek minden bölcsességével.
A fiúk ugyanis imádnak sütni-főzni. Otthon van egy remek kis játékkonyhájuk, amelyben mindenféle finomságot készítenek: műanyag répát, palacsintát, tortát, leveseket, húst és persze rengeteg csokoládét.
Muffinokat sütünk, határoztam el gyorsan. Hamar megvan, és a kicsik is könnyűszerrel részt vehetnek benne. Előszedtem két műanyag tálat, és beledobáltam a hozzávalókat.
Csokis muffin hozzávalói: 6 dkg vaj, 1 tojás, 25 dkg cukor, 30 dkg liszt, fél citrom reszelt héja, 2 dkg arany kakaó, 1 csomag sütőpor, 2,5 dl tej
Baracklekváros muffin hozzávalói (dupla adag lesz belőle): 40 dkg liszt, 1 csomag sütőpor, 1 csapott teáskanál szódabikarbóna, 2 tojás, 20 dkg barna cukor, 20 dkg sárgabarack lekvár, 40 dkg joghurt, 1 dl olaj
Elkészítés: A hozzávalókat konyhai robotgéppel simára keverjük, majd kivajazott (vagy papírral bélelt) muffinsütőbe tesszük, és 180 fokon kb. 20-22 perc alatt készre sütjük.
A gyerekek sámlira álltak, apró kezeikkel megfogták a robotgépet (persze én is fogtam, különben beleesett volna a tésztába), és kilógó nyelvvel koncentrálva keverték a tésztát. Ezután ügyesen kibélelték a muffinsütőt papírkosárkákkal, én pedig belekanalaztam a tésztát. Gyorsan betoltam a tepsiket a sütőbe, és húsz perc múlva elégedetten vettem ki a kész süteményeket. Kicsit hűlni hagytuk őket, majd nekiláttunk megkóstolni a muffinokat. Árpi kishörcsög módjára teletömte mindkét pofazacskóját, Zsiga pedig egyezkedni kezdett velem.
- Mirza, amit nem tudunk itt megenni, azt mind hazavihetjük?
Létezik ennél szebb dicséret? :o)
A pékség azonban tegnap este is működésbe lépett. Ká nem bírja a Valentin-napi ajándékdömpinget és a virágárusok nyomulását, ezért mi nem tarjuk a szerelmesek napját. (Mi amúgy is minden nap szerelmesek vagyunk egymásba - egyeztünk meg.) :o) Úgy gondoltam, azért mégis készítek Ká-nak valami nagyon finomat, ami sokáig eláll, és amire esténként rájárhat, mint egy ínyenc kandúr.
Csokoládészalámit készítettem. Hozzávalók: 3,5 dl tej, 50 dkg cukor, 20 dkg vaj, 5 dkg kakaópor (nem cukrozott), 10 dkg darált dió (vagy aszalt gyümölcsök), 50 dkg morzsalékosra tört háztartási keksz, fél deci rum
Elkészítés: A tejet és a cukrot egy lábasban felforraljuk. Hozzáadjuk a vajat és a kakaóport, és sűrűre főzzük. Lehúzzuk a tűzről, beletesszük a darált diót (vagy a darált aszalt gyümölcsöket), és a morzsalékosra tört kekszet. Homogénre keverjük a masszát, és kicsit állni hagyjuk.
Egy vágódeszkára folpackot terítünk, és szépen rákanalazzuk a masszát. A fóliát szorosan összecsavarva szalámi-formára tekerjük a masszát, majd hűlni hagyjuk. Amikor eléri a szobahőmérsékletet, a hűtőbe tesszük.
Hogy hogyan sikerült a csokoládé-szalámi, nem tudom, hiszen tegnap este készítettem el. Amikor a forró csokoládé illata megtöltötte a nappalit, Ká is csatlakozott hozzám.
- Hűűdefinomatfőzölédesem - hadarta egy szusszra, és belekanalazott a masszába. - Ez valami Bálint-napi cucc?
- Ugyan - feleltem. - Ez a te házi édességed, amit a hűtőben fogunk tartani, és amire kedved szerint rájárhatsz.
- Még ma este megkóstolhatom? - kérdezte boldogan.
- Nem - mondtam szigorúan. Még puhulnia kell. Majd holnapra, Bálint-napra megpuhul. :o)
Korábbi kenyér és kenyérféleségnek tűnő receptjeim:
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)