hdb20-bg hdb20-img hdb20-img

Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Zöldségekkel is harcolhatunk a klímaváltozás ellen!

default user icon
MME
Apró lépésekkel és a megfelelő alacsonyabb károsanyag-kibocsátással járó alternatívákra történő váltással is tehetünk a károsanyag-kibocsátás ellen. A környezetvédelem kevésbé ismert eszköze az étkezés megváltoztatása lehet: kutatók szerint a jelentős hús- és tejtermékfogyasztás hozzájárul a klímaváltozáshoz, míg a növényi étrenddel csökkenthető a szén-dioxid-kibocsátás.

Ha a környezetvédelem kerül szóba, szinte unalomig ismételt tény, hogy a különböző műanyagok egyre nagyobb problémát okoznak világszerte, a klímaváltozás pedig az élet számos területére negatív hatással lesz. Egyéni szinten is egyre többen foglalkoznak a fenntarthatósággal és igyekeznek figyelni a környezetre, szelektíven gyűjteni a szemetet és takarékoskodni az energiaforrásokkal. Kevésbé kap figyelmet ellenben az étkezés annak ellenére, hogy jelentős hatása van a környezetre. A növényi alapú étrendnek például alacsonyabb a szén-dioxid kibocsátása, mint a húsevésnek, a helyben termelt klímabarátabb, mint amit távolról szállítanak, a szezonális jobb (nem csak a klíma szempontjából), mint az üvegházi vagy a primőr*.

Számít, mit eszünk

Az ENSZ 2019-es tanulmánya arra hívta fel a figyelmet, hogy az erőfeszítések hatásai jelentősen elmaradnak a várakozásoktól, ha nem lesz drasztikus változás a globális földhasználatban, a mezőgazdaságban és az emberek étrendjében. A jelentés szerint például mind az éghajlat, mind pedig az emberek egészsége szempontjából előnyös lenne, ha a gazdagabb országokban az emberek kevesebb húst fogyasztanának.

Elég csak arra gondolni, hogyan termelik az alapanyagokat. A New York Times cikke szerint például, amikor erdőket tüntetnek el azért, hogy helyet csináljanak a gazdaságoknak és az állattartásnak, akkor nagy mennyiségű szén kerül a levegőbe, de hasonlóképpen, a tehenek és juhok megemésztik a táplálékot, akkor metán kerül a levegőbe, ami szintén egy üvegházhatású gáz, de az állati trágya és a rizsföldek szintén nagy metánforrások. A mezőgazdasági gépek üzemeltetése, a műtrágya készítése és az élelmiszerek szállítása pedig mind károsanyag-kibocsátással jár.

Általánosságban elmondható tehát, hogy a marhahús és a bárányhús rendelkezik a legnagyobb környezeti lábnyommal egy gramm fehérjére vetítve, míg a növényi eredetű élelmiszereknek általában kisebb a környezeti lábnyomuk. A tudósok becslése szerint az étrendben bekövetkezett változások hatására 2050-re több millió négyzetkilométernyi föld szabadulhatna fel, és akár nyolc milliárd tonnával is csökkenhetne a globális szén-dioxid-kibocsátás évente.

 

Kidobott élelmiszerekkel ártunk a környezetnek

De nem csak az számít, hogyan étkezünk, az élelmiszerpazarlás is problémát jelent. Az ENSZ jelentése szerint  több mint 930 millió tonna eladott étel kötött ki a kukákban 2019-ben világszinten, az Európai Unióban pedig évente átlagosan 88 millió tonna élelmiszerszemét keletkezik. Az uniós előállított élelmiszerek 20 százaléka kerül a szeméttelepekre vagy végzi állati takarmányként, ez a pazarlás pedig évi több mint 140 milliárd euróba kerül a gazdaságnak. A pazarlás nem csak a gazdagabb országokat érinti. Az ENSZ adatai szerint a háztartások átlagosan 11 százalékát dobják ki az élelmiszereknek, ezzel pedig jelentős mértékben járulnak hozzá a környezetszennyezéshez. A globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 8-10 százaléka ugyanis az elfogyasztatlan élelmiszerekhez kötődik. Az élelmiszerpazarlás csökkentésével tehát mérsékelni lehet ezeknek a gázoknak a kibocsátását, illetve lassítani lehet a természet pusztulását, hiszen kevesebb földterületet alakítanának át az élelmiszeripar számára és szennyeznének.

*Az energiahasználat elsősorban az évmilliókkal korábban élt állati és növényi szervezetek maradványiból képződött fosszilis tüzelőanyagok elégetésével járul hozzá a földi életfeltételek rontásához. A füst szén-dioxid-tartalma a légkörben üvegházhatású gázként viselkedve fokozza a felmelegedést. Nem ártalmatlan ugyanakkor a füstgáz többi összetevője sem: az égéstermékek számos légúti és daganatos megbetegedés okozójaként ismertek. Hasonló a helyzet az égéssel és füsttel járó hagyományos dohánytermékek esetében is. A cigarettafüst szintén tartalmaz szén-dioxidot, de emellett közel száz olyan egyéb égésterméket is, amelyek bizonyítottan ártalmasak a dohányzóra és a környezetére is. Az égés és füst nélkül működő alternatívák használatakor lényegesen kevesebb káros- és potenciálisan káros anyag szabadul fel, mint a hagyományos dohánytermékek esetében.

Természetesen egyik füstmentes technológia sem kockázatmentes, hiszen egyrészt a hosszú távú hatásuk egyelőre nem ismert, másrészt így is jut nikotin a szervezetbe, ami egy függőséget okozó anyag. A legfontosabb tehát, hogy aki nem dohányzik, az ne is szokjon rá, illetve, aki már dohányzik, az minél hamarabb szokjon le. Hosszú távon ugyanis csak a nikotin- és dohány tartalmú termékek végleges elhagyásával csökkenthetőek teljesen a dohányzás ártalmai.

Hiteles, megbízható forrásból történő tájékozódással és a megfelelő alacsonyabb károsanyag-kibocsátással járó alternatívák kiválasztásával nagy lépéseket tehetünk az ártalomcsökkentés útján.

További információ: www.dobjle100at.hu 

A cikk társadalmi célú reklám, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.


Ezek is érdekelhetnek

Friss

Friss