Mandulaanyáknak hívják azokat, akik minden szigort bevetnek annak érdekében, hogy a lányuk, fiuk vékony maradjon. A kifejezés (angolul: almond mom) Yolanda Hadidnak, a híres szupermodellek, Gigi és Bella Hadid édesanyjának a viselkedése nyomán született meg. Ő azt akarta, hogy a lányai külseje megfeleljen a közvélemény és a média állította káros követelményeknek és irreális elvárásoknak, emiatt gyakran csak pár szem mandulát adott nekik enni – írja a Fanny magazin.
Még akkor is, mikor Gigi arra panaszkodott, hogy mivel aznap csak fél szem mandulát evett és már rosszul van az éhségtől, Yolanda csak annyit mondott neki, hogy: „Egyél még néhány szemet, és jó alaposan rágd meg azokat!”. Ez a felvétel gyorsan terjedt a közösségi médiában, amire több ezer fiatal mesélte el hasonló történetét az édesanyjával, olyanok, akik nem egészségkárosítóan elhízottak vagy kórosan túlsúlyosak, hanem normál testalkatuk van.
Hogy nézek ki?
– Amióta világ a világ, mindig is téma volt, hogy mennyire próbálunk megfelelni a társadalom kimondott vagy kimondatlan elvárásainak. Ahogy az is, hogy miként próbáljuk alávetni magunkat ezeknek a szempontoknak. Sokszor látom a praxisomban, hogy képesek vagyunk sanyargatni a testünket annak érdekében, hogy valahogy hatást gyakroljunk másokra és a külsőnkön keresztül kommunikáljuk a külvilággal – mondja dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.
– Vannak, akik úgy gondolják, a karcsúság a siker és a boldogság titka, így természetesnek veszik, hogy ez a gyerekük számára is jó megoldás, sőt talán az egyetlen út a boldogsághoz.
– Gyakran nincsenek tudatában annak, hogy ennek az egésznek a motorja a szorongás; hogy amiben hisznek, az alapvetően egy önámítás. Azt gondolják, képesek kiváltani egy pozitív megerősítést akkor, ha karcsúak és a külsejük megfelel az ideálnak. Ilyenkor emögött egyfajta mentális zavar áll; depresszió, szorongás. A negatív énkép, ami azt jelenti, hogy leértékelik önmagukat, kicsinek, kevésnek, nem szerethetőnek gondolják magukat. Ez pedig már kéz a kézben szokott járni a testképzavarral, vagyis negatívan, esetleg torz módon látják önmagukat.
Elvárások fogságában
Ami ebben rendkívül aggályos, az a szülőnek a gyerek felé támasztott elvárása.
– Amit a szülő mond, azt a kisgyerek feltétel nélkül elfogadja és próbálja megvalósítani. Ez azért veszélyes, mert minél kisebb a gyerek, annál nagyobb valószínűséggel teszi meg mindezt úgy, hogy meg sem kérdőjelezi az elvárásokat. A kicsik fejében az anya és az apa a jó értelemben vett biztos pont, akikre lehet támaszkodni, akikben lehet bízni, és amit mondanak, az úgy is van, vagyis azonnal elfogadja. Itt a szülők feladata alapvetően az lenne, hogy szerettesse meg a gyerekével a táplálkozás élményét. Kiskorban szocializálja őt arra, hogy ez egy fontos dolog, az egészség része, ettől erősödik.
– Ezzel kapcsolatban a sanyargatás, a valós ok miatti fogyókúra veszélyes rájuk nézve. Ez ilyenkor egy szélsőséges megnyilvánulás, a szülő ezzel becsapja a gyerekét, veszélyezteti a mentális és a fizikai egészségét, hiszen manipulálja őt. Ez a fajta elvárás táplálkozási és testképzavarhoz vezet – figyelmeztet dr. Makai Gábor. – Lényeges, hogy itt nem az a káros, ha a szülő rámutat arra, fontos a táplálkozás és a mozgás, valamint hogy az elhízás mennyire veszélyezteti az egészséget, hanem az irreális elvárások rájuk erőltetése. A szülőnek nem az a feladata, hogy minden áron zabáltassa a gyereket, hanem hogy megtanítsa, mi magunk tehetünk az egészségünkért, és a kezünkben van az irányítása annak, hogy képesek legyünk változtatni a testalkatunkon, ha szeretnénk.
