Keress receptre vagy hozzávalóra

Részletes kereső

Steak, a húsimádók kedvence

A húsimádók körében ez maga a beteljesült álom, egy jó steakhez szinte semmi sem hasonlítható. Ám hogy miből és hogyan készítsünk steaket, azt még a húsimádók sem mindig tudják, pedig a steak otthon is elkészíthető.

A világon mindenütt steakként ismert hús elnevezése a norvég steik, sültet jelentő szóból származik. Ennek a sültnek az elkészítéséhez semmi másra nincs szükség, csak jó minőségű alapanyagra, egy jó serpenyőre. A steakek szeretete nem új keletű, hiszen a marhahús régóta kedvelt és elterjedt alapanyag, és az Újvilágban is megjelent már a XVI. század vége felé.

Steak-félék

Steaket elsősorban marhahúsból készítenek, de azon kívül még igen sokféle húsból varázsolhatunk steaket. Készülhet borjúból, sertésből vagy bárányból, amik lehetnek színhús érmék vagy csontos hússzeletek. De készíthetünk steaket halból, illetve szárnyasok húsából is.

A steakek elkészítésének módja a hús méreteiből, eltérő szerkezetükből, zsírtartalmukból kifolyólag más és más. A klasszikus vesepecsenyéből készített steakek sütési ideje nagyjából fele annyi, mint ha egy borjúkarajból szeretnénk steaket készíteni. Az elkészítés idejét ezen kívül az is befolyásolja, hogy milyen vastagságú hússal dolgozunk, valamint hogy azt serpenyőben, grillen vagy sütőben kívánjuk-e elkészíteni.

A bélszínből készíthető klasszikus steaknek megvannak a maga fel nem rúgható szabályai. A hús szeletekre való bontásánál érdemes betartani, hogy a medallion vastagsága ne legyen kevesebb, mint 2-3 centi. Ha több szelet húst egyszerre szeretnénk elkészíteni, akkor minden esetben célszerű a húsokat egyforma vastagságúra szelni, hogy azonos idő alatt nagyjából ugyanúgy átsült érméket kapjunk.

A vesepecsenyéből készülő húst nem szabad klopfolni, sőt sózás és borsozás nélkül érdemes megsütni, hogy a só ne szívja ki feleslegesen a nedvességet a húsból. Ha azt szeretnénk, hogy a hús belseje egyenletes sós karaktert kapjon, akkor érdemes a serpenyőben elősütött szeleteket sótáblákon a sütőben még egy kicsit sütni. Így a hús sülés közben - állagvesztés nélkül - átveszi a só ízét.

A klasszikus vesepecsenyéből szelt steakeket, a báránykarajból nyert szeleteket 3-3 percig sütjük mindkét oldalukon, hogy közepesen átsültek legyenek, a borjú- vagy sertéskarajból készült szeletek számára már ennek a sütési időnek a duplájára van szükség.

A különböző országokban elterjedt vágási módoknak megfelelően más és más steaknek alkalmas húsokat kapni a henteseknél. Az Amerikában igen kedvelt T-bone nálunk szinte beszerezhetetlen, bár különleges alkalmakra egyre több hentesnél lehet rendelni ilyen vágású húst. A franciáknál közkedvelt a Chateaubriand-ról (ejtsd: sátobrian) elnevezett bélszín steak, ami a megszokott vastagság kétszeresével büszkélkedhet, mert – a legenda szerint – a diplomata kifejezetten nagyétkű lévén igen vastagra vágott bélszínérméket szeretett enni.

A franciák a Chateaubriand mellett nagyon kedvelik a filet mignont (ejtsd: filé minyon), ami a vesepecsenye végén lévő készült érmét jelenti. Ebből az igen porhanyós húsból is nagyon finom steak készíthető. Az angoloknál nagy kedvenc a rib eye (ejtsd: rib áj), amit a marha rostélyos részéből kanyarítanak le, sokszor a bordacsonttal együtt, s úgy sütik meg.

A steakek világában - ugyan meglepő szereplő, de - létezik vegetáriánus steak is, ahol az elkészítés metodikája adja a névhasználat jogát, hiszen a szójából vagy szejtánból készített pogácsán szintén kérget képeznek, illetve formájában a kerek húsérmére emlékeztető, desszert steakek is készíthetők. Ezeket a desszertek olyan szufflék, amelyeket kis kerek formákban készítünk, és nem sütjük át teljesen a közepüket, így a sütemény felvágásakor érvényesül a steak-hatás.

Pácolás

A steaknek való húst a sütés előtt lehet különféle fűszerezésű olajban pácolni. 4-5 nap érlelődés hozzásegíti a húst ahhoz, hogy igazán porhanyós, omlós steak válhasson belőle, így ez főleg azokon a húsokon javít, amelyek nem tartoznak a klasszikus steaknek való húsok közé. A szárnyasok esetében szinte elengedhetetlen a pácolás. A húsokat olajon kívül fűszeres mustárban is pácolhatjuk. Ilyenkor a szeleteket vastagon kenjük be, majd egy lezárt dobozban a hűtőben hagyjuk érlelődni 1-2 napig.

