A carbonara ikonikus itáliai fogás, amelynek eredetéről nagyjából annyiféle történet létezik, mint ahányféleképpen elrontják a készítését. Az igazi spagetti carbonara krémességét nem tejszín, hanem a sózással tartósított pancetta kisült zsírja és a tojás adja, amelyet nem kell főzni, csak a forró tésztára ütni, mert annak hője tökéletesre készíti el.
Szénégetők vagy amerikai katonák?
A történetek igencsak különböznek, akár arról van szó, hogy ki találta ki, akár arról, hogy mikor. Ami biztosnak tűnik: a fogás Rómából ered, mint ahogy a hozzá eredetileg használt pecorino sajt is.
A carbonara szó az olasz nyelv faszén szavához köthető, ezért is gondolják sokan, hogy a város környéki erdőkben dolgozó szénégetők egyszerű, laktató kedvencéről van szó. Mások szerint a szénnek annyi köze van a szószhoz, hogy a benne lévő frissen őrölt bors úgy néz ki, mintha szén lenne.
Ennél érdekesebb történet, hogy a fogás a 19. század elejének lázadó csoportjaihoz, a Carbonarikhoz kapcsolódik. A gond az, hogy semmilyen adat nem maradt fenn az ő kedvenc ételeikről, és még elgondolkodtatóbb, hogy magáról az ételről sem nagyon, egészen a II. világháború végéig, amikor az Olaszországban állomásozó amerikai katonák hazavitték magukkal új kedvencük receptjét. Sokan úgy gondolják, hogy az étel ekkor is született: a katonák szalonna és tojás fejadagjukat olasz szakácsoknak adták, hogy készítsenek belőle valamit – és így született meg a carbonara.
.jpg)
.jpg)
