Aztán van a birsalma, a csodás, sárga, hatalmas, illatos, a régi konyhaszekrényeket idéző, amelyből egyetlen darab aromája is elég ahhoz, hogy átjárja az egész lakást.
És a vidéken, ahonnan származom, ilyenkor, ősszel érezni a sülő paprika illatát is. A húsos, vörös, hegyes végű paprikák frissen mosva sorakoznak az asztalon, míg a háziasszony tűzhelyre készíti a serpenyőket.
A felforrósított edényekbe kerül aztán a piros csoda, amelynek bőre előbb felhólyagosodik, majd megbarnul – és illata elárasztja a konyhát, a lépcsőházat, de még az utcát is. A szomszédság nem mindig örül, de a sajátos, édeskés-kesernyés szag még a hőbörgőknél is beindítja a nyálelválasztást…
A sült paprika számos étel alapanyaga. Alapvetően az utánozhatatlan, semmihez sem hasonlító ajvár készül belőle (...erre majd hamarosan visszatérünk...), de kerülhet dunsztosüvegbe, EU-komfortabb módon a mélyhűtőbe, lehet belőle saláta, sültek körítése…
Lehet csípős és édes, fokhagymás és ecetes, vagy mindez együtt; a lényeg az, hogy a sült paprika mennyei csemege.
Végezetül most megosztom Önökkel az én kedvenc paprikakölteményem, a sültpaprika-saláta receptjét.
Sültpaprika-saláta
Hozzávalók: 4-5 húsos paprika (baburapaprika híján a kaliforniaival érdemes próbálkozni...), 2 nagy gerezd fokhagyma, evőkanálnyi ecet, kávéskanálnyi olaj.
Elkészítése: A paprikákat felforrósított, száraz(!) serpenyőbe helyezzük és egy-egy oldalukat addig sütjük, amíg a bőre megbarnul-megfeketedik. Amikor minden oldalukról átsültek, kiszedjük a paprikákat a serpenyőből és félretesszük hűlni. Közben a fokhagymát megtisztítjuk, apróra törjük és lelocsoljuk az olajjal.
A kihűlt paprikák bőrét lehúzzuk, csumájukat kiszedjük, közben vigyázunk, hogy finom, értékes levéből minél kevesebb vesszen kárba. A hámozott paprikahúst csíkokra vágjuk, belekeverjük (a kicsurgott levével együtt!) a fokhagymás olajba, kanálnyi ecetet öntünk rá és legalább egy órán át hagyjuk összeérni.
Sült, hagymás húsok mellé kiváló, de sólet, babgulyás kísérőjeként is remek. Hogy a sültkrumpli-sülthagyma párosításról ne is beszéljünk…
Sarnyai Ödön