Zöld, lila, fekete, ráadásul ezerarcú, mégis karakteres, ez a nálunk még alig ismeretes mediterrán \"gyümölcs\", az olíva.
A húsos bogyókat tél közepén szüretelik, leggyakrabban kézzel, vagy egy gereblyéhez hasonlatos szerszámmal a talaj fölé kifeszített hálóba lefésülik a fákról a termést. A legszebbeket páclébe áztatják, ezek kerülnek majd egész olajbogyóként az asztalunkra. A kisebbek, formátlanabbak az olajprésbe kerülnek, hogy sűrű, zöld olajként főzéshez és salátákhoz használhassuk.
Az olívabogyó eredeti állapotában kesernyés ízű. A kellemetlen íz megszűntetésére a következő eljárást használják: beáztatják és leöblítik, többször ismételve, majd három-négy hónapig hordókban érlelik. Ezután ízesítik különféle fűszerekkel, fokhagymával, citrommal, csípős paprikával.
Az olívának - bár rengeteg fajtája van - színe érettségétől függ. A zöld még éretlen állapotban kerül szedésre, a fekete pedig már az érett gyümölcs. De az íze mindenképpen felséges. Ehetjük önmagában is aperitívként, de a következő receptek is adhatnak néhány ötletet.