A pácolás mellett a hús porhanyóssá tételében, illetve a zsírosságának fokozásához jó megoldást jelent, ha az érméket baconbe tekerjük. A szalonnát azonban ne fogpiszkálóval rögzítsük, mert így sérül a hús kérge, kiadja a benne rejtező leveket. Ezért inkább - ha lehet - a szalonnát a manapság divatos, hőt jól viselő szilikon gyűrűkkel rögzítsük a húson. A húsok forgatásánál szintén szempont, hogy ne húsvillát döfjünk bele, hanem lapáttal vagy fogóval fordítsuk meg a szeleteket.

Sütés

A steaknek való húsokat sokféleképp készíthetjük el. A húst süthetjük öntöttvas serpenyőben (lehetőleg ne használjunk tapadásgátlóval kezelt serpenyőt), grillen, esetleg sütőben is. A klasszikus és igazán jó eredményt adó megoldás, ha minimális zsiradékon, öntöttvas serpenyőben készítjük el a húst. A steak ízét jól kiemeli a vaj, így ha lehetőségünk nyílik rá, akkor a kész steaket egy kis vajban forgassuk át. Az elkészült húst nem kell azonnal tálalni, letakarva néhány perc pihenés után kínáljuk.

A steakek elkészítésnek másik nagy kérdése, hogy mennyire átsült állapotban kerüljenek a vendégek, családtagok elé. A klasszikus skála a következők szerint alakul:
- blue (egészen vékony sült kéreggel bír, az belső húsállomány teljesen nyers)
- rare/saignant (a hús háromnegyede – a kérget leszámítva - nyers)
- medium/a point (félig átsült)
- well done/bien cuit (jól átsült)

A skála elemei között vannak átjárások, így készíthetünk vagy étteremben kérhetünk medium-rare vagy medium-well done módon elkészített húst is, ami a két kategória közötti átmenetet fogja eredményezni.

A steak grillezésénél nagyon figyeljünk oda a hőmérsékletre, mert kevésbé ellenőrizhető, minth a tűzhelyen készítenénk a húst. A kontaktgrillen való készítésnél számoljunk azzal, hogy a hús mindkét fele egyszerre sül, így sokkal hamarabb kiszárad.

A nagyon vastag, 2-3 centinél masszívabb steakek esetében a tökéletes eredményt a sütő használatával érhetjük el. A serpenyőben kérget kapott húst a sütőben kell tovább sütni, hiszen olyan vastag, hogy a belső húsrétegek átmelengetése a külső kéreg leégetésével járna, a sütőben viszont a kéreg is megmarad és a hús is kellő mértékben átsül.

Szalonnába göngyölt rozmaringos szűzérme

Hozzávalók:
1 szép szűzpecsenye (kb. 50 dkg)
1 fej fokhagyma
1 szál rozmaring
10 szelet bacon

Elkészítés: A szűzpecsenyét 4 centis darabokra vágom és baconnal körbecsavarom. Fogpiszkálóval rögzítem a köntöst, anélkül, hogy a húsba szúrnám. Kevés olajat melegítek, amibe beleteszem a félbevágott fejnyi fokhagymát és a rozmaringot. Közepes láng mellett hagyom, hogy a fokhagyma és a rozmaring íze átvándoroljon az olajba. Végezetül az olajból kipecázom a fűszereket, majd felhevítem, és kisütöm az érméket.

Bélszín steak

Hozzávalók 2 személynek:
2 szelet 3 centi vastag bélszín
5 dkg vaj
2 evőkanál olívaolaj

frissen őrölt bors

Elkészítés: A húst a hűtőből kivéve hagyom, hogy szobahőmérsékletűvé váljék. Egy öntöttvas serpenyőbe kevés olívaolajat hevítek, majd beleteszem a húst, és 3 percig sütöm. Ezután óvatosan megfordítom, és újabb 3 percig sütöm. A sütés vége előtt vajat teszek az érmékre, és a vajas olajjal locsolva sütöm. Ezután előmelegített tányérra helyezem a húsokat, és letakarva néhány percet hagyom pihenni, majd sóval és borssal kínálva tálalom.

Csokoládé steak

Hozzávalók:
25 dkg étcsokoládé
7 dkg vaj
2 tojás
7 dkg cukor
7 dkg finom liszt

Elkészítés: Az étcsokoládét vízgőzön megolvasztom, majd hozzáadom a puha vajat, a cukrot. A gőzről levéve alaposan átkeverem, hozzáadom az elhabart tojást és az átszitált lisztet. A tésztát kis kivajazott fémformákba vagy szuffléformákba töltöm, és negyed órára a hűtőbe teszem. Végezetül a 200 fokra előmelegített sütőbe rakom, nagyjából 10 percre. A süteményeket tálra borítom, és azonnal tálalom.

Steak-sztori >>>

Chateaubriand, a dupla bélszín >>>

Ezek is érdekelhetnek

Friss

Friss