Ne legyen eszköz a gyerek!
A gyereknek alapvetően jól kell éreznie magát a bőrében. Rendkívül káros, ha a szülő manipulatív módon, a saját önös céljai miatt próbál elérni valamit rajta keresztül.
– Veszélyes, ha a szülő a gyereket használja fel eszközként annak érdekében, hogy ő megtalálja a lelki békéjét. Amikor koplaltatja azért, hogy szerinte szép és vékony legyen, akkor tulajdonképpen becsapja, beáldozza a gyerekét; szinte egy „feldíszített dobozban” adja át az ő jónak vélt szándékát – figyelmeztet dr. Makai Gábor. – Az ok nélküli fogyókúráztatás, éheztetés egy szélsőséges magatartás, és zavart okoz a gyerek fejében: ezt fogadja el normálisnak. Minél kisebb a gyerek, annál jobban ez válik számára normává. Ha megkérdezzük őt húszéves korában, mi a helyes, akkor azt fogja mondani, hogy az éhezés és a vékony külső, hiszen ezekben az elvárásokban nőtt fel.
Szégyellnem kell magam?
A szülő állandó figyelmeztetései, megjegyzései a külsejére, idővel szégyenérzetet gerjeszt a gyerekben és ez állandósulhat is benne.
– Észrevétlenül bekígyózik a bűntudat és a szégyenérzet a gyerek tudatába, ha nem tudja hozni a felé támasztott elvárásokat. Így sokszor már nem is kell mondani neki, hogy ne egyen, még akkor sem, ha már kiesik a szeme az éhségtől, magától is a „mandulát”, vagyis a koplalást választja. Fiatal felnőttként felállít maga elé egy szigorú szabályrendszert, így már nem is kell mellé a mérgező szülő, aki elmondja, hogy mit szabad és mit nem; a „benne élő” szigorú admirális már felállított ennek nyomán egy szabályrendszert, aminek gyakran testképzavar és állandó szégyenérzet lesz a következménye – figyelmeztet dr. Makai Gábor.
Meg lehet szabadulni!
Ilyen esetben érdemes szakemberhez fordulni, hogy rájöjjön a terápia során: ez alapvetően a sanyargatásnak, az önbántalmazásnak egy formája.
– A terápián feltárják a mögöttes tartalmat, ami miatt ez a viselkedés kialakult, valamint azt is, van-e önértékelési és testképzavara. Ekkor ezt kell a kezelés fókuszába helyezni. A pszichoterapáián le lehet küzdeni ezeket a traumákat. Előfordulhat, hogy ez még nincs is a tudatában az érintettnek, de már érez valamiféle szenvedést, nyomást az önsanyargatásra. Ilyenkor azt már meg tudja fogalmazni, hogy nehéz az ömaga számára meghatározott sanyargató kereteket tartani, itt péládául a naponta csak pár szem mandula evését.
– Ezzel párhuzamosan lehet ez akár egy pohár víz is, ami már jobban is hangzik. Én is kiállhatnék a TikTokra egy pohár vízzel a fejemen, hogy ez mennyire hatásos a fogyókúrában, sőt még hidratál is, alapvetően az egész arról szólna, mint a mandula; az egészség köntösébe burkoljuk, hogy valaki éppen éhezteti magát – hívja fel a figyelmet a pszichológus. – Ezt pedig észrevétlenül továbbviszi a gyerekére, továbbadja neki ezt a normát, mert meg van győződve arról, hogy jót akar, jót cselekszik. Csak akkor tudjuk megtörni ezt az ördögi kört, ha képesek vagyunk felismerni a mögötte megbúvó lelki problémát. Ekkor ez a viselkedés biztosan megváltozik és jó irányba megy tovább.
Borítókép: Shutterstock
.jpg)
.jpg)